On that day /Taekook/

II. Fejezet 21. Rész [Epilógus]🌹❤️

Taehyung szemszöge

Szemeimet behunyom, fejemet pedig a napfény felé fordítom, miközben egy boldog mosoly terül szét az arcomon. A szellő csiklandozza a bőrömet, hajamat pedig szerte-szét fújja.

Kuncogó hangot hallok meg magam mögül, ezért látószerveimet ki nyitom, s érdeklődve pillantok hátra.

-Meg zavartad az idilli pillanatomat.-nézek rá, le konyított ajkakkal, morcosságot tettetve.

-Ne haragudj kincsem.-mosolyog rám lágyan, majd mögöttem meg áll, s két karjával át ölel, miközben fejét a vállamra hajtja.

Meg mosolygom tettét, s karjára helyezem sajátom, majd el lazulva nézem tovább a haladó tájat.

-Nagyon aranyos voltál, és egyben csodálatosan gyönyörű. Nem bírtam ki, hogy ne jöjjek ide.-arcát a nyakamba bújtatja, amit meg kuncogok, majd meg fordulok karjai között. Enyémeket át fonom tarkójánál, s szerelmesen nézek rá, miközben a haját simogatom.

Nagy, fekete szemei csillognak, miközben engem néz, ez pedig meg olvasztja a szívem, miközben gyomrom is össze rándul. Még egy év el teltével sem szoktam hozzá.

-Nagyon szeretlek! Ugye tudod!?-komoly, mégis szeretetteljes tekintettel nézek rá, amin a másik el mosolyodik, s egyik kezével ki söpri a szemembe lógó tincseket.

-Tudom! És én is nagyon szeretlek életem!-egy lágy csókot lehel ajkamra, majd át ölel, amit hatalmas örömmel viszonzok.

-Miután be fejeztétek a nyáladzást segítenétek ki kötni? Lassan partra érünk.-Jimin hangjára azonnal fel figyelünk, s meglepetten pislogunk rá mind a ketten, majd bólintunk.

Fivérem még egy ideig vizslat minket, majd el mosolyodik.

-Hihetetlen, hogy mennyire jól néztek ki együtt.-fújtat, majd össze vonja karjait maga előtt.
-Bár Yoongs is itt lenne!-motyogja szomorúan, amin el mosolyodom.

-Jimin! Hyung is itt van. A parton vár!-szól rá Jungkook, Jimin pedig mint egy hisztis kölyök, dobbant a lábával.

-Tudom! De az még csomó idő, mire oda érünk.

-Nem azt mondtad, hogy nincs sok idő addig?-kérdezem értetlenül.

-De nekem egy örökké valóság az a pár perc nélküle!-hisztizik tovább, mire fel sóhajtok.

-Szerintem terhes.-suttogja Kook a fülembe, s ezen kénytelen vagyok hangosan fel nevetni.

-Mi van?!-kérdezi a pink hajú érdeklődve, de én csak le intem, majd ijedten nézek rá.

-Jimin, ha mind itt vagyunk, akkor ki kormányozza a hajót?!

-Sojun.-válaszol egy vállrántás kíséretében. Meglepetten nézek a fedélzet irányában, ahol meg is látom az egyetlen fiam, ahogy kapitány sapkában koncentrál a kormányzásra.

El mosolyodom rajt, majd elő veszem a telefonom, és le fotózom. Mikor ezt észre veszi Junie, nevetve integetni kezd felém.

-Nagyon ügyes.-helyesel Jungkook, miközben át öleli a derekam.

-Tényleg az. És még mindig hihetetlen, hogy képes voltál meg javítani apukám hajóját. Sokat jelent ez nekem. Köszönöm.

-Ne köszönd.-néz rám, majd a számra.
-Vagy, meg köszönheted, de máshogy fejezd ki a hálád.-hajol közelebb, kezével pedig simogatni kezd.

-Asszem vissza megyek Juniehoz inkább és fel hívom anyát is mielőtt oda érünk. Nem akarom, hogy el fajuljanak a dolgok a jelenlétemben, sziasztok.-miután Jimin el hadarta a monológját, gyorsan le lépett, én pedig Jungkookra néztem, s egyből el nevettük magunkat.