On that day /Taekook/

II. Fejezet 8. Rész🥀

-El árulnád, hogy nekem miért kellett ennyire ki öltöznöm?-suttogom Jimin fülébe kissé frusztráltan.

-Mert ez a te bulid.-mosolyog rám, majd nemes egyszerűséggel magamra hagy.

Felvont szemöldökkel nézek távolodó alakjára, majd sértetten le dobom magam az egyik üres bárszékre.

Az rendben van, hogy miattam van ez a buli, de a többiekhez képest úgy érzem, én jobban ki lettem csípve, hála Jiminnek.

Míg a többieken egy sötét ing és egy fekete farmer van, vagy esetleg a nap elején fel vett ruha darabok, rajtam egy feszülős, fekete farmer és egy konkrét ezüst felső van, amiben ha előre hajolok, ki látszik az egész mellkasom, ráadásul Jimin nem csak fülbevalókat tett a fülembe, de még a hajam is be állította.

Túl színes vagyok a többiekhez képest, bár ahogy észrevettem, nem különösebben érdekli őket a kinézetem, ami meg nyugtat, viszont az fel tűnik, hogy Jungkook nincs itt.

Mintha csak meg érezte volna, hogy róla van szó, ebben a pillanatban lépett fel az utolsó lépcsőfokon, s nézett körül a helyiségben.

A zene hangosan szól, a többiek pedig beszélgetnek és italozgatnak, fel sem tűnik nekik, hogy még valaki csatlakozott közénk.

Végig néz a társaságon, majd meg állapodott rajtam a tekintete.

Szerintem tudatosan akar engem kicsinálni.

Délelőtt még öltönyben flangált, ami irtó jól állt neki, viszont amit most visel, az mindent túl szárnyal.

Egy fekete zakót visel, ami a közepétől lefelé van össze gombolva csak, így rálátásom nyílik fedetlen mellkasára. Fekete vászon nadrágot visel egy szintén fekete cipővel, s ha ez még nem lenne elég, még egy mellkas láncot is aggatott magára, ami a nyakától, a zakója alatt fut végig, körbe a derekán.

Csábosan rám mosolyog, majd el indul felém. Néhányat pislogok rá, majd vissza fordulok a bárpult felé.

-Szia.-köszön rám, amit viszonzok.
-Nagyon jól nézel ki.-mosolyog rám, mire meg köszörülöm a torkom.

-Hát, ha szerinted jól néz ki egy élő diszkó gömb, akkor köszönöm.-jelentem ki unottan, mire fel nevet.

Morcosan nézek rá, ugyanis nem viccnek szántam, de a másik még mindig ugyan olyan jókedvűen mered rám.

-Egyébként nem öltöztél kicsit lengén?-kérdezem cukkolás gyanánt, ha már olyan szépen ki nevetett, bár őszintén szólva, nem zavar az öltözéke, sőt, szívesebben látnám ilyen ruhákban többször.

-Nem hiszem, miért?-érdeklődve néz rám, ez az aranyos arc pedig egyből meg olvasztja a szívem.

-Kint a mellkasod.

-A tiéd is.-pislog rám, mire megadóan felsóhajtok, s inkább ismét el fordítom róla a fejem. Nincs kedvem vitatkozni.
-De nekem tetszik.-szavait a fülembe suttogja, kezét pedig a combomra teszi.
Szemeim a kétszeresükre nőnek, de nem nézek rá.
-Nagyon tetszik a látvány, úgy ahogy te is, és tudom, hogy neked is tetszem. Csak miattad öltöztem ki.-halk szavai után a nyakamra hint egy puszit, majd el hajol tőlem.

-Jungkook, te ittál?-fordulok felé kérdőn, hisz elég furcsa ez a viselkedés az eddigiekhez képest.

-Egy kicsit ittam Yoongi hyunggal az irodájában.-ujjaival mutatja a mértéket, majd hírtelen maga elé vesz egy Vodkás üveget és bele kortyol, amit én meglepetten nézek végig.

-Miért?-kérdezem érdeklődve, mire vállat von, majd fintorogva meg rázza magát.
Azt hiszem ez a kevés is meg ütötte.

-Tae. Hidd el, hogy én brutálisan akarlak téged. Mióta el mentem, csak rád tudtam gondolni, és minden nap hiányoztál. Mikor meg láttalak, olyan melegség töltött el. Annyira jól nézel ki ezzel az új hajszínnel, meg az egész lényed meg bolondít. Tetszik, hogy most makacskodsz, de nem engedhetlek közelebb.-hevesen rázni kezdi a fejét, én pedig meg fogom a kezét.

-Miért? Jungkook. Mond el, hogy miért nem lehet? És ne gyere nekem azzal, hogy rossz ember vagy, mert nincs így!-rosszallóan nézek rá, mikor az egyértelmű választ akarta ki ejteni a száján.

-Féltelek.-halkan ejti ki a szavakat, viszont én ebben a hangzavarban is tökéletesen meg értem.
-Féltelek magamtól, a társaimtól, az egész környezetemtől és attól az élettől amiben élek. Nem tehetem ezt veled. Neked még él az anyukád, vagy egy tündéri fiad és egy menő bátyád.-biccent Jimin felé, vele együtt pedig én is rá pillantok. 

Jimin ugyan azt az életet éli mint Jungkook, mégis látszik rajta hogy érzi magát.
Boldog.

-Nem akarom tönkre tenni az életed. Nekem már senkim sincs, így vesztenivalóm se maradt.-szomorúan vállat ránt, nekem pedig több se kellett, azonnal meg emeltem a fejét, magam felé fordítottam, s meg csókoltam.

-Én akarok lenni az a valaki neked! Én akarok lenni az egyetlened!-magunk közé suttogom a szavakat, miközben a kissé kótyagos szemeibe nézek.

Kissé meglepetten nyitja el ajkait, majd arcomra fogva húz vissza magához egy újabb csókra.