II. Fejezet 11. Rész🥀🔞

745 50 8
                                    

Kellemes és lágy simogatásra ébredek meg. El mosolyodom, majd meg nyújtózom a takaró alatt, ez után pedig csukott szemmel fordulok a mellettem fekvő felé, és át ölelem.

Fel kuncog, majd egy puszit nyom a fejem tetejére.

Lassan nyitogatni kezdem a szemeimet, aztán rá nézek.

-Szia.-köszöntöm álmos hangon.

-Szia.-vigyorog rám, ami eszméletlen aranyossá teszi.
-Jól aludtál?-kérdezi halkan, mire bólintok.

-Te jól aludtál?

-Nagyon is.-perverz mosolya egyből el árulja, pontosan mire is gondolt, ezért a mellkasára csapok.

-Au! Ezt most miért kapom?-tettetett morcossággal teszi fel a kérdést, amire először egy szemforgatást kap.

-Mocskos vagy.

-Miért mondod? Te gondoltál valami másra nem? Akkor te vagy a mocskos!

-Jaj Kook, ne álltasd magad!-jókedvűen fel nevetek, mire mocorogni kezd, s aztán a fülemhez hajol.

-Te ne játszd nekem a szende kisfiút. Nagyon is mocskos tudsz lenni, de nekem is vannak még meglepetéseim. Légy óvatos.-mondandója végén a fülemre harap, amitől fel sóhajtok.

-Igen?-kérdezem kacérkodva.

Féloldalas mosolyra húzza az ajkait, majd bólint.

Kissé el húzódom tőle, hogy rá tudjak nézni, aztán egy reggeli csókkal köszöntöm. Nyilván nem hagyja annyiban, mikor el akarnék szakadni tőle, tarkómra fogva ránt vissza magához, s mélyíti el.

Kezemmel végig simítok fedetlen felsőtestén, de itt nem állok meg, tovább csúsztatom kacsómat az ágyékáig.

Nem érek hozzá, csupán körülötte simogatom a combját, ami nem igazán tetszik neki, mivel mocorogni kezd.

Ő sem tétlenkedett, azonnal be bújtatta a kezét a takaró alá, s azonnal rá markolt a férfiasságomra, amit én egy meglepett nyögéssel díjaztam.

Másik kezével a derekamra fogott és magára rántott.

Ismét fel nyögtem a hevessége miatt, de szóhoz jutni sem hagyott, mert újból ajkamra tapadt.

Ölében ringatóztam, ő pedig a fenekemet markolászta, így csalva ki belőlem folyamatos sóhajokat. Már álló tagjaink folyamatosan surlódnak egymással, ez pedig kínzónak tűnik mindkettőnk számára, mégsem lép egyikünk sem.

Folyamatosan próbál ösztönözni arra, hogy végre üljek rá, azzal, hogy meg emeli a hátsómat, de én direkt nem adom meg neki az örömöt. Még egy kicsit szórakozom vele.

Jungkook fájdalmasan fel nyüszít, én pedig mosolyogva nézek rá.

-Baj van?

-Van!-válaszolja egyből, amin el kuncogom magam.
-Szerinted ez vicces? Már fáj!-alsó ajkamba harapok, ne hogy hangosan fel nevessek, de a szenvedő arca igen mókás.
-Tae. Nem akarsz végre bele ülni?-kérdezi ártatlan szemekkel, s vágyakozóan, amire ismét fel kuncogok.

-Nem is tudom.-lejjebb csúszok, erre pedig fel nyög.
-Szerintem kicsit még el szórakozom.-feleletemre el kerekednek a szemei, s szemöldökét is érdeklődve meg emeli, de nem szól semmit.

Rá vigyorgom, s még lejjebb csúszom, teljesen el tűnve a takaró alatt. Amit elértem a kisebbik Kookot, nem tétlenkedve vettem számba, s fogtam kezembe, hogy még jobban meg dolgozzam, bár kétlem, hogy ez lehetséges lenne.

Jungkook ismét fel nyög, kezét pedig a hajamba vezeti, hogy tudjon irányítani, amit először hagyok neki, de aztán ellenkezni kezdek, különben még idő előtt el menne.

Vissza fel mászok hozzá, ő pedig nyüszíteni kezd. Újra fel kuncogok, aztán le hajolok hozzá egy csókra, miközben el helyezkedtem az alhasán. A csók nem tart sokáig, ugyanis nem szeretném már tovább gyötörni szegényt.

Rá fogok elég merev farkára, aztán lassan magamba helyezem.

Jungkook a fájdalmas arcomat látva, simogatni kezd, ami elég jól esik, így el is mosolyodom, aztán amint teljesen be fogadtam magamba a tagját, meg álltam egy pillanatra.

Mindketten lihegünk, s próbáljuk le nyugtatni magunkat, bár mégis én vagyok az, aki óvatosan ringatózni kezd.

Jungkook halkan nyög alattam, ami zene füleimnek, s jobban el is feledkezem a fájdalomtól, így nem sokkal később már egy egészen gyors tempóban pattogok rajta, a mellkasán támaszkodva, miközben ő fogja a derekam.

Mikor észre veszi, hogy fáradni kezdek, fel ül, és maga alá ránt. Hevesen csókolva mozog tovább bennem, sokkal gyorsabban mint eddig, ezt pedig nem is bírom csendben tűrni. A szájába nyögdécselek. Mikor még gyorsabban mozgatja csípőjét, rá fog az én merevedésemre, és verni kezdi, hogy aztán végül sikeresen élvezzünk el mind a ketten, egy jóleső nyögés kíséretében.

Kook végez még pár levezető lökést, aztán mellém fekszik.

Lihegve nézek csillogó, s kielégült szemébe, piros arcára, és izzadt hajára. A látvány pedig meg dobbantja a szívem, ezért minden szó nélkül hajolok hozzá egy lágy, szerelmes csókra, amit ugyan úgy viszonoz.

-Szeretlek.-suttogom neki, miután el váltunk egymástól.

-Én is szeretlek.-mosolyog rám.
-De ezt még vissza kapod!

-Mégis mit?-kérdezem érdeklődve.

-Az nem tartozik rád egyenlőre.-feleli sértődötten, mire fel nevetek.
-De többször is indulhatna így a reggelünk.-féloldalas mosollyal az arcán néz rám, közben pedig derekamra simít.

-Álmodj királylány.-közlöm csipkelődve, mire fel húzza a szemöldökeit.

-Jolvan Kim Taehyung. Ezt meg jegyeztem! Vigyázz a seggedre mert el leszel kapva!-fenyegetően néz rám, pajzán mosollyal az arcán.

-És még én vagyok a mocskos..-mormogom az orrom alatt, miközben fel kelek mellőle, ő pedig halkan nevet rajtam.
-Inkább menjünk fürdeni. Szerintem ránk fér.-miután össze szedtem a ruháimat amiket fel szeretnék ma venni, oda sétáltam Kookhoz és kezénél fogva a fürdőszoba kezdtem húzni.

Ki nyitottam az ajtót, ő pedig a szabad kezével derekamra fogott, majd előre csúsztatta kezét az ágyékomra.

-Jungkook?!

-Mondtam, hogy vigyázz!-jelentette ki jókedvűen, majd be csapta magunk mögött az ajtót.

On that day /Taekook/ Donde viven las historias. Descúbrelo ahora