-Ti nagyon furcsák vagytok.-Jimin össze szűkített szemekkel néz ránk, amire el mosolyodom.
-Mégis mi lenne fura?-kérdezem, majd bele harapok a szendvicsembe.
-Nem is tudom. Mondjuk mert itt ültök egymással szemben, és némán néztek egymásra, miközben mosolyogtok egyfolytában.-bátyám hangja ironikusan cseng, de erre inkább nem mondok semmit, s már szinte ösztönösen nézek Kookra, és mosolyodom el ismét, hisz reggel kétszer is el intézett, amit kifejezetten élveztem, ezért nem bírok, nem mosolyogni.
-Na! Erről beszélek!-csap hisztisen a combját, mire Kook fel kuncog.
-Jimin, mond meg nekem, hogy a francba van neked ennyi energiád egy át bulizott éjszaka után?- szól közbe Yoongi, fáradt hangon, miközben pizsomában battyog be az étkezőbe.
-Nem szoktál még hozzá?-néz rá, fel húzott szemöldökkel, majd egy puszit nyom párja arcára.
-Ráadásul mindjárt dél van. Hogy-hogy ilyen korán fel keltél?-érdeklődik kíváncsian, mire össze vonom a szemöldököm.-Nos. Kaptunk egy kisebb ügyet. Egy óra múlva indulunk.-közli, hanyagul meg vonva a vállát, Jimin szemei pedig el kerekednek.
-Ügyet? Milyen ügyet?-hangja izgatottan, mégis kétségbeesetten cseng.
-Nem olyan nagy dolog. A helyszínre kell ki menni meg figyelni és követni egy furgont aminek most kaptam meg az adatait.
-Jesszus. Nekem el kell mennem készülni.-mondja ijedten, majd ki viharzik a helyiségből.
Értetlenül kapkodom a fejem a társaságon, majd a legidősebb mosolyogva meg ingatja a fejét.
-Mindig, mindent jobban fel fúj mint kéne. Nem értem mért akar ennyire jól ki nézni mikor csak megfigyelni megyünk.-morcos hangja meg mosolyogtat. Mintha féltékeny lenne.
-Mindig is szeretett divatos lenni.-válaszolom egy váll rántás kíséretében, mire a másik kettő egyetértően bólint.
-Egyébként szívesen.-Yoongira nézek, aki lazán ejtette ki a szavakat a száján, majd ken magának egy vajas pirítóst.
-Jimin lehet, hogy nem veszi észre, de én igen. Még szerencse, hogy ilyen könnyű el terelni a figyelmét. Kínos beszélgetés lett volna nem?-fel húzott szemöldökkel néz rám, aztán Jungkookra. Össze nézek az idősebbel, s szinte egyszerre bólintunk helyeslően.
-Most viszont menjetek öltözni!-hírtelen jött kijelentésén és hangnemén ismét meg lepődöm. Ennek az embernek minden szava meglepetés.-Tessék? Én is mehetek?-kérdezem kerek szemekkel, közben pedig a fejemet kapkodom a két férfi között.
-Igen.
-Nem!
Jungkookra pillantok amint a meg tagadás szavát hallom tőle.
-Miért?
-Mert nem és kész!-ezzel le zártnak tekinti a témát, ugyanis a tányérját és a poharát a mosogatóba helyezi.
-Itt maradsz Bambammal.-szól még hátra, s meg sem tudok szólalni, már el is tűnik.Yoongira nézek, de az arcáról semmit nem tudok le olvasni, ez pedig fura.
-Miért nem enged el menni?-kérdezek rá, ha már magától nem mond semmit. Két perccel később sem kapok választ, csak tovább majszolja a reggelit.
-És ha Jimint kérdezem meg? Ő tuti meg engedi.-Nem fogja meg engedni.
-Miért?-kérdezem már-már hisztis hangon.
-Mert az öccse vagy.-ad egy egyszerű választ, ami nekem egyáltalán nem tetszik.
-Azért teszek egy próbát.-rántok vállat, s már indulnék is a célom felé, ha Yoongi nem szólna utánam.
-Hidd el, hogy jót akarok. Jimin nem fogja meg engedni, ahhoz túlságosan szeret. Én csak ismételten egy vitától akarlak meg menteni. Tudod mennyire makacs.-komoly arccal néz rám, ami be kell, hogy valljak, kissé meg rémít. El gondolkodom szavain, s tényleg be kell látnom, hogy Jimin ellen ebben bizony nem nyerhetek. Én is makacs vagyok, de őt nem tudom felül múlni.
-Na és Kook?-kíváncsi hanggal kérdezek rá ismét az egyik legfontosabb kérdésre, hátha ki csúszik Yoongi száján most a válasz, mivel úgy érzem, valamit el hallgatnak előlem.
-Azt neki kell el árulnia.-zárja le ennyivel, nekem pedig több sem kell, azonnal a szobájába igyekszem.
Kettőt kopogok, s miután meg kaptam az engedélyt, be nyitottam a szobába.
-El árulnád, hogy mi az oka annak, hogy nem mehetek?-kezeimet össze fonom mellkasom előtt, s idegesen szuggerálom az előttem lévőt.
-Tae!-fordul hátra idegesen, amitől kicsit hátra hőkölök, hisz meg ijedtem, aztán vesz egy nagy levegőt és sokkal higgadtabban folytatja.
-Veszélyes!-Csak meg figyelni mentek.-szólok vissza értetlenül. Jungkook meg áll a pakolászásba, majd csípőre tett kezekkel néz rám. Nem szól semmit, én pedig abban reménykedem, hogy meg változtatja a döntését.
A szemeibe nézek, amik szintén az enyémet fürkészik, majd így szól.:
-Nem!
-De Jungkooook!
-Tae! Ne gyerekeskedj, kérlek!-sóhajt fel.
-Nem vagyok gyerek!-dobbantok, s a fejem is el fordítom.
-Pedig nagyon úgy viselkedsz! Azt mondtam, hogy nem! Itt maradsz és kész! A téma le zárva!
-Nem vagy az apám, hogy meg mond mit csináljak!
-Nem, nem az apád vagyok, hanem a párod és a felelős érted. Én akartam, hogy ide gyere, hogy találkozz a testvéreddel! Ennek a kockázatát vállalom is. De azt nem bírnám ki ha történne veled valami!-az utolsó mondata sokkal erőteljesebben hallatszik, ez pedig egyrészt meg ijeszt, másrészt kezdem meg bánni, hogy már az elején nem fogadtam szót.
Jungkook fel kapja a cuccait, majd maga után be csapva az ajtót el viharzik.
Szótlanul állok az üres szoba közepén. Teljesen össze vagyok zavarodva, de egy biztos. Ezt most én csesztem el.
ESTÁS LEYENDO
On that day /Taekook/
FanficEgy maffia vezér és egy falusi férfi találkozása. Vajon végződhet két teljesen ellentétes ember kapcsolata happy end-el? "-Hazudtál!" "-Nem hazudtam, csak nem akartam hogy meg tudd az igazságot. Nem akartam, hogy fájjon!" "-Ezzel már el késtél! Menj...