On that day /Taekook/

II. Fejezet, 3. Rész🥀

Jungkook a kezem után kap, én pedig unott arccal fordulok felé. Látom rajt hogy mondani akar valamit, hisz többször is szólásra nyitja a száját, mégsem nyög ki egy szót sem. Csalódottan ki húzom a karom az övéből amit hagy is, majd ebben a pillanatban szólal meg a pilóta.

Öt perc van a landolásig.

Ismét túl teng bennem az adrenalin s gyorsan le is ülök a székembe, hogy aztán be csatolhassam magam.

Ki lesek az ablakon, szemeim pedig el kerekednek ahogy a környéket pásztázom.

Ha öt perc múlva le szállunk, akkor valószínűleg már Kookék lakásához közelítünk, mivel említette, hogy a csapat egy házban lakik.

Hírtelen fel tűnik egy nagy vas kapu, mellette pedig kör alakba fut végig a beton kerítés.

Ez nem szimplán egy kert, házzal.

Ez egy hatalmas bírok, egy hatalmas villával.

Ámuldozva pislogok, szinte fel sem fogom mit látok, hisz ennél gyönyörűbb helyen még nem jártam.

Jungkook szól, hogy ideje le menni, ezzel ki szakítva a nagy bambulásomból, de cseppet sem zavar.
Mindent látni akarok!

Miután le léptem a pázsitra, félig nyitott ajkakkal néztem körbe. A kerítésen belül landoltunk, szóval biztos, hogy ez már a maffia területe.

A fű gyönyörű, egyenletesen van nyírva, az ember azt hinné, hogy nem is valódi, de ezt meg cáfolja az jellegzetes illat amiből most mélyet szippantok. Mintha a levegő is sokkal tisztább lenne, ami talán nem is akkora képzelgés, hisz a közelben nem igazán láttam más házakat vagy utcákon közlekedő autókat, embereket. Valószínűleg elég messze lehetünk mindezektől, hisz a madarak csicsergésén kívül semmi mást nem hallok.

Nem messze tőlünk helyezkedik el a térköves placc, amit ha jól láttam akkor a kaputól egészen a házig vezet. A köves rész mind két oldalán hosszú bokor sor fut végig egyenesen, majd a házhoz érve egy félkör alkot, hisz a lakás előtti tér már kör alakúvá van alakítva, aminek a közepén egy egész nagy, márvány szökőkút helyezkedik el.

Ami pedig a leglátványosabb, az a villa, vagy palota. Nem tudom minek lehetne ezt nevezni, de az egyszer fix, hogy nem egy egyszerű kis házikóról beszélünk.

Fehér márvány borítja az egész külsejét az épületnek. Ha jól számolom akkor három emelet van, minden szinten pedig erkély is társul az arany keretű ablakokhoz.

Valószínűleg ezek lesznek a szobák.

Igaz, még csak az elejét látom az egésznek, s biztos vagyok benne, hogy nem csak ennyi szoba és helyiség van, hanem jóval több. Gondolom sokan is lakhatnak itt.

Oldalra pillantok, hisz Jungkook mellém lépett, s mosolyogva néz maga elé, majd rám.

-Örülök, hogy végre itt vagy. Alig várom, hogy meg ismerd a többieket.

Aranyos kisugárzása öntudatlanul is mosolyt csal az arcomra, hisz mikor nem figyel oda magára ki zökkenik abból a szerepből amit közvetíteni akar felém.
Vajon a barátaival hogy viselkedik?

-Hányan éltek itt?-kérdezem érdeklődve, szóvá sem téve, hogy most mennyire aranyos.
Akarom, hogy ilyen legyen a közelemben.

Fejét oldalra fordítja, száját el húzza jobbra, majd balra, szemeivel nagyokat pislog, úgy gondolkodik el a kérdésemre, ettől az ábrázattól pedig legszívesebben magamhoz szorítanám, s el sem engedném amíg világ a világ.

-Velem együtt nyolcan. -meglepetten pislogok rá amikor ismét rám vezeti a pillantását.

-Azt hittem nagyobb csoportból áll egy maffia.

-Nagyobb is!-válaszol Kook, majd meg ragadja a bőröndömet, s a nagyobb utazó táskám.
-Itt csak azok élnek akik a legközelebb állnak egymáshoz, vagyis a barátaim, és persze Yoongi hyung, a főnökünk, de igazából ő is a barátunk. Túl régóta ismerjük egymást.-ezzel el is indul a ház felé, én pedig követem.
-Van mikor hívni kell erősítést is. Igazából feladat függő. Ha nagyobb a baj akkor sokan megyünk, de ha Yoongi úgy ítéli, hogy elegek vagyunk mi heten, esetleg nyolcan a feladathoz akkor felesleges bele vonni másokat. Két mentős szokott még velünk jönni, és itt a lakásnál, illetve a kapunál három-három őr áll, de majd mindent el fogok magyarázni és világossá válik.

Némán bólintok, hisz egyenlőre többet nem tudok hozzá szólni. Túl sok ez az információ hírtelen, ráadásul még mindig elég nehezen tudom fel fogni, hogy hol vagyok, és hogy kikkel vagyok.

Be lépünk a hatalmas ajtón, s nem is csalódok a berendezést illetően.

Minden csupa márvány és arany színekben pompázik, középen fent egy hatalmas, szintén arany csillárral.

-Mint láthatod ez az előtér szembe pedig a konyha és az étkező található, plusz a hátsó terasz ajtó. Innen jobbra most egy ajtót látsz de valójában két részre van osztva bentebb. A kondi terem és egy megbeszélő, mondhatni konferencia terem található arra. Balra pedig a nappali.

-Hülye gyerek! Mit csinálsz!? Add vissza a távkapcsolót!

-Biztos, hogy nem! Most azt nézünk amit én akarok!-hírtelen két férfi hang hallatszik ki az említett helyiségből, majd hangos trappolás, a végeredmény pedig mindennek az lett, hogy az üldözött személy nem figyelve arra, hogy mi is, vagy ki is van előtte, szépen belém rohant, ezzel le taszítva mindkettőnket a földre.

Megszeppenve nézek a rajtam fekvőre, aki rám emeli tekintetét, majd hírtelen el mosolyodik.

-Szia.-köszönt vidáman.
-Te ki vagy?-kérdőn oldalra fordítja a fejét, én pedig zavartan pislogok rá, majd már meg is szólalnék, mikor valaki, azaz Jungkook szó szerint le rántja rólam az illetőt, majd azzal a lendülettel talpra is állítja, s vet felé egy szúrós pillantást, ezek után pedig felém fordul, majd kezét nyújtja amit készségesen fogadok és fel tápászkodok.

Meg igazítom magam, majd kérdőn nézek a két engem bámuló ismeretlenre, végül Jungkookon állapodik meg a szemem.

Valaki mondjon már valamit.

Az említett fel sóhajt, majd rá mutat arra a srácra aki nekem jött.

-Ez a barom itt Bambam, ő pedig Changbin.-mutat a másikra.

-Hé! Mért csak engem nevezel baromnak?!-háborodik fel a magasabbik.

-Mert az vagy.-mosolyodik el a másik, nevén szólítva Changbin, majd féloldalasan el mosolyodik, miközben kezeit össze fonja maga előtt.

-Attól még én vagyok az idősebb.-ölti ki a nyelvét Bambam, amit én felhúzott szemöldökkel reagálok le.

-Hát nem úgy tűnik.-horkant fel a másik, utalva az idősebb viselkedésére, mire sértetten el is fordítja az illető a fejét.

-Srácok!-emeli meg a hangját Kook, amit nagy szemekkel vizslatok, viszont a mások kettő azonnal észbe kap, s rendezik vonásaikat.

-Bambam, Changbin, ő itt Taehyung. Jimin öccse.-mutat rám, én pedig kínosan el mosolyodok, majd intek is egyet.

-Óóó! Szóval te vagy a kis Minie öcsikéje. Már sokat hallottam rólad. Jimin által is, de inkább Jungkook járatja a száját. Tényleg nagyon helyes vagy nem csoda hogy...-hadarja bőszen a Bambam nevű srác, de mondandója közben el akad, ugyanis Kook tarkón vágja, ezzel sikeresen el hallgattatva.

Össze vont szemöldökkel, s össze szűkített szemekkel fordul a bántalmazója felé a srác, miközben az érintett területet simogatja.

Muszáj ajkamba harapnom, ugyanis igen erős késztetést érzek arra, hogy hangosan nevessek fel. Azt hiszem meg találtam azt az embert, akivel a leginkább ki fogok jönni.

És még csak két emberrel találkoztam.
Hol van Jimin?