Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

19. Rész

Nevetve jöttünk ki az étteremből és közben hosszabb, rövidebb csókkal illettük meg a másikat. A kocsihoz érve Baku neki támasztott majd hevesen elkezdett csókolni a hidegbe. Derekamat megfogta még én nyakát karoltam át. Éreztem ahogyan egyre jobban felizgul a testem. Baku nekem nyomódott és éreztem ahogyan férfiassága izgalommal van teli. Keménysége hasam aljának nyomódott amitől a csókba mosolyodtam.
- Szerintem induljunk haza...- szálltam ki csókjából majd mindketten beültünk a kocsiba.

Mikor megérkeztünk heves csókok lepték el először a konyhát ahova betámadtunk. Felkapcsoltam a lámpát majd az asztalon landoltam ahova Baku feltett. Heves nyálas csókjai a nyakamat érintették, óvatosan levettem felsőjét és ruháink így landoltak szép lassan lefele. Valahogy, nem tudom hogyan, feljutottunk a szobámba ahol az ajtó zár kattant, a takaró ránk borult és heves levegővételek, apró nyőgések, és kisebb-nagyobb sóhajok lapultak meg alatta velünk együtt.

A fürdőben kötöttünk ki ahol egy kád vízbe pihentettük elfáradt testeinket. Ölébe voltam és elalvás szélén voltam mikor megszólalt.
- Szüleid mikor jönnek haza? - kérdezte.
- Nem tudom. Majd valamikor...talán holnap vagy valami ilyesmi. - mocorogtam mellkasán és szembefordultam ezzel mélyen belenézve vörös szemeibe. - Miért kérdezed? -
- Csak mert...öhm. Ha már két napja úgy is itt lopom tőletek a kaját, vizet meg az egyszem lányukat talán bemutatkozhatnék nekik...- nézett magabiztosan. Erre csak közelhajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Ezt örömmel hallom. - simogattam meg az arcát.
Ekkor telefonom megcsörrent. Akira volt az.
- Ezt fel kell vennem...- húztam el a zöld ikonhoz.
- Ki az az Akira? - nézett felhúzott szemöldökkel.
- Mindjárt elmondom...szia! Szia! Mi az újság? - mosolyodtam el ami hamarosan el is múlt.
- Micsoda? Yuki? Nálad van? Add oda a telefont neki! Beszélni szeretnék vele.
- Nem tehetem...teljesen maga alatt van mellesleg olyan mérges fejet vág, hogy esküszöm én is félek. Csak megakartam kérdezni, hogy mégis mi a terves jó élet történt ami miatt így összekaptatok? - szólt a vonal végéről Akira.

Bakura néztem majd elmeséltem Akirának hogy kiosztott Yuki ma mindenki előtt. Egyetértően ,,aha"-zott majd letettük a telefont. Mondtam neki, hogy vigyázzon Yukira és adjon neki helyettem is jó éjt puszit. Elköszöntem tőle majd az idegtől lassan felrobbanó Bakura tekintettem.
- Ő a legjobb barátom. Már elég régóta jóba vagyunk...ne aggódj kérlek...- tettem a kezem össze.
- Nem aggódok.
- You're my everything...- mondtam halkan.
Erre csak visszahúzott mellkasára.
- Most, hogy Yukiról volt szó. Mi történt ha szabad kérdeznem? - mondta.
- Mérgesen rám üvöltött és kiosztott engem holott semmit nem csináltam. - sóhajtottam majd folytattam. - Tudod...Shotoval nem áll jól a szénájuk és biztos emiatt...biztos emiatt ilyen. - nyeltem le könnyeimet.
- Hé. Téged akkor sem bánthat ha a háza ég el felette érted? Hiszen mindig is ott voltál mellette nem igaz? Nem ismerem olyan jól a barátságotokat de ezt ő nem teheti meg veled csak úgy, mert a kis Todoroki-ja éppen nem rendelkezik esti szolgálatban nála. - vette arcomat kezeibe és közelhúzta fejemet magához.
- Hogy érted, hogy esti szolgálatban? - néztem értetlenül.
- Hát nem mondta Yuki? Ők csak...ők csak azért voltak együtt...
- A szex miatt? -
- Igen. - nézett értetlenül. - De nem mondta neked Yuki? -
- Nekem nem mondott semmi ilyet. Sőt...váltig bizonygatta mennyire jól elvannak és, hogy vele akarja leélni az életét. Azt is mondta, hogy...meghalna érte. - sápadtam el.
Bakuval egyszerre jöttünk rá.
- Shoto átbaszta. - mondtuk egyszerre. Kimásztam a kádból és zavartan a tükörhöz mentem. És még én mondtam neki, hogy nem nézném ki Todorokiból, hogy ilyet tenne. Bizonygattam és bíztattam mennyire jó döntés azzal a seggfejjel összejönni.
- Tönkre tettem a barátnőmet! - temettem arcomat a kezembe. - Baku hívd fel Akirát és mond el neki kérlek szépen mi történt. - mondtam szipogva.

Baku nem habozott csak egy ,,Szia öcsém!" -mel beleköszönt a telefonba, bemutatkozott és elmesélte mire jöttünk rá. Akira a vonal túlsó végéről csendben hallgatta. Mikor befejezte Baku láttam magam előtt Akira sápadt arcát. Mikor lenyugodtam kihangosítottuk és Akirával megtárgyaltam a részleteket. Megkértem, valahogy mondja el Yukinak és miután elmondta ne engedje haza. Én is elmegyek.
- Biztos jó ötlet? - mondta Akira. - Mindketten dühösek vagytok. Adok neki pár napot, hogy lenyugodjon addig rajta tartom a szemem. Te pedig az suliba. Okés? - mondta.
- Rendben. - feleltem majd a hívás megszakadt és Bakuval csendben ültünk a konyhában pár percig egymással szembe. Törölköző volt csak rajtunk.
- Menjünk az ágyba és hadd bújjak olyan szorosan hozzád amennyire csak tudok...kérlek. - néztem rá a könnyeimtől kiázott szememmel.
Egyetértően bólintott és elindultunk felfelé.