On that day /Taekook/

II. Fejezet 5. Rész🥀

Arcom az égető napsugarak felé fordítom, szemeimet be hunyom, s azonnal el mosolyodom. A madarak csiripelnek, az idő is kellemes, ahhoz képest, hogy lassan véget ér a nyár.

Kint ülök a kertben, a hinta ágyon, egy egész nagy tavacska mellett, s úgy érzem nincs semmi gondom.

Furcsa belegondolni. Még egy napja sem vagyok itt, Jiminnel sem találkoztam, mégis úgy érzem, otthon vagyok.

Kook még mindig makacskodik, ami fáj, hisz olyan mintha nem is szeretne, de tudom, hogy nem így van. Nem vagyok hülye, se vak. A gesztusaiból ki tudom következtetni hogy is érezhet, mindössze azt nem értem, miért akar minden áron el lökni magától.

Persze, meg értem az aggodalmát, meg értem, hogy miért mondta azt, hogy rossz ember. El akar ijeszteni, mert veszélyes amit csinál, én mégsem érzem azt, hogy igaza lenne ilyen téren.

A valódi énjét nem tudja palástolni, az a Jungkook akit én meg ismertem, az a valódi volt.

Sosem éreztem még, hogy ennyire nagyon kellene nekem valaki.

-Szia.-egy ismeretlen hang szólal meg mellettem, amire azonnal fel kapom a fejem.

Le ül mellém, majd rám mosolyog.
Ez a fiú igen aranyos.
Ahhoz képest, hogy teljesen feketébe van öltözve, ránézésre nem tűnik komoly arcnak.

Arca fehér, haja fekete, majdnem hogy vállig érő, viszont pár szürke tincs is látható benne. Még ültében is látszik, hogy sokkal nagyobb méretű felsőt hord, mint ami passzolna rá, de ez valamiért még aranyosabbá teszi.

-Szia.-köszönök vissza, majd fel ülök, ugyanis eléggé szét csúsztam ezen a hinta ágyon.

-Taehyung vagy igaz?!-kedves hangol szól hozzám, én pedig bólintok.
-Én Beomgyu vagyok. Örülök, hogy meg ismerhetlek. Már nagyon vártunk. Kerestelek már a lakásban, mert kíváncsi voltam rád, és szerettem volna be mutatkozni, de nem találtalak. Bambam mondta, hogy itt vagy kint. Ahogy látom vele már találkoztál.

-Igen.-bólintok vidáman. Ez a fiú olyan közvetlen, és kedves. Idevalósi egyáltalán?
-Bambammal és Changbinnal már meg ismerkedtem. Ha jól tudom összesen nyolcan éltek itt. Furcsa, hogy előbb ismerek meg mindenki mást, minthogy találkozzak Jiminnel.-halkan fel horkantok, mire a másik, a térdemre helyezi az egyik kezét.

Meglepetten pislogok rá, de ő csak tovább mosolyog.

-Hidd el, Jimin is látni akar már. Ha tehette volna, már az érkezésedkor az ajtóba várt volna rád, de van még neki pár utó vizsgálata amire muszáj volt el mennie.-meg értően bólintok, kedvem is vissza nyerem, de kissé zavar, hogy ilyen közvetlenül viselkedik velem.

-Beom!-ideges kiáltásra figyelek fel, majd a terasz felé pillantok. Jungkook meg indul felénk, a mellettem lévő pedig azonnal le kapja rólam a kezét, és fel kel mellőlem.
-Két percre megyek el ügyeket intézni, te pedig egyből rá akaszkodsz Taere?-mérgesen, gesztikulálva magyaráz, amit össze vont szemöldökkel figyelek.

-Jungkook!-szólok rá, mire egyből rám kapja a tekintetét, az ijedt Beomgyuval együtt.
-Neked mégis mi bajod van? Ne üvöltsd le szegényt! Csak be mutatkozott és beszélgettünk. Te itt hagytál! Egyedül kellett volna tengődnöm az udvaron?-idegesen fel szusszantok, majd a mellettem állóra pillantok, és a vállára helyezem a kezem.
-Nagyon jófej és aranyos a barátod. Örülök, hogy megismerhetlek.-fordulok felé mosolyogva, amit ő nagyokat pislogva figyel, majd halványan el mosolyodik.

Jungkookra nézek aki megrökönyödött tekintettel mered rám, majd fel sóhajt.

-Ne haragudj.-szavait Beomnak intézi, az érintett pedig fej rázva fel kuncog.
-Sok dolgom van most, szervezkedés, meló, meg ilyesmi és kissé sok bennem a feszültség.

-Nincs semmi baj JK. Előfordul.-a mellettem lévő meg köszörüli a torkát, majd el mosolyodik és kezet fog a szemben állóval, ezzel le is rendezve ezt a kis vitát.

Valami nekem itt bűzlik. Össze szűkített szemekkel figyelem őket, de az előbbi után már semmi furcsát nem vélek fel fedezni.
Talán ők ilyen furcsán viselkednek egymással? Érdekes. Jobb ha jobban oda figyelek Jungkookra és a többiekkel való viszonyára.

-Tae.-az említett rám néz, én pedig érdeklődve pillantok rá.
-Azt hiszem van valaki aki látni szeretne téged.-nyuszi mosolyát elő villantja, majd fejével oldalra biccent.

Egyből arra fordulok, s amint ki szúrom az illetőt, szélesen el vigyorodom, majd gondolkodás nélkül el kezdek felé futni.

-Jimin!-kiáltok oda, mire fel nevet, s ki tárja a karjait.