On that day /Taekook/

II. Fejezet 9. Rész🥀

Miután Jungkookkal csókot váltottunk, nem történt semmi. Mivel ittas állapotát nem akartam ki használni, úgy döntöttem, hogy kicsit magára hagyom és csatlakozok a többiekhez.

Az idő telt, mi pedig jól éreztük magunkat. Fel tudtam oldódni a többiek között, s még Jacksonnal is tudtam egy kicsit beszélgetni. Igaz, még vannak kételyei, de nem utál. Ezzel azért meg nyugtatott, bár azon leszek a későbbiekben is, hogy jó kapcsolatot tudjak ki alakítani vele.

Az alkohol meg csapja az elmém, mosolygom, s táncolok a többiekkel együtt. A pult felé pillantok, hogy lássam Jungkook jól van-e, vagy esetleg ki ütötte már magát, de amint arcára nézek, észre veszem, hogy igenis jól van, ráadásul engem bámul.

Le sem veszi rólam a szemét, ezt pedig ki használom úgy, hogy végig vezetem magamon mindkét kezemet, s jobbra-balra dülöngélek a villódzó fények társaságában.

Valószínűleg úgy nézhetek ki kívülről, mint egy kiéhezett kurva, de jelen pillanatban nem érdekel. Az alkohol javít az önbizalmamon, ráadásul meg ígértem magamnak, hogy el érem azt nála, hogy keljek. Én mindössze csak rá segítek.

Most, hogy tudom Jungkook mit, miért gondol úgy, ahogy, sokkal tisztábban látom a dolgokat, s még most sem tervezek ki szeretni belőle.

Kell nekem, és azt akarom, hogy én is keljek neki!

Illegek-billegek, majd egyenesen Kook szemeibe nézek. Azok a fekete szem párak csak úgy csillognak. El mosolyodom, majd Jimin felé fordulok.

-Szerintem én le fekszem.-kiabálom, a hangos zene miatt.

-Miért? El fáradtál?-kérdezi kissé kótyagos fejjel, mire bólintok, ő pedig megadóan legyint.

Néha egész furcsán viselkedik.

Mindegy, úgysem fog emlékezni erre reggel.

Meg indulok a kijárat felé, s még utoljára Kookra pillantok, aki minden mozzanatomat figyeli, majd el tűnök az ajtó mögött.

A szobámba sétálok, majd miután be csuktam az ajtót, le ültem az ágyra.

Tudom, hogy jönni fog.

Nagyjából tíz percig ücsöröghettem egymagamba, s már el könyveltem magamba, hogy a tervem nem jött be.

Csalódottan fel sóhajtottam, majd neki álltam át öltözni. Pizsamának fel vettem egy fehér, lenge pólót és egy fekete rövidnadrágot.

Meg mostam az arcom, a hajamat szét borzoltam, s az ajtóhoz sétáltam, hogy le kapcsoljam a villanyt.

Be feküdtem a puha ágyba, és be hunytam a szemeimet.

Néhány perccel később arra figyelek fel, hogy a szoba ajtó nyílik. Szemeim tágra nyílnak, de nem nézek oda. Gondolom Jimin jött rám nézni, hogy alszom-e már.

Hang nélkül csukódik be az ajtó, én pedig hangosan fújom ki a levegőt, viszont nem sokkal később már csak azt veszem észre, hogy be süpped mellettem az ágy, majd az illető fel emeli a takarót és be fekszik mellem.

Azzal a lendülettel fordultam át a másik oldalra, egyenesen az ismeretlen hasára ülve, aki fajdalom ittasan nyögött fel.

Az ismerős hangra azonnal fel figyeltem, s az éjjeli lámpához nyúltam.

Amint fény lepte el a helyiséget, meglepetten pillantottam az alattam lévőre.

-Hát te?-kérdezem nagyokat pislogva, pedig igazából egész eddig erre vártam.

-Veled akarok aludni.-válasza jobban meg lep mint az, hogy itt van, s ez ki is ül az arcomra.

-Részeg vagy.

-Már nem.

-Mégis hogy hihetném el?-kérdőn fel húzom a szemöldököm, ő pedig fel ül.

-Tudom miket mondtam. Emlékszem, és komolyan is gondoltam. El gondolkodtam azon amit mondtál. Igazad van, nem kellene ennyire csökönyösen el löknöm magamtól, hisz mind a ketten ugyan azt érezzük egymás iránt.-Jungkook arca olyan, akár egy kis gyereké. Szemei nagyok és csillognak. Kétségbeesetten kémleli az arcom minden szegletét, mintha attól tartana, hogy most fogom el utasítani.

-Miért? Mit érzel irántam?-kérdőn oldalra döntöm a fejem, ő pedig lassan el mosolyodik.

-Szerelmet.

-És ezt hogy higgyem el?-hitetlenül el mosolyodom, ő pedig óvatosan meg fogja az arcom mind a két kezével.

-Akarom, hogy te légy az, akiért érdemes még élnem.-halk szavai a lelkemig hatolnak, az az elszánt tekintet pedig csak rá tesz egy lapáttal.

Óvatosan közelebb hajol, majd ajkát az enyémre tapasztja.