Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

32. Rész

Óvatosan felemelte lábaimat ezzel magát közéjük rakva. Még mindig a falnak voltam préselve. Belemarkoltam hátába és nyakát óvatosan megcsókoltam.
- Ideje indulnunk...- suttogtam a fülébe.
- Jó, csak...- lihegett. - Hagyj lenyugodni. - tette kabátját nadrágja elé, ezzel eltakarva az ingerletben lévő férfiasságát. Csak elmosolyodtam és visszagomboltam fekete ingjét.
- Megcsinálom a számat. - indultam el a fürdőbe. Ekkor kezei visszafogtak.
- Mi az? - fordultam hátra.

Az a nézés...
Fejét kissé lehajtva nézett fel. Szemeinek élessége és határozottsága mégjobban kirajzolódott. Száját hüvelyujjával végigsimította majd oldalra nézett és vissza rám.
- Én is megakarom csinálni a szádat. - mondta.
Szemeim tágra nyíltak.
Ez most azt akarja, hogy itt helybe elmenjek?
Megcsóváltam a fejemet és bevonultam a fürdőbe. Újra ki rúzsoztam lágy számat. Kiemelte a szemem, és a szám formáját is.
Mikor kimentem Baku már felöltözve várt, a kabátomat fogva.
- Induljunk hölgyem. - mondta.

A házhoz megérkezve, egy picit elkapott a pánik. Erősnek kell maradnom, egy percig sem tűnhetek bizonytalannak. Rendben. Meg lesz minden.
Beléptünk az ajtón. Egy tág nappali fogadott gyönyörű csillárral és a szoba két szélén gyönyörűen faragott tölgy lépcső.
Már értem mi a titka Todorokinak a lányok körében...

Baku óvatosan köszönt mire a többiek felkapták a fejüket és elindultak felénk.
Ekkor megláttam. Ott volt.
- Todoroki...- húztam össze szemeimet. És megjelent mögötte Morton Ava. Komolyan csak az iskola ribijével éred be seggfej? A barátnőm ezerszer különlegesebb ennél. Ha tehetném most azonnal szét verném az alapjáraton is égetett képed...
- Óhohohóó!! - tárta szét a karjait. Óvatosan lenyomott két puszit nekem.
- Gyönyörű vagy ma este...- súgta a fülembe. Szemeim tágra nyíltak. Azonnal megakartam ölni.
Utánam odament Bakuhoz és kezet rázott vele.
Seggfej...

Miután elvette kabátjainkat kénytelen voltam Ava-val is kezet rázni, na meg a többi meghívottal. Nem voltunk sokan egy elég barátságos környezet fogadott.
- Mit kértek inni? - vezetett be tágas konyhájába Shoto.
- Semmit, köszi. - mondtam, mire megcsóválta a fejét.
- Ilyen opció nincsen. Minimum a víz, maximum a csillagos ég...- vette le, vélhetőleg a legdrágább whiskey-ét.
- Hé, Shoto igazán nem...- szólt Baku, mire én elcsitítottam.
- Hagyd csak...ha ettől érzi jobban magát csinálja csak...úgyis egy seggfej. - mondtam olyan hangerőn, hogy ő is hallja.
- Bocsánat, mit mondtál? - fordult hátra.
Közelebb léptem hozzá, annyira, hogy élesen a szemébe tudjak nézni.
Belekortyoltam a méregdrága whiskey-be majd felnéztem.
- Csak azt mondom, hogy kopj le a faszomba...- kacsintottam rá. Nem kell erőlködnöd Todoroki...úgy sem leszel több egy kisfarkú nyápicnál...

- Hosszú még az éjszaka kislány...- mondta.
- Hát ez legalább kompenzálja a méreteiddel. - vonultam ki és elfoglaltam az asztalnál a helyemet. Baku helyet foglalt mellettem és erősen megmarkolta a combomat.
No, de Baku...
Eres, izmos kezei kilógtak a fekete ing alól aminek ujjai fel voltak tűrve a könyökéig. Fekete köves gyűrűje igazán jól mutatott markáns kezén.
Tehetném most letépnék rólad mindent...

Todoroki belépve a szobába egy sörös üveget helyezett az asztal közepére.
- Üvegezni fogunk. Kétszer pörgetünk, nyilván akik egymás után jöttek, fáradhatnak be a szobába. - tárta szét karjait.
Mekkora szemét. Tudja, hogy itt mindenki ellenség mindenkivel, és, hogy minden egyes személyt itt a teremben egy hajszál választ el attól, hogy megölje a másikat. Cseles...de túl járok az eszén most is.

- Szerelmem...pörgess. - simította ujjával végig Ava hátát.
Az első körnél nála állt meg az üveg szája. És a másodiknál...
- [név]! Micsoda meglepetés! - kárörvendett Todoroki az asztal végéről. - Jó szórakozást...- kacsintott rám, bosszú képpen.
Mélyet sóhajtottam és elindultam befelé. Baku idegesen meredt maga elé, de tekintetét nem vezette rám.
Igaza van, erősnek kell maradnom.

A kis szobába belépve a levegő megállt köztünk. És, hogy mi volt a cél? Ne legyél ideges.
- Még mindig sír a kis barátnőd az én Shotom után? - nem kímélt Ava.
- Mára már csak nevet...- feleltem.
- Ugyan min? Azon mekkora gyökér volt, hogy bevette a játékot? - nézett rám. Tekintetemet leszegeztem. Azt akartam, hogy minnél jobban üssön az, amit most mondani fogok, így hát drasztikusan feltekintettem.
- Rajtatok...- mondtam.
- Ch...- szegezte fel állát. - Sosem voltál szimpatikus...de mostmár egyenesen gyűlöllek. Ha tehetném itt azonnal megtépnélek. - szorította ökölbe kézfejeit.
- Igaz, a tény, hogy idegbetegeknek nem való ez a játék...mert tudod mi lenne a szomorú? - mutattam rá az ujjammal. Kérdőn nézett, de nem válaszolt.
- Hogy nem csak az életben lennél egy vesztes, hanem ebben a játékban is...- formáltam pisztolyt a kezemből és egy lövést irányítottam felé. Feje kivörösödött az idegességtől és nekem szaladt. Óvatosan hátráltam, de ekkor megtorpant. Hallottam ziháló lihegését, édes parfümjének illatát.
- Nem vagyok...Nem vagyok vesztes! - kiabálta el magát. Kezeit a szájára tette, és szemei könnybe lábadtak.
Mindketten tudtuk mi jön most.
A zár halk kattanását lehetett hallani majd óvatosan nyílt az ajtó.
- A játéknak vége...- mondta Shoto csalódottan.
- Tűnj a szemem elől...- mondta utoljára még Ava. - Tűnj innen, te szarházi! - kiabálta el magát mégegyszer.
Ekkor Bakuval felkaptuk a kabátjainkat és elindultunk a kijárat felé.
- Köszi a ,,hosszú éjszakát" Shoto. A házisárkányod meg kontrolláld mert a végén egy éjjel vér folyik majd a nyakadból...- mondta Baku majd erőteljesen becsukta a ház ajtaját. Nevetve indultunk kifele majd egyszer csak megfogta a kezem és magához húzott.
- Te tudtad az elejétől fogva, igaz? - suttogta. Lehelete a hideg levegőben látszott, és vörös szemeit kiemelték a lágy utcai fények.
- Én csak azt tudtam, hogy kibaszottul szerelmes vagyok beléd. - mondtam majd a mondat végét csókba foglaltuk. Hátamat a kocsi szélének nyomta, markáns kezeit pedig a kabátom alá vezette ezzel megfogva a derekamat.
- Induljunk, és csináljuk meg azt a hosszú éjszakát...- mondta Baku.