On that day /Taekook/

13. Rész🌼🔫🌼

Miután sikerült le nyugodnom, vettem egy mély levegőt, majd vissza mentem a többiekhez.

Próbáltam a legjobb formámat hozni, és nem törődni Namjoon pillantásaival, melyekkel engem fixíroz. Erősnek kell lennem.

Amint mindenki haza ment, fáradtan fel sóhajtottam, majd a veranda felé néztem, ahol ott ált Jungkook.

Hatalmas gombóccal a torkomban lépegetek lassan felé, ő pedig rám mosolyogok, ettől pedig a szívem szakad meg.

Mellé sétálok, majd az előttünk lévő, már sötétedő tájat kezdem kémlelni.

-Azt akarja, hogy szakítsuk meg a kapcsolatunkat.-felelem néhány perc némaság után, de nem nézek rá, viszont így is látom, hogy felém fordul.
-Nekem Sojun a legfontosabb. Nem veszíthetem el őt is.

-Értem. Nem akartam galibát okozni.-válaszol egyhangúan, majd el indul a lépcső irányába.

-Nem tudod mire képes!-fordulok felé idegesen, mégis kétségbeesetten. Nem akarom, hogy el menjen.

-Azt viszont tudom, hogy ennél jobbat érdemelsz.-mélyen néz szemeimbe, majd el sétál.

Hebegve nézek távolodó alakja után. Mellkasom össze szorul, a levegőt szaporábban veszem, könnyeim útnak erednek.
El basztam.

Jungkook szemszöge

Csalódottan és idegesen sietek haza egy erdősebb részen.

Tudom, azt mondtam küzdeni fogok Taehyungért, mégis úgy érzem, ebbe nem avatkozhatok bele. Amíg nem oldják meg az exével a helyzetet én nem tehetek semmit. Ez Tae-n múlik. Talán ha látja, hogy ezzel el taszít magától, akkor meg embereli magát, bár fogalmam sincs hogy érezhet irántam.
Talán csak egy gyors kaland vagyok neki? Esetleg többet érez?

Azt nem lehet. Én nem vagyok olyan jó ember mint hiszi. Embereket ölök szemrebbenés nélkül, ráadásul még mindig titkolózom előtte. Ha ezt meg tudja biztos gyűlölni fog.
Talán akkor kéne színt vallanom, mikor vissza kell térnem a csapathoz. Ha mindent el mondok neki akkor, biztos meg utál és dühös lesz. Így könnyebb a búcsú is. Nem csak az ő részéről, hanem az enyémről is, mivel igen csak meg kedveltem. Talán jobban mint bárki mást.

De ennek nem lehet jövője.

Jármű guruló hangja a hátam mögül.

Fejemet oldalra fordítom, mikor mellém ér a már ismerős fekete sport autó, benne pedig Namjoon ücsörög és mosolyogva néz rám.

-Mizu? Haza vigyelek?

Nem mondok semmit, fa pofával az arcomon nézek előre.

-Szerzek neked egy rendes állást.-mondja buzogva, mire meg állok, ő pedig követi példám.
-Biztos unod már a csicska munkát a farmon. Vannak kapcsolataim, el intéztem. Egy ilyen srácnak jobb jár.-mosolyog.

Nem szólok semmit, csak nézek rá, majd ismét el indulok.

-Hé, fogadd el! Nem tudod kivel van dolgod!-kiált utánam, én pedig hátra fordulok.

-De, pontosan tudom kivel. Sok ilyen alakot ismerek. Azt hiszed a fegyver, meg a jelvény bármire fel jogosít.

-Elég nagy a pofád!

-Szállj le rólam.-ezzel faképnél hagyom.

Picsába, hogy ilyenkor nem lőhetek le senkit.

Taehyung szemszöge

Ez nem mehet így tovább!
Egyszerre mar a bűntudat Kook miatt, s vagyok dühös is ex férjemre amiért irányítani próbál. Nem szabad, hogy ez így folytatódjon, különben el marok magam mellől mindenkit miatta. Sosem lehetek így boldog. Muszáj tennem valamit.

-Életed végéig ő diktál majd neked?-szólal meg mögülem édes anyám, nekem pedig idegesen rándul meg a kezem, miközben a vasalót fogom.

Mintha csak a fejembe látna.

-Tessék?-fordulok felé, ő pedig rám pillant a festő vászna mögül.

-Jól hallottad.

-Én próbálkozom!-hangom dühös, mégis kétségbeesett.

-Tényleg?-néz, kissé meg emelt szemöldökkel.
-Lehet, hogy kissé nyersen fog hangzani, de nem tűrhetsz el mindent a gyereked miatt. Nem lehet mindig Sojunra támaszkodni. Neked is van egy életed amit Namjoon csak azért tud meg keseríteni, mert folyton Sojunra gondolsz. Nem mintha ez baj lenne, hisz a fiad, de néha magadra is gondolhatnál.-mondja lágy hangon, majd vissza fordul a festménye felé.

Mérgemben fel szusszantok, majd miután ki húztam a vasalót, a szobámba sietek.

Dühöngve vetem magam az ágyra, amiért ilyen szerencsétlennek érzem magam, majd a plafont kezdem kémlelni.

Talán igaza van anyának.
Szeretem Sojunt, mindennél jobban. Namjoon pedig ezt fel használja ellenem. Azzal, hogy a gyerekemmel zsarol, azt hiszi az ő kezébe van az életem.

Meg a francokat!
Nem vagyok én báb!
Holnap úgy is én viszem hozzá Sojunt, majd meg mondom én a magamét. Ideje, hogy talpra áljak és ki osszam ezt a barmot.

Másnap reggel sokkal vidámabban kelek mint szoktam. Buzog bennem az adrenalin és a düh. Miután meg reggeliztünk, be ültünk Sojunnal a kocsiba, majd Namjoon háza felé vettük az irányt.

Le parkolok a ház előtt, Sojun pedig egyből ki pattanik mellőlem, hogy az apjához siessen.

-Szia apa! Segíthetek?

-Persze Junie. Fogj egy szivacsot, vizezd be, aztán menj az autó hátuljához, középen pedig találkozunk.

-Oké!-Sojun teszi is amit a másik kéri, így ketten maradunk.

-Szia.-mosolyog rám, amit viszonzok.
-Pizzát rendeltem ebédre. Nincs kedved maradni?-szól lágyan.

-Nincs.-mosolygok tovább, az övé pedig azonnal le hervad.

-Tessék?-néz értetlenül, én pedig fel nevetek.

-Na ide figyelj! Mostantól másképp lesz! Nem versz át! Nem akarsz te semmilyen kizárólagos felügyeleti jogot. Felőlem pereskedhetsz, de küzdeni fogok ellened és az ügyvéded ellen is!-mászok az arcába idegesen, mire le hajtja a fejét, aztán el kuncogja magát.

-Jolvan Tae, nyugodj meg.-fog kezemre, de én egyből el rántom.

-Mert, rohadt jó szülő vagyok!-folytatom, ő pedig halvány mosollyal az arcán néz rám.
-Te is tudod! Mindenki tudja! Ha pereskedni akarsz csak rajta, de NE szólj bele az életembe!-nézek mélyen szemeibe, ő pedig nem tud mit mondani.
Le teszem Sojun táskáját a földre, majd az autóm felé veszem az irányt.

Ki tolatok, majd egyenest haza sietek, hogy meg találhassam Jungkookot.

Amint le parkoltam, teljesen felpörögve kezdem neki Kook felkutatásának. Már kezdtem kétségbe esni miután sehol nem találtam meg, majd utolsó reményemként a régi viskóhoz siettem.

Mosolyogva kezdtem futni felé, mikor meg láttam alakját a kinti, el kerített zuhanyzónál, ahol épp kezet mos.

Meglepetten pislog rám mikor oda érek, de nem hagyom meg szólalni, azonnal ajkaira tapadok. Nem is rest viszonozni, azonnal be száll a játékba, én pedig nyaka köré fonom kezeimet.

Neki tolom Kookot az egyik fa paravánnak, de mivel az nem olyan stabil, a másik egyből előre lép, nehogy fel boruljon, így engem tol neki a ház falának, miközben már csurom vizesek vagyunk, mivel nem lett el zárva a csap, de ez egyikünket sem érdekli.

Le húzom Kook nadrágjának cipzárját, ez után pedig fel kap az ölébe, majd úgy folytatjuk csók csatánkat egy ideig, aztán be sétál velem a viskóba.

Le tesz, majd nevetve kezdjük el egymásról le szedegetni a ruháinkat, mivel teljesen ránk van már tapadva, majd miután ezzel is sikeresen meg voltunk, ismét fel kapott, és az ágyhoz vitt, miközben hevesen csókoltuk egymást.