On that day /Taekook/

8. Rész🔫

Húsz perc agyzsibbasztás után végül el dőlt a játék győztese.

Szégyenkezve hajtom le a fejem amiért képes volt sakkban le verni egy tíz éves, ráadásul úgy, hogy teljesen lazán játszott ellenem.

Sojun le ugrik a székről, majd elém sétál. Fel emelem a fejem, ő pedig meg veregeti a vállam, majd így szól.:

-A mosogatószert a polcon találod.-ezután pedig valami győzelmi dalt kántálva az apjához fut, kuncogva.

Fel sóhajtok, majd a két nevetőre nézek, végül erőt veszek magamon és el indulok a konyha felé.

-Azért jól játszottál Kook.-le nézek Sojunra, miközben már az utolsó evőeszközöket mosom, majd el mosolyodom.

-De te jobb voltál. Meg vertél sakkban.

-Az lehet, de te jobb vagy biztos egy csomó dologban. Például hallottalak zongorázni.

-Tényleg?-kérdezzük egyszerre Taehyunggal, emiatt pedig azonnal egymásra nézünk.

-Aha. Nagyon jó vagy.

-Akkor majd egyszer el játszok neked valamit, de te is jól játszol.-mutatok rá fenyegetően utalva a fuvolára.

Sojun fel nevet - gondolom a sárga mosogató kesztyű miatt, amit épp viselek - majd el fut.

-Jobban tudok bűvészkedni!-kiált még vissza, majd teljesen el tűnik.

Szóval jól éreztem, hogy valaki van a közelemben.

-Sojun nem igazán szeret mások előtt előadni.-szólal meg egyszer csak Taehyung, majd le ül a mellettem lévő kis asztalhoz.

-Meg lehet, de majd ki növi a lámpalázat.-mosolygok biztatóan, amin a másik csak némán bólogat.

-A testvérem is zongorázott.-szól újra hírtelen, nekem pedig meg áll mindennemű mozgásban a kezem.
-Volt egy dal amit mindig el játszott. Az volt a kedvencem. Ő is FBI ügynök, de már egy éve nem volt itthon. Próbáltam hívni, de sosem veszi fel. Aggódom érte.-Taehyung szomorúan fel sóhajt, én pedig már szóra nyitnám a szám, de egy trappoló Sojun meg előz ebben.

-Jungkook, meg nézed hogy bűvészkedek?-csillogó szemekkel, teljesen fel pörögve néz fel rám a kis srác, én pedig a szőkeségre pillantok, de ő csak Sojunt szuggerálja, mosolyogva.

Oh, hogy ez mennyire nem őszinte mosoly.

-Persze.-nézek rá kedvesen, majd meg fogja a kezem és a nappaliba húz.

-Most meg keverem a kártya paklit.-miután el mondta mit fog tenni, neki is kezdett a műveletnek, de aztán véletlenül szét csúszott neki az összes kártyája, amiből néhány a földön landolt.

-Jaj.-szól halkan, amin fel kuncogok.

-Semmi baj. Kezd újra.-intek neki, ő pedig miután mindent össze szedett ismét neki ugrott a műveletnek.

-Jegyezd meg jól a lapod!-mondja, miután meg keverte, és fel mutatott nekem egy kártyát, amin a dáma volt.

Miután bólintottam, ismét össze keverte a paklit, majd szét terítette a kezében, ez után pedig ki húzott egy lapot amit felém fordított.

-Ez volt a lapod?-kérdezi úgy mint egy igazi bűvész, én pedig meglepetten bólintok mikor meg látom a dáma szimbólumot.

-Igen ez volt.-meg tapsolom Sojun bűvész ügyességét, ő pedig már mutatná is a következő trükköt, ha Taehyung nem lépne be a szobába.

-Sojun kicsim, ideje el menni aludni.

-Oké mindjárt, csak mutatok Jungkooknak még egy trükköt.-a kis srác kapkodva próbálja minél jobban keverni a lapokat, de Taehyung lassan a kezére fog és el veszi tőle a paklit.

-Nem kicsim. Már késő van. Köszönj el Jungkooktól.

-De apu!

-Nem Sojun, majd holnap!-szól kissé erőteljesen, de mégsem durván Taehyung a kölyökre, ő pedig fújtatva ki trappol a szobából.

-Egy trükk lett volna csak!-kiabál vissza, Taehyung pedig fel sóhajt.

-Semmi baj, majd meg nyugszik.-bíztató mosolyt eresztek felé, majd fel kelek a kanapéról, Taehyung pedig követ és ki kísér a bejárati ajtóig.

Ott viszont nem bírok meg mozdulni. Muszály el mondanom neki miért vagyok itt.

-Taehyung én..még nem mondtam el miért...csak, olyan nehéz. Nem tudom hogy is kezdjem el.-hadonászok össze-vissza, mire a másik le int.

-Semmi baj Jungkook. Majd el mondod ha készen állsz.-biztatóan rám mosolyog, én pedig csak bólogatni vagyok képes.

-Jó éjszakát Jungkook.

-Jó éjszakát Taehyung.-miután a fiatalabb be csukta az ajtót, kezeimet ökölbe szorítottam és haza indultam.

A szobámba érve be csaptam az ajtót, majd dühöngni kezdem amiért egy ilyen dolgot nem vagyok képes ki nyögni. Máskor minden szart egyből el pofázok, ez mégsem megy! Miért? Mi az oka? Pedig ha el mondanám talán láthatná is Taehyung Jimint. De nem! Nem tudom ki nyögni még azt sem, hogy "hé te, ismerem a bátyád, tudom hol van és láthatod."

Miután földhöz vágtam az egyik régi plüssöm, úgy ahogy voltam be dőltem az ágyba, néhány perc múlva pedig el is nyomott az álom.