Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

46.Rész

- Ébresztő! - csörömpölt szokásosan Midorya és Yuki.
- Ühm. - dörzsölte arcát meztelen nyakamba Baku. - Egyszer leütöm ezt a két egeret. - mondta. Halkan el kezdtem kuncogni, és felkeltem. Elindultam a mozsdóba és a meleg víz alatt élveztem testem minden porcikáját.
- [név]! Bejöhetek? - kérdezte Baku.
- Gyere. -
Az ajtó nyílt és hallottam ahogy Baku óvatosan levetkőzik, majd belép a tusolóba.
- Neeee. - fordultam hátra.
- Mivan? Nem tudják mit csinálunk. - hajolt fölém, és félmosolyra húzta ajkait.
- Legyen. - fordultam vissza. Éreztem kezei érintéseit, amelyek hátamar érzékien végigsimították. De keze nem állt itt meg. Először csak a derekam, de után a fenekem formáját vette körbe kezei. -Baku. - fordultam ismét meg, de a látvány amely fogadott meglepett. Elpirult arccal, fél kezével támaszkodva, meresztette rám szemeit. - Nem tudom mivan velem...- nézte ijedten később tenyerét. Tényleg rémült volt a feje. - Hékás.- simítottam végig az arcát és kedvesen rámosolyogtam megnyugtatás képpen. -Emiatt nem kell aggódnod. Én itt leszek. - feleltem és a megkönnyebbülés elöntötte, korábban rémült tekintetét. - Köszönöm.- karolt át, de ahogy testem az övéhez simult, megéreztem merev tagját. - Au. - nevetett nyakamba én pedig türtőztetve magamat, megpróbáltam nem megérinteni férfiasságát. -Ahh...- sóhajtottam nyakába és kezemet levezettem. De ekkor erős markolata megfogta azt. - Hagyd. - csókolt bele a nyakamba és kiszállt a tusoló alól. - Nem akarom, hogy azt hidd emiatt vagyok veled. -

Nem feleltem semmit, hisz nem tudtam. Igaza van. De mégis bánt, hogy ennyire naívnak hisz. A fogát mosva, tovább mondta mondanivalóját: - Holnap a skacokkal megyünk kondiba. -
Csak a hajamba túrtam és mögé léptem, miután kiszálltam a tusoloból. - Legyen. - pusziltam meg a vállát és kimentem felöltözni. A többiek már a konyhában reggeliztek, indulásra szinte készen. Mi sem tettünk másképp, picit sietve de elkészültünk.
- Kértek? - fogadott minket Akira a konyhában. - Hogyne. - mosolyodtam el és megöleltem.
- Már alig várom, hogy szép ruhába láthassalak. - suttogta fülembe.
- Én nem. - nevettem halkan mire ő is elkezdett kucogni. - De ne miattam teljen rosszul! - pöckölt orromra. - Ugyan! - csikiztem meg, majd helyet foglaltam az asztalnál.

- Haló, igyekezzetek már! - rontott be Yelena.
- Hova sietsz mamlasz? - kérdezte baku.
- Ember mindjárt 10 óra, utána kipaterolnak. - kezdtek el vitatkozni, de még mielőtt jobban kibontakozott volna, közéjük álltam.
- Rendben Yelena. Igyekszünk. - mosolyogtam rá. Ő válaszképpen sóhajtott egyet majd becsukta az ajtót.
- Öcsém! Az ember megmenti az életüket aztán ez a hála! - kezdett el morogni Baku.
- De igaza van. - suttogtam magam elé.

Miután összeszedtük cuccainkat, beültünk a kocsiba és elindultunk hazafele. A havas táj lassan lecserélődött a latyakos városi részre amelynek ismerős utcái körülölelt minket.
- Köszi! - szálltam ki az autóból, a ház felé tartva. Yuki mögöttem tartott, aznap úgy döntöttünk nálunk alszik.