On that day /Taekook/

II. Fejezet 7. Rész🥀

Még egy kicsit beszélgettünk az udvaron, majd úgy döntöttünk, hogy be megyünk a többiekhez.

Hangos zongora dallamára kapom fel amit be léptünk az ajtóba.

-Asszem Yoongi főz.-Jungkook nagyot szippant a levegőbe, én pedig érdeklődve nézek rá, majd Jiminre, aki azonnal el is indul a konyha felé.

Követem testvérem lépteit, a helyiségbe érve pedig engem is meg csap a kellemes illat. Nekem háttal áll egy tőlem alacsonyabb, menta hajú férfi. Fekete mackó nadrág és egy szimpla fekete pólót visel. Hangszóróból szól a kellemes dal amit hallottunk, s valószínűleg ez az oka annak, hogy nem vett minket észre.

Jimin hallkan oda oson mellé, majd át karolja a derekát. Az illető enyhén meg ugrik, majd testvéremre néz aki ekkor el neveti magát. Kissé mérges arcot vág az ismeretlen, majd hírtelen egy puszit nyom a másik arcára, ekkor pedig szemeim tágra nyílnak, s meglepetten nézek rájuk, majd a mellettem álló Jungkookra. Fél mosollyal az arcán néz rám, majd közelebb araszol, ezzel együtt pedig én lépek el az ellenkező irányba.

Nem értem most mi ez a hírtelen közeledés, de nem fogok hozzá asztisztálni.
Akarjon jobban.

Jimin felém fordul, majd meglepett arcomat látva, kissé ijedten tekint rám.

-Tae, ő itt Yoongi.-mutat a maga mellett állóra, aki ekkor felém fordul.

-Szia Taehyung. Yoongi vagyok, a banda főnöke és Jimin párja.-hangja és kiállása is felsőbbrendűnek hat. Valóban ő lehet a főnök.
De hogy Jimin párja?

Nem arról van szó, hogy el ítélném vagy bármi. Hogy is tehetném? Egyszerűen csak annyira ellentétes a megjelenésük.

Míg Jiminnek olyan kellemes, barátságos és bohókás kisugárzása van, a mellette állónak inkább komor és komoly. Mégis, olyan jól mutatnak egymás mellett.

Erre mondják azt, hogy az ellentétek vonzák egymást.

-Nagyon örülök.-bólintok, kínosan mosolyogva.

Mennyi mindent nem tudok még a testvéremről?

A víz hirtelen fel forr Yoongi mögött, ezért azonnal vissza fordul a tűzhely felé.

-Örülök, hogy meg ismerhetlek, már sokat hallottam rólad. Remélem jó fogod érezni magad amíg itt vagy. Érezd magad nyugodtan otthon.-fejével hátra fordul miközben a szavait intézi felém.

-Rendben.-mosolygom rá, majd Jimin meg indul felém.

-Gyere Tae. Beszélgessünk egy kicsit. Ránk fér.-vállam át karolja, s el indulunk az emelet felé.

-Nem az a szobám.-közlöm Jiminnel, mikor be akar nyitni egy másik helyiségbe.

-Nem az enyém mellett van a tiéd?-meglepetten pislog rám, mire csak nemlegesen meg rázom a fejem.

-Jungkook melletti az.-össze ráncolt szemöldökkel néz az ajtó irányába, de aztán végül arra veszi lépteit.

Le ülünk az ágyra, egymással szemben, s némán pislogunk egymásra. Jimin fel sóhajt, majd kissé le hajtja a fejét.

-Gondolom sok mindenre kiváncsi vagy.-vissza fel néz rám, mire némán bólintok.
-Nem is tudom hol kezdhetném.

-Talán ott, hogy miért hazudtál a munkádról. Egy tánc tanári állás igencsak el tér a maffiózótól nem gondold?-halványan el mosolyodom, s szemöldököm is kérdőn meg emelem. Kijelentésemre Jimin halkan fel nevet, majd bólogatni kezd.

-De, eléggé el tér. Kezdetben tényleg az is voltam itt Japánba mint tudod. De egy nap mikor este, egy oktatás után hazafelé sétáltam, meg támadtak.-ijedten nézek Jiminre, aki az emlék hatására hírtelen szomorúvá vált, majd amint vissza nyerte az energiáját, folytatta.
-Ütöttek ahogy csak tudtak, már majdnem eszméletlenre vertek. Hiába kiabáltam, kapálóztam, senki nem segített. Már késő volt, gondoltam, hogy nem igen lesznek az utcán, de azért reménykedtem, hogy valaki meg fog hallani. Már kezdett minden sötétedni előttem, azt még éreztem, hogy az egyik férfi a nadrágom övével babrál, viszont már semmi erőm nem volt ellenkezni, se ordítani. Kezdtem bele törődni a sorsomba, aztán egyszer csak lövés hangokra lettem figyelmes, és arra, hogy a körülöttem állók szép lassan össze esnek mellettem. Valaki oda sietett hozzám és fel segített. A maradék energiámmal ami volt, rá néztem, és egy hálás pillantással illettek az idegent amiért meg mentett, aztán el nyelt a sötétség.
-Ekkor láttam először Yoogit.-szemeim tágra nyílnak a sztori hallatán, de megszólalni nincs időm, ugyanis egyből folytatja.
-Másnap reggel egy idegen helyen ébredtem fel. Meg ijedtem, hisz nem tudtam hol vagyok, mi történt velem. Yoongi hozott nekem innivalót és reggelit, aztán el mesélte mi történt. Azt is el árulta már az elején, hogy egy maffia vezér. Ekkor úgy döntöttem, hogy szeretnék tőle önvédelmet tanulni, hogy meg tudjam magam és másokat is védeni. Sokáig csak legjobb barátok voltunk. Nem nagyon engedett bele az életének annak a felébe amiben most mind élünk. Meg akart óvni, de aztán egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Meg kért, hogy legyek a párja, így aztán követeltem, hogy vonjon bele az élete "sötétebb" részébe is. Először csak távolabbról figyeltem őket, kisebb bevetéseken segítettem, aztán egyre inkább a csapat részévé váltam, és most itt vagyok.-Jimin mosolyogva meg vonja a vállát, de aztán félve néz rám.
-Rossz embernek tartasz amiért hazudtam és mert emberek életét veszem el?-szavait halkan ejti ki száján, erre pedig muszály el mosolyodnom.

-Amiért hazudtál azért egy kicsit igen.-kuncogok fel-de nem tartalak rossz embernek. Akkor is a testvérem vagy és szeretlek!-kezemet combjára teszem, ő pedig megkönnyebbülten fel sóhajt.

-Ne haragudj. De nem akartam, hogy aggódj értem, vagy ki akadj és ki oktass arról, mi a helyes. Egyébként miért nem vagy ki bukva rám?-érdeklődve néz rám, ettől a látványtól pedig el kap a nevetés.

-Nem tudom, igazából, mióta Kook el mondta, hogy mi is az igazság, kezdem fel emésztési a dolgokat, vagy éppenséggel az ellenkezője. Nem fogtam fel, mert nem láttam még semmit.-nevetek fel, ő pedig mosolyog.

-Hát, egy hónap alatt bármi meg történhet, majd el jössz meg nézni egy gyakorlatunkat. Szeretném ha őszinte lenne ezentúl a kapcsolatunk úgy mint régen. Szeretnék többször is haza menni majd. Tényleg, anya és Sojun?-ismét nagy szemekkel bámul rám, amit most is meg mosolygok.
Olyan aranyos.

-Anya tudja mi van. Furcsa módon nem borult ki. Sojun pedig Namjoonal van. Igazából egész jól ki jövünk egymással szóval rá mertem bízni a gyereket, bár ha valami történne, anyu úgy is segít bármiben.

-Oh, hát annak örülök. Viszont...anya tudta mi van velem.-Jimin szégyenlősen el mosolyodik, s nyakát is be húzza, nekem pedig az állam leesik.

-Mi?-nyögöm ki meglepetten.

-Ő az anyám, el kellett mondanom.

-Hah, nem is értem hogy tudta titokban tartani előttem.-csípőre teszem a kezeimet, majd veszek egy mély levegőt nyugtatás képp.
-Ezt meg fogom neki említeni.

-Oké.-nevet fel, ettől pedig egyből meg enyhülök.

-Egyébként ti mit is csináltok? Mi a munkátok?-kérdezem érdeklődve, Jimin pedig egyből büszkén ki húzza magát, s mintha erre a kérdésre várt volna egész eddig.

-A mi feladatunk az, hogy el kapjuk azokat a bűnözőket, akiket a rendőrség nem tud. Kapcsolatban állunk velük, így mindenről tudunk ami történik a külvilágba. Sok helyre el ér a kezünk így elég gyorsak is vagyunk. Mondhatni olyanok vagyunk mint az FBI, csak mi nem olyan szépen intézzük el a dolgokat. Ha a helyzet meg kívánja, akkor kegyetlenek vagyunk. Drog dílereket kapcsolunk le, gépeket hackelünk meg és minden olyan ami illegális, le állítunk. Viszont mindent csak a jó ügy érdekében teszünk.

Megértően bólogatok, s meg próbálom fel dolgozni az eddig el hangzott információkat.
Most, hogy tudom, mi is konkrétan Jimin élete, valamivel nyugodtabban érzem magam most.

-Köszönöm, hogy el mondtad.-mosolygok rá, amit viszonoz, majd magához ölel.

-Na, most, hogy ezt meg beszéltük, készüljünk az esti bulira.-Jimin izgatottan csap a tenyerébe, ezen fel nevetek, majd beleegyezően bólintok.