On that day /Taekook/

II. Fejezet 12. Rész🥀

-Ti nagyon furcsák vagytok.-Jimin össze szűkített szemekkel néz ránk, amire el mosolyodom.

-Mégis mi lenne fura?-kérdezem, majd bele harapok a szendvicsembe.

-Nem is tudom. Mondjuk mert itt ültök egymással szemben, és némán néztek egymásra, miközben mosolyogtok egyfolytában.-bátyám hangja ironikusan cseng, de erre inkább nem mondok semmit, s már szinte ösztönösen nézek Kookra, és mosolyodom el ismét, hisz reggel kétszer is el intézett, amit kifejezetten élveztem, ezért nem bírok, nem mosolyogni.

-Na! Erről beszélek!-csap hisztisen a combját, mire Kook fel kuncog.

-Jimin, mond meg nekem, hogy a francba van neked ennyi energiád egy át bulizott éjszaka után?- szól közbe Yoongi, fáradt hangon, miközben pizsomában battyog be az étkezőbe.

-Nem szoktál még hozzá?-néz rá, fel húzott szemöldökkel, majd egy puszit nyom párja arcára.
-Ráadásul mindjárt dél van. Hogy-hogy ilyen korán fel keltél?-érdeklődik kíváncsian, mire össze vonom a szemöldököm.

-Nos. Kaptunk egy kisebb ügyet. Egy óra múlva indulunk.-közli, hanyagul meg vonva a vállát, Jimin szemei pedig el kerekednek.

-Ügyet? Milyen ügyet?-hangja izgatottan, mégis kétségbeesetten cseng.

-Nem olyan nagy dolog. A helyszínre kell ki menni meg figyelni és követni egy furgont aminek most kaptam meg az adatait.

-Jesszus. Nekem el kell mennem készülni.-mondja ijedten, majd ki viharzik a helyiségből.

Értetlenül kapkodom a fejem a társaságon, majd a legidősebb mosolyogva meg ingatja a fejét.

-Mindig, mindent jobban fel fúj mint kéne. Nem értem mért akar ennyire jól ki nézni mikor csak megfigyelni megyünk.-morcos hangja meg mosolyogtat. Mintha féltékeny lenne.

-Mindig is szeretett divatos lenni.-válaszolom egy váll rántás kíséretében, mire a másik kettő egyetértően bólint.

-Egyébként szívesen.-Yoongira nézek, aki lazán ejtette ki a szavakat a száján, majd ken magának egy vajas pirítóst.
-Jimin lehet, hogy nem veszi észre, de én igen. Még szerencse, hogy ilyen könnyű el terelni a figyelmét. Kínos beszélgetés lett volna nem?-fel húzott szemöldökkel néz rám, aztán Jungkookra. Össze nézek az idősebbel, s szinte egyszerre bólintunk helyeslően.
-Most viszont menjetek öltözni!-hírtelen jött kijelentésén és hangnemén ismét meg lepődöm. Ennek az embernek minden szava meglepetés.

-Tessék? Én is mehetek?-kérdezem kerek szemekkel, közben pedig a fejemet kapkodom a két férfi között.

-Igen.

-Nem!

Jungkookra pillantok amint a meg tagadás szavát hallom tőle.

-Miért?

-Mert nem és kész!-ezzel le zártnak tekinti a témát, ugyanis a tányérját és a poharát a mosogatóba helyezi.
-Itt maradsz Bambammal.-szól még hátra, s meg sem tudok szólalni, már el is tűnik.

Yoongira nézek, de az arcáról semmit nem tudok le olvasni, ez pedig fura.

-Miért nem enged el menni?-kérdezek rá, ha már magától nem mond semmit. Két perccel később sem kapok választ, csak tovább majszolja a reggelit.
-És ha Jimint kérdezem meg? Ő tuti meg engedi.

-Nem fogja meg engedni.

-Miért?-kérdezem már-már hisztis hangon.

-Mert az öccse vagy.-ad egy egyszerű választ, ami nekem egyáltalán nem tetszik.

-Azért teszek egy próbát.-rántok vállat, s már indulnék is a célom felé, ha Yoongi nem szólna utánam.

-Hidd el, hogy jót akarok. Jimin nem fogja meg engedni, ahhoz túlságosan szeret. Én csak ismételten egy vitától akarlak meg menteni. Tudod mennyire makacs.-komoly arccal néz rám, ami be kell, hogy valljak, kissé meg rémít. El gondolkodom szavain, s tényleg be kell látnom, hogy Jimin ellen ebben bizony nem nyerhetek. Én is makacs vagyok, de őt nem tudom felül múlni.

-Na és Kook?-kíváncsi hanggal kérdezek rá ismét az egyik legfontosabb kérdésre, hátha ki csúszik Yoongi száján most a válasz, mivel úgy érzem, valamit el hallgatnak előlem.

-Azt neki kell el árulnia.-zárja le ennyivel, nekem pedig több sem kell, azonnal a szobájába igyekszem.

Kettőt kopogok, s miután meg kaptam az engedélyt, be nyitottam a szobába.

-El árulnád, hogy mi az oka annak, hogy nem mehetek?-kezeimet össze fonom mellkasom előtt, s idegesen szuggerálom az előttem lévőt.

-Tae!-fordul hátra idegesen, amitől kicsit hátra hőkölök, hisz meg ijedtem, aztán vesz egy nagy levegőt és sokkal higgadtabban folytatja.
-Veszélyes!

-Csak meg figyelni mentek.-szólok vissza értetlenül. Jungkook meg áll a pakolászásba, majd csípőre tett kezekkel néz rám. Nem szól semmit, én pedig abban reménykedem, hogy meg változtatja a döntését.

A szemeibe nézek, amik szintén az enyémet fürkészik, majd így szól.:

-Nem!

-De Jungkooook!

-Tae! Ne gyerekeskedj, kérlek!-sóhajt fel.

-Nem vagyok gyerek!-dobbantok, s a fejem is el fordítom.

-Pedig nagyon úgy viselkedsz! Azt mondtam, hogy nem! Itt maradsz és kész! A téma le zárva!

-Nem vagy az apám, hogy meg mond mit csináljak!

-Nem, nem az apád vagyok, hanem a párod és a felelős érted. Én akartam, hogy ide gyere, hogy találkozz a testvéreddel! Ennek a kockázatát vállalom is. De azt nem bírnám ki ha történne veled valami!-az utolsó mondata sokkal erőteljesebben hallatszik, ez pedig egyrészt meg ijeszt, másrészt kezdem meg bánni, hogy már az elején nem fogadtam szót.

Jungkook fel kapja a cuccait, majd maga után be csapva az ajtót el viharzik.

Szótlanul állok az üres szoba közepén. Teljesen össze vagyok zavarodva, de egy biztos. Ezt most én csesztem el.