On that day /Taekook/

9. Rész🌼🔫

Taehyung szemszöge

Reggel a szokottnál korábban keltem, így úgy döntöttem, hogy el megyek egyet futni.

Miután haza értem le zuhanyoztam, majd törülközővel a derekamon be sétáltam a szobámba. Ki húztam a polcom felső fiókját, hogy ki vegyek belőle egy pólót, viszont amint jobban bele túrtam, valami kemény dologba koppant a kezem.

Érdeklődve ástam elő mi is lehet az, de amint szembesültem a tárgyal, szomorúan mosolyodtam el. Én és Jimin vagyunk rajt, mikor kicsiként ülünk a hinta ágyban.

Meg simítottam a fotót, aztán a komódra helyeztem.

Jungkook szemszöge

Épp a reggeli kávémat szürcsöltem a konyhában, amivel Hyuna kínált meg, mikor hangos csörömpölés ütötte meg a fülem, némi kiáltozással vegyítve.

Azonnal fel pattantam a székről, majd a hátsó ajtóhoz siettem.

Megdöbbenve figyelem Taehyungot, ahogy sírva dobálja le a hatalmas kaspókat a tégla falról, de amint fel eszméltem egyből oda rohantam hozzá. Át öleltem, ezzel le fogva a karjait, hogy ne tudjon véletlenül se le ütni, de ő csak kapálózott a karjaim között, azt hajtogatva, hogy hagyjam békén.

Néhány perc múlva, amint úgy éreztem, hogy valamelyest meg nyugodott, el sétáltam vele a közeli padhoz ami ebben a kertben található, le ültettem, majd el helyezkedtem mellette.

-Ne haragudj.-szólal meg néhány perc némaság után, én pedig rá emelem a tekintetem.
-Reggel meg találtam egy képet amin a bátyámmal vagyok és el érzékenyültem. Túl rég láttam már és hiányzik. Nem tudom, hogy van, hol van, mit csinál. Azt sem tudom, hogy él-e még egyáltalán.-miután ki ejtette Taehyung az utolsó mondatot a száján, ismét sírva fakadt, én pedig nyugtatás képp magamhoz öleltem.

-Nyugodj meg Taehyung. Biztos vagyok abban, hogy még él.

-Honnan tudod?-könnyes szemekkel, kissé mérgesen néz rám.

Mintha biztos lenne abban, hogy nem él Jimin.

-Ne légy ennyire pesszimista.-kissé zavartan nézek rá, hisz bármennyire is szeretném rá venni magam, hogy el mondjam, él a testvére, nem érzem úgy, hogy ez a megfelelő pillanat.

-Igazad van.-bólint, majd ki bújik a karjaim közül.
-Olyan hülye vagyok.-sóhajt, majd maga elé néz.
-Képzeld, ezt a kis tégla falat mi építettük...vagyis Jimin építette, én pedig segítettem neki...
-Na jó, igazából ő építette egyedül én pedig néztem limonádéval és egy könyvel a kezemben.-nevet fel, én pedig ezen el mosolyodom miközben őt nézem.
-Az volt a kedvenc könyvem, de egy nap nem találtam sehol. Meg kérdeztem tőle hol van, és el vezetett ide.-ez után Taehyung fel ált a padról, majd intett a fejével, jelezve azt, hogy menjek utánna.

A fal legvégéhez vezetett, majd le guggolt.
Érdeklődve néztem ahogy ki húzza a sok gallyat a falból, majd az egyik kezével rá simít. Amint meg látom, hogy a könyv van be falazva le döbbenek.

-Először nagyon mérges voltam rá, mert imádtam azt a könyvet és nem tudtam be fejezni, de aztán bele törődtem és később nagyon meg tetszett.-Taehyung hangos nevetésbe kezdett, amit örömmel néztem, de aztán újra el sírta magát.

Azonnal magamhoz húztam és hagytam, had sírja ki magát, ami sokkal kevesebb ideig tartott mint azt gondoltam.

-Ne haragudj. Nem tudom mi van velem, de majd meg nyugszom.-kuncog fel, miközben szemeit törölgeti, én pedig meg rázom a fejem.