Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

26. Rész

Ma határozottan keltem fel. Nem szabad elsietnem de egy-egy óvatos pillantás mindig belefér. Ma reggel mindig összekeveri melyik teremben leszünk így irány a zeneterem.
Kaptam fel a cuccom és elindultam a suliba.

Anyának és apának hamarosan újra el kell mennie, de kezdek hozzászokni, hogy az utóbbi időben mindig rám van hagyva a ház.

Mikor beértem azonnal lepakoltam a cuccaim a terembe és elindultam a zeneterem felé. Óvatosan kinyitottam az ajtót és benéztem. Sehol egy lélek...
Tágra kinyitottam és bementem. Elfoglaltam a zongoránál a helyem és a telefonom kijelzőjére tekintettem. Már csak két perc...

Hangos kopogást hallottam. Az ajtó kinyílt, tekintetem hátra irányult a szőke tincsekre. Igen, ott volt. Itt van. Mégis ismerném?
- Itt vagyunk? - nézett be.
- Hüm, egy emelettel feljebb. - mutattam ujjammal felfelé közbe mosolyogtam rá.
- Ó, rendben. Hé, hova vitték a dobot? - lépett be. Elkezdtünk szemlélni a dob üres helyét és egymásra néztünk.
- Lehet valakinek nagyobb szüksége volt rá, mint neked. - húztam fel kérdőn a vállam.
- Igaz...azt szerettem volna megkérdezni, hogy...- mondta de eközben az ajtó zárja hangosan csattant.
- Remélem ez nem az amire gondolok. - néztem az ajtóra.
- Neee...- fordult meg Baku és elkezdte rángatni az ajtó kilincsét. Az ajtó nem nyílt.
- Be lettünk zárva...- mondtuk egyszerre. Meredten bámultunk pár percig egymásra. Visszaültem a zongorához és könyökölve támasztottam a fejemet, közben Bakut személtem aki erélyesen próbálta kinyitni az ajtót.
- Hagyd...- mondtan csak egyszer.
- Mindjárt becsöngetnek, az nem zavar? - fordult idegesen.
Halkan kuncogtam egyet.
- Mi olyan vicces he? - jött oda hozzám és megállt közvetlen előttem. Felnéztem rá.
- Mit akartál kérdezni? - kérdeztem.
- Csak azt, hogy...- túrt bele hajába idegesen. - Sajnálom, tudom milyennek látsz most, vagyis sejtem...- kezdett bele de közbe vágtam.
- Tudom az igazságot Baku. Nem kell többé Mark-ot védened. - mosolyodtam el. - Elmondott mindent. Elmondta, hogy ő verte meg azt a srácot, és azt is, hogy te bevédted őt. - álltam fel eközben és kinéztem az ablakon. - Olyan hülye vagy...- néztem rá vissza.
- Köszi. - válaszolt közönyösen.
A csengő hangos jelzése csendült fel.
- Szóval...így, hogy tudod az igazságot. Még mindig annak tartasz akinek korábban? Annak akinek ott délután? - mondta. Csak állt ott a terem közepén vállán a táskájával egy fehér testére rásimuló pólóval.
- Nem. De még mindig úgy gondolom, hogy nem ismerlek igazán. - néztem vissza a szemébe.
- Értelek. - nézett vissza az ajtóra.
- Miért nem bíztál bennem? Simán elmondhattad volna. -
- Ott és akkor amikor kimondtam az edző előtt, hogy én voltam nem volt visszaút. Nem mondhattam mindenkinek mást. Hisz a végén valaki elfecsegi és ennyi volt. - nézett még mindig vörös szemeivel.
- Értelek. - válaszoltam én is, ahogyan ő korábban.
Ezután a teremben csend honolt. Nem beszéltünk tovább.
- Felhívok valakit. - mondtam.
- Korábban nem jutott volna eszedbe? - csapott a homlokára.
- Te nem tudhatsz az én hátsó szándékaimról. - néztem fel rá.
- Várj, csak azt ne mond, hogy valakit megkértél, hogy zárjon be minket. - nézett meredten.
- Dehogy! Csak tudom, hogy ilyenkor mindig eltéveszted melyik terembe vagyunk és direkt ide jöttem. Na meg, megakartam veled ezt beszélni mielőtt visszamegyünk órára. - kezdtem el hívni Ana-t.
Baku elmosolyodott, és annyira szexi volt a félmosoly a száján, hogy nem bírtam levenni róla a tekintetem.

Ezután Ana leszaladt és szólt a portásnak aki kinyitotta az ajtót. Láttam Ana megdöbbent tekintetét ami később átváltott perverz fejjé de legyintettem egyet és megütöttem a vállát.

A hosszú kimagyarázkodás után, leültünk és folytattuk az órát ott ahol abbahagyták.

Szünetben Sasha szaladt hozzánk jegyekkel a kezében.
- Lányoook! - lengette a jegyeket amik a délutáni focimeccsre szóltak.  - Szóval, este jöttök igaz? - vonogatta a szemöldökét.
- Mi? Mi ez Sasha?? - kérdeztem mosolyogva.
- Mark meghívott minket, és még a jegyeket is megvette! - ugrált örömében.
A lányokkal egymásra néztünk és bólintva beleegyeztünk a meghívásba. A falhoz dőlt Markra néztem aki mosolyogva kémlelt. Egy szivecskét formáltam a kezemből és mutatta neki. Ő csak megcsóválta a fejét és elment onnan. Ez egy nagy meccs lesz. Hosszú idő után eldől, hogy a Farkasok vagy a Sólyomok fognak-e nyerni.