Mert megérdemled... ( Bakugou X Reader)

7. Rész [+16]

Csókolj meg már végre...

Ekkor a távolban hallottam ahogy az erdészek elfutottak lámpával és kutyákkal.
- Ez közel volt...siessünk. - engedt el Baku és elindult a szikla felé. Én csak mereven bámultam magam elé mert nem voltam képes elhinni, hogyan lehettem ennyire naív. Vonakodva ugyan de elindultam utána. Mérges voltam. És tele voltam dühvel.

- Jössz már [név]? Vagy ők, vagy valami vadállat fog megtalálni bennünket, ha nem sietünk. - fogta meg a kezem és húzott maga után. Engedtem neki, mert mikor hozzám ért biztonságba éreztem magam. Megkerestem Mark telefonját és kulcsát meg egy...óvszeres dobozt. Csak kérdőn néztem a dobozra és tekintetem Baku felé siklott.

- Mi az? - ekkor meg látta a kezemben lévő tárgyat. - A kis perverz ezt majd leverem rajta...- mosolyodott el és kikapta a kezemből.

Gyorsan visszaszaladtunk be egyenesen a faházba. Ekkor már mindenki aludt. Csendben felmentem közvetlen Baku után az emeletre.
- Jó éjt. - mormogta majd becsukta az ajtót.
Jó éjt...seggfej.
Bemásztam a szobámba és ekkor valaki megszólalt a takaró alól.
- Na? Lesmárolt? - mondta egy ismerős hang.
- Yuki ne legyél hülye...- mosolyodtam el.
- Ohh a franc egye meg! - mászott ki az ágy alól Mark és Midoriya.
- Sasha...te nyerted a fogadást. Tiéd a kajám. - mondta Midoriya.
- Várjunk csak...ti fogadtatok? - döbbentem le.
- Persze, hülye is látja mennyire tombol közöttetek a szerelem. - mondta Ana.
- Ti nem vagytok normálisak...- mosolyodtam el majd megöleltem őket.
- Na Mark húzzunk vissza. - fogta meg Midoriya a még mindig full részeg csávót.
- Ja, Mark. - torpantam meg.
- I...igen? - nyitotta ki a szemét.
- Bakunál van a gumid. - mondtam a vállam fölött mire a lányok hangos sikolyba kezdtek.
- PFUUJ TE PERVERZ DISZNÓ! - kezdték kikergetni őket a szobából. Mi csak nevettünk Yukival.

- Na, volt valami? - kérdezte Yuki mikor ketten maradtunk.
- Hát, csak egy félreértett helyzett. Túl intim volt ahhoz, hogy igaz legyen...- ültem le az ágyra.
- He...? - nézett értetlenül.
- Azt hittem megcsókol...de az egyetlen oka, hogy közelkerüljön hozzám az volt, hogy ne vegyenek észre az erdészek. - néztem fel rá szomorúan.
- Ne már! Mekkora seggfej. Direkt csinálja remélem tudod...- kacsintott rám. - Na menjél fürödni egyszerűen bűzlesz...- ütött meg ököllel óvatosan.
- Köszi. - mosolyodtam el majd elmentem fürödni.

A víz csobogása alatt gondolataim elszálltak. Mi lenne ha most itt lenne velem Bakugou? Együtt tusolnánk a meleg víz alatt és forróan csókolnánk egymást. Nyelvünk találkozna és keringőt járnának. Izmos kezével megmarkolná a derekam a falnak préselne és...
Mikor feleszméltem azon kaptam magam, hogy ujjaimmal simogatom a nőiességemet. Teljesen áthatott ez a gondolat, olyannyira, hogy nem kellett sok ahhoz, hogy elmenjek. Elvettem a kezem, és pirult arccal láttam mennyire is élvezném alanyuk társaságát. Megkerestem a tusfürdőmet de ekkor megláttam nagy betűkkel felírva az egyik tubusra, hogy : ,,Bakugou". Kaptam az alkalmon és beleszagoltam tusfürőjébe. Illata magával ragadott és egy olyan mocskos dolog jutott az eszembe amitől épp eszem lezsibbadt volna. De nem tettem meg...nem TEHETTEM meg. Vagy mégis?
- Csak egy picit...- nyomtam ki a tubusból amit mellkasomra kentem és újból elkezdtem elképzelni azt a bizonyos tusolós szituációt:
Igen itt van. Haja nedves, párás levegőtől szexin állt be neki, végeiről csepeg apró cseppekben a víz. Szemeivel egyenesen rám néz, egyenesen bele a szemembe majd tekintetét végigvezeti a testemen. Ekkor nem bírja tovább és melleimet megfogja azzal a vaskos erős kezeivel amivel ha haragos az asztalra csap...oh istenem. Olyan szexi amikor dühös. Tekintetemet levezetem izmos testére ami a víztől egyenesen forró ahogy hozzáérek. Tagja már mereven áll...beleharapok a számba és óvatosan de megérintem. Ohh te jó ég...tagját magamhoz dörzsölöm majd óvatosan be...
- Ahh...- sóhajtottam fel mikor elmentem. Éreztem az illatát láttam magam előtt az arcát.

- Haló [név]! Kijönnél már végre? - dörömbölt az ajtón Baku.
És most a hangját is hallom... - mondta a ravasz belső hangom majd mosolyogva és megkönnyebbülten elindultam kifelé törölközőben.
- Bocsesz fontos dolgom volt. - vonultam ki törölközővel magamon, a csípőmet feltűnően szexin ringatva.
- Mi a...- hallottam ahogy elállt a szava és éreztem tekintetét a hátamon. Huncut tekintetemet a vállam felett rá vezettem és elmosolyodtam. Ő csak döbbenten nézett ledermedve. Vállán a törölköző lecsúszott ami kiábrándította a fél perces bámulásból.

A lányok is elég furcsán néztek, hogy mitől repesztek az örömtől, de nem érdekelt. Felvettem a bő fehér pólómat egy rövidgatyával és lefeküdtem. Összes gondomat elengedtem ott hagytam a tusolóban, hagytam, hogy lemossa rólam a víz a csalódást, stresszt és az összes negatív érzést ami a lelkemet nyomta. Elhatároztam ott éjjel, hogy sose fogok már bánkódni Bakugou után. Az élet játék és azért van, hogy játszunk benne. Mindegy, hogyan de játszunk. Játszunk...igaz is. A zongora...a nagy terem...Yuki gyönyörű hangja. Eszembe jutott ahogy játszuk a Je te laisserai des mots- ot és ahogy ujjaim a fekete-fehér billentyűkön szaladnak ütemre...hiányzik.
- Yuki! - szóltam az alattam fekvőnek.
- Igen? - válaszolt.
- Amint hazaértünk menjünk a nagyterembe és énekelj nekem. - nyújtottam le a kezem.
- Rendben főnök. - rázta meg a kezem.