On that day /Taekook/

16. Rész, Epilógus🥀

-Namjoon.-szólok halkan, majd egyik kezem meg emelem, és lassan le emelem magamról a másik karját.
-Köztünk már nem lesz semmi. Tovább kell lépned.-Nam csalódottan néz rám, de ez nem tart sokáig, ugyanis hamar át vált idegessé.

-Lépjek tovább? Talán mégis jobb lenne akkor, ha magamhoz venném Sojunt nem gondolod?-gonosz mosoly jelenik meg arcán, én pedig egyből meg rökönyödöm.
-Ne mond, hogy nem szóltam Tae!
-Sojun! Gyere fiam!-kiáltja el magát, majd a fiú szobája felé igyekszik.

-Namjoon! Ne csináld ezt!-megyek utánna, de amint be érünk Jun szobájába, mind ketten ijedten tekintünk körbe az üres helyiségbe. El tűnt.
-Hol van Sojun?-azonnal kétségbeesem, majd a fürdőszobájába nyitok be, de ott sincs.

-A francba!-kiált fel Nam, majd oda sietek hozzá, és a példáját követve, ki nézek az ablakom.

Szemeim tágra nyílnak mikor meg látom Sojunt futni, egyenesen az erdő felé, a szakadó esőbe.

-Ne, ne, ne! Biztos a faházhoz megy. Az ilyen időbe veszélyes.-a félelem el uralkodik rajtam, s szinte egyszerre iramodunk a gyerek után.

-Tae?!-kiált utánam Jungkook, de nincs időm ácsorogni, így csak vetek rá egy kétségbeesett pillantást és tovább rohanok.

Írói szemszög

Namjoon hamar utol éri Sojunt, viszont amint meg látja gyermekét az ingatag, s egyben rozoga hídon himbálózni, elönti a félelem.

Az eső zuhogott, a patakban hangosan fodrozódott a víz, mely hiper gyorsasággal száguldozott tovább a medrében, efölött pedig ott lengett a kis Sojun. Nem mert meg mozdulni a híd közepén, annyira himbálózótt a régi szerkezet.

-Sojun! Gyere ide!-kiált neki Namjoon, miközben azon gondolkodik, mitévő legyen.

  -Nem megy! Félek!-kiáltja, majd szorosan le hunyja szemeit.

A szél hírtelen fel támad, Sojun lába alatt pedig ki törik egy léc, ennek hatására pedig ijedtem kiált fel.

-Apa! Segíts!

-Megyek Junie! Maradj veszteg!-kiált vissza a férfi, majd óvatosan rá helyezi egyik lábát a hídra, de ez nem bizonyul jó ötletnek, ugyanis csak jobban ingani kezd az egész szerkezet.

A Sojun előtt lévő fa ház már kezd szét hullani. Darabok potyognak le a magasból, ezt pedig Namjoon is hamar észre veszi.

Az eső is sokkal jobban el ered, a szél pedig hurrikán szerűen suhan végig a területen, ennek hatására pedig a híd kötele hasadni kezd, nem sokkal később pedig teljesen el gyengül és el szakad. Sojun fel kiált, majd erősen kapaszkodik bele a kötél ép részébe, nehogy el vigye az erős sodrás.

-Apa!-kiált fel ismét, az említett pedig azonnal bele ugrik a vízbe, erősen kapaszkodva a híd fonalába, és a fiú felé igyekszik.

-Megyek! Tarts ki!

-Úristen! Sojun!-kiált fel Tae amint oda ért, maga mögött Jungkookkal.

-Megyek Sojun!-kiált újra Nam, majd már kezét nyújtja a fiúnak, aki sikeresen el is kapja a férfi kezét.

Namjoon magához húzza a srácot, majd meg fordul, hogy vissza mehessen vele a szárazföldre, de ekkor egy nagyobb fa ág ismét le zuhan, ezzel sikeresen oda szorítva a férfi lábát a fa és egy nagyobb kő közé.

A férfi fájdalmasan fel kiált, Jungkook pedig habozás nélkül veti bele magát a folyóba.
Sikeresen oda húzza magát a két bajbajutotthoz, a rendőr pedig egyből Sojunt adja a kezei közé.