On that day /Taekook/

7. Rész🔫

-Hogy hívnak?

-Sojun. Te meg Jungkook vagy igaz?-csillogó szemekkel, s érdeklődve néz rám a fekete hajú srác, ami egyből mosolyt csal az arcomra. Úgy imádom a gyerekeket.
Némán bólintok, ő pedig vissza fordul a fuvolája felé.
-Apu mondta, hogy a nagyinak dolgozol. Nagyon ügyes vagy. Néha szoktalak nézni.-mosollyal az arcán fordul ismét felém, de én csak egy zavart bólintást voltam képes intézni felé az előző mondata miatt.

Szóval Taehyungnak tényleg van gyereke. De vajon hogy? Volt egy nő az életében aki meg szülte ezt a fiút? Mi lett a nővel? El váltak? Meg halt? Vagy esetleg Taehyung örökbe fogadta? Vajon egyedül, vagy valaki mással?

Most teljesen el bizonytalanított a szexualitását illetően.
Picsába!
Pedig annyira fel keltette az érdeklődésem, de most teljesen össze vagyok zavarodva.
Ettől függetlenül, mégis inkább egyre jobban érdekel az élete, és ő maga is, hisz olyan kevés dolgot tudok róla, olyan titokzatos, ezzel pedig rettentően meg fogott.

Egy kicsit beszélgettem még Sojunnal, majd úgy döntöttem, hogy vissza megyek az udvarba.

Nagyon meg kedveltem ezt a srácot. Én is ilyen voltam gyerekként. Szerettem egyedül lenni, és azt csinálni amit szeretek. Nagyon tökös kis csávó, már most nagy arc és nagyon jól el lehet vele beszélgetni annak ellenére, hogy tíz éves. Igazán értelmes és okos. Ha be tölti a tízen ötöt, meg tanítom lőni.

Áh, miket beszélek. Öt év múlva már a nevemre se fog emlékezni.

-Jungkook!-a hang irányába tekintek, s egyből meg is látom Hyunát a teraszról integetve felém. El mosolyodom, majd gyors léptekkel igyekszem felé.

-Igen, itt vagyok.

-Tudsz vezetni ugye?

-Persze.-kissé értetlenül, s egyben kíváncsian nézek a nőre, ő pedig mosolyogva bólint.

-Szuper. Ha rá érsz akkor el tudsz vinni a városba?

-Hogyne!-válaszolok egyből, majd az autó felé fordulok, az idősödő nő pedig egyből követ is.

-Köszönöm szépen drágám. Tudod, Tae-nek sok a dolga és nem mindig tud furikázni, nekem pedig ott kell lennem a kórusba. Örülök, hogy itt vagy. Sokat segítesz.-mosolyogva fordul felém a nő, miközben már rég a város felé robogunk.

-Semmiség. Nagyon szívesen segítek bármiben.-egy pillanatra oda fordulok és mosolyogva nézek a hölgy szemébe, majd vissza nézek az útra.

~~~~

Amint vissza értem a farmra, fel léptem a recsegő tornácra, majd be kopogtam lakás ajtaján. Senki nem nyitott ajtót, ezért úgy dönöttem, hogy akkor magamtól megyek be.

-Hello!?-körbe nézek a csendes lakásba, de teljesen olyan, mintha nem lenne itthon senki.

Vállat rántok, majd be sétálok a lakás egyik szobájába. A helyiség közepén meg pillantok egy le takart zongorát, szemeim pedig azonnal fel csillanak és a hangszer felé igyekszem.

Óvatosan fel emelem a zongora tetejét, takaróval együtt, majd két ujjamat rá helyezem a billentyűkre és el kezdem játszani azt a dallamot ami először eszembe jut.

Furcsa érzésem támad az egyik pillanatban. Mintha valaki figyelne, ezért abba hagyom kezem játékát és lassan hátra pillantok, de semmi gyanúsat nem vélek fel fedezni.
Vissza fordulok, majd eredeti pozíciójába vissza helyezem a hangszert és ki sétálok a szobából.

A konyha felé veszem az irányt, ahol meg pillantom Taehyungot és Sojunt. Neki dőlök az ajtófélfának és mosolyogva nézem ahogy jókedvűen ugratják egymást.

Sojun hírtelen felém fordul, kezében egy játék fegyverrel, én pedig azonnal fel tartom mindkét kezem, és tettetett ijedtséggel nézek rá.

-Jungkook, ugye itt vacsorázol?-egyik szemét be hunyja, a másikat pedig a célkereszthez helyezi és úgy összpontosít rám.

Már most látom, hogy remek lövész lenne belőle.

Rá pillantok Taehyungra, aki szintén engem bámul, majd halványan el mosolyodik és némán bólint.

-Persze, hogy maradok.-el vigyorodom, majd hírtelen oda szaladok hozzá, és fel kapom.

Sojun fel sikít, majd hangos nevetésbe kezd. Párszor még fel dobálom amennyire lehet, majd le teszem a földre.

Miután le ültünk az asztalhoz, mind némán kezdtünk el falatozni, majd egyszer csak Taehyung kérdő tekintettel fordult felém.

-Mond Jungkook, egy FBI ügynöknek milyen hobbijai vannak?

-Hát én például sokat járok ki lőni. Sok krimi sorozatot nézek és olvasok, de nagyon szeretem a művészetet is így ha van alkalmam akkor múzeumba is el megyek, bár sajnos ez elég ritka.-szomorkásan el húzom a szám, majd be kapok egy újabb falatot.

-Tudsz lőni?-Sojun nagy szemekkel néz rám, én pedig bólintok.

-MEG TANÍTASZ?-kérdezi izgatottan a széken pattogva, mire el kuncogom magam.

-Ha apukád meg engedi, akkor meg tanítalak.-Sojun az említettre néz, velem együtt, ő pedig közöttünk jártatja tekintetét.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.-félve néz a fiára Tae, ami természetesen érthető. Én is félteném a gyerekem.

-Naaaa! Légyszi apu! Ígérem jó leszek!!-Sojun alsó ajkát le biggyeszti, Taehyung pedig sóhajt egy nagyot.

-Majd meg látjuk.-jelenti ki, majd vissza néz az ételére.

-Ezaaaaz!-Sojun fel emeli mind két kezét örömében, de amint meg látja Taehyung szúrós pillantását, azonnal abba hagyja ezt a fajta viselkedést.

Jesszus, egyre jobban be jön ez a srác.

-Szóval szereted a művészetet? Ki a kedvenc festőd?-intézi felém kérdését Tae ismét.

-Van Gogh.

-Tényleg? Nekem is.-a férfi meglepetten néz rám, én pedig el mosolyodom.

-Szuper. Akkor majd el viszlek egy kiállításra.

-Megbeszéltük.-Tae rám vigyorog, én pedig le sem veszem róla a szemem, hisz ez a második alkalom, hogy így láthatom, és elképesztően szép ha mosolyog.

-Jungkook, tudsz sakkozni?-szólal meg egyszer csak a kis srác, én pedig lassan el szakítom Taeről a tekintetem.

-Persze. És nagyon jó is vagyok benne.

-Oké! Akkor fogadjunk.

-Mégis mibe?-érdeklődve nézek rá, ő pedig gonosz tekintettel sandít az apjára, majd vissza rám.

-Ha én nyerek akkor el mosogatsz helyettem, mivel én vagyok a soros. Ha pedig te nyersz, akkor meg tanítasz lőni.-a végén boldogan el vigyorodik, belőlem pedig ki tör a nevetés, hisz igazából egyikkel sem járok jól, Sojun viszont igen.

-Rendben pajti. El fogadom.-kezemet felé nyújtom, amibe azonnal bele is csap, majd le huppanik a székről, hogy hozza is a játékot.