On that day /Taekook/

II. Fejezet 17. Rész🥀⛓

Taehyung szemszöge

Kellemes simogatás és lágy puszik érzésére el mosolyodva szippantok mélyet, majd fordul át a másik oldalamra és ölelem magamhoz a mellettem lévőt. Fejemet nyakhajlatába bújtatom és egy újabbat szippantok finom illatából.

El kuncogja magát és át öleli a derekam, majd egy puszit nyom a hajamba.

Annyira jó lenne ha minden reggelünk ilyen lenne.

Néhány percig még egymásba fonódva ölelkezünk, aztán ki bújtatom fejem a rejtekhelyemről.

Lassan pislogok, hogy hozzá szoktassam szemem a nap vakító fényéhez, és amikor ez meg történt, mosolyogva néztem életem szerelmére, aki szintén mosollyal az arcán vizslatott.

Haragudhatok, szomorkodhatok én miatta bármennyit, a szív sosem hazudik. Akárhányszor rá pillantok, csak még jobban oda vagyok érte.

-Jó reggelt.-köszön ő először, szívem pedig hevesen kezd verni falai között.

-Jó reggelt.-szájára egy puszit hintek, aztán el hajolok tőle.
-Mit csinálsz ma?-érdeklődöm, ő pedig gondolkodva néz a plafonra.

-Nem tudom, lehet el megyek a városba vásárolni.

-Mehetek veled?-izgatottan ülök fel, Kook pedig fel nevet, aztán meg simítja a vállam.

-Ma nem Jiminnel leszel?-kérdezi fel húzott szemöldökkel, mire azonnal meg rökönyödöm.

-Basszus! El is felejtettem! Mennyi az idő?-ijedten kapkodom a fejem, hisz nem akarok késni. El kell készülnőm még.

-Mindjárt kilenc.-válaszol barátom, én pedig azonnal fel pattanok az ágyból.

-Kook...el kell menned innen. Jimint azt mondta, hogy ha nem ébredek fel magamtól kilencre, akkor be jön felkelteni.-mondandóm közben meg fogom párom karját és meg próbálom fel rántani az ágyból, bár nem igazán érek el semmit, hisz sokkal erősebb mint én.

-Tae?-az ajtó irányába nézek ahonnan testvérem hangja hallatszódótt pár kopogtatás kíséretében. Ijedten nézek a még mindig ágyban fekvőre, aki lefagyva néz rám.

-Ébren vagyok!-szólok vissza, közben pedig le rángatnom Kookot a földre.

Körbe nézek a szobán de nem tudom hova bújtassam ezt a majmot. A fenébe is! Előbb fel kellett volna kelnem!

-Bújj be oda!-mutatok az ágy alá, mire fel húzza mind két szemöldökét és meglepetten néz rám.

Némán bólogatni kezdek neki, miszerint igenis komolyan gondolom, ő pedig egy sóhaj után be mászik az ágy alá.

-Be mehetek?

-Öm..persze!-idegesen nézek körbe, a vér pedig meg fagy az ereimbe ahogy meg látom Jungkook ruháit a szoba sarkába, de már nincs időm el tüntetni őket. Jimin be jött.

-Jó reggelt TaeTae.-mosolyog rám, én pedig egy öleléssel viszonzom gesztusát.
-Fel sem öltöztél még?-dorgálóan néz rám, mire meg forgatom a szememet.

-Most akartam, de meg zavartál.

-Ne haragudj.-Jimin fel nevet, majd meg paksolja a vállam.
-Akkor hagylak öltözni, majd gyere le az étkezőbe.

Erőltetett mosolyt varázslok az arcomra, aztán bólintok. Ki tessékelem a bátyám a szobából, de pár lépés után meg áll és oldalra néz.

-Azok mik?-mutat a kupac ruhára ami a drága barátomé.

-A ruháim.-zárom le ennyivel, majd tovább vezetem egyenest az ajtó felé.

-De miért vannak ott?

-Unatkoztam este és válogatni kezdtem őket. A szekrényem kész katasztrófa, de majd be fejezem. Fáradt voltam már.-hadarom, össze-vissza mutogatva, Jimin pedig zavartan pislog rám.

-Rendben. Egyébként nem tudod hol van Jungkook? Nem találtam a szobájában.-testvérem össze vonja szemöldökét, én pedig hevesen rázni kezdem a fejem.

-Tegnap láttam utoljára. Nem tudom hol van.-a kis rózsaszín vattacukor gyanúsan méregetni kezd, de mivel teljesen nyugodt a kisugárzásom, bólint egyet majd még utoljára rám szól, hogy igyekezzek mert itt hagy, aztán el sétál.

Be csukom az ajtót, aminek aztán neki dőlök és ki fújom az eddig bent tartott levegőt.

-Ki jöhetek?-Kook ki dugja a fejét, mire meg rázom a fejem.

-Maradj itt amíg el nem megyünk. Hátha vissza jön.

-Ez most komoly Tae? Meddig akarsz még titkolózni előtte?-kérdezi felháborodva, mire felé fordulok.
-Szerintem gondolkozz el a szavaidon mielőtt ki ejtenéd őket.-hűvös hangszínemen meg lepődik, én pedig gyorsan magamra kapom a ruháimat, majd oda sétálok a kissé szomorkás barátomhoz.
-Délután találkozunk.-halványan rá mosolygok és még simítom az arcát.

Újból meglepetten néz rám, de nem foglalkozom vele. Halkan el köszönök tőle és le sietek a bátyámhoz.

Jungkook szemszöge

Nagyjából két órája sétálgathattam a városban, szatyrokkal a kezemben, közben azon agyalva amit Tae mondott, mikor meg rezdűlt a telefonom.

Igaza van. Ideje lenne már el mondanom neki mindent, hisz szeretem.

Ki veszem a telefonomat a zsebéből, és meglepetten veszem észre, hogy Yoongi hív.

Munka van? Vagy talán haza értek Jiminék? Akkor viszont igyekeznem kell, hogy minél előbb tudjak beszélni Taehyunggal.

-Szia.-köszönök bele, viszont egyből össze zavarodom ahogy Yoongi lihegő hangját hallom vissza a vonal másik feléről.
-Várj Suga! Nem értek semmit! Mi ez a hang? Valaki sír? Mi a baj?-rossz érzés kerít hatalmába a háttér zajok miatt, ezért egyből az autóm felé veszem az irányt miközben a kocsi kulcsot keresem, de amint meg ismétli Yoongi az előbbieket, immár sokkal érthetőbben, minden mozdulatomban meg állok.

A zacskók ki hullanak a kezemből, szívem szaporábban verdes, a levegőt nehezen kapkodom, szemeim be könnyesednek.

Újra meg történik.

-Mi?-kérdezem újra, hátha csak rosszúl értettem és ez csak egy rossz vicc. Nem lehet igaz!

-Taehyungot el rabolták JK! Most azonnal gyere haza!

~~~~~~~~~
3