On that day /Taekook/

II. Fejezet, 1. Rész🥀

Fekete, lakkos cipő, szürke öltöny és nadrág, alatta egy fekete inggel és nyakkendővek. Haja szintén feketére lett festve, ami tökéletesen hátra van nyalva. Jobb fülcimpája tele van kis pont fülbevalókkal, száján pedig egy karika piercing pihen, ahogy jobb szemöldökében is.

Tekintetünk találkozik. A másik egy féloldalas mosolyt ereszt felém, én pedig úgy érzem, menten össze esem. Lassan el indul felém, majd meg áll előttem és mélyen néz szemeimbe.

Minden szó a torkomra forr, szeretnék, mégsem tudok meg szólalni. Letaglóz a látvány.

-Szia Tae.-mosolyog rám, azzal az aranyos nyuszi fogsorával, ez pedig teljesen össze zavar.

Most olyannak látom, mint mikor együtt voltunk, mégis, más.

-Szia.-nyögöm ki végül, miután meg köszörültem a torkom. Még sosem éreztem magam ennyire zavarban. Főleg egy olyan személy előtt, akit ismerek.

Ismerek..ch. Most már nem vagyok ebben biztos. Általában nagy a szám és szókimondó vagyok, mégsem bírok többet mondani, pedig annyira vártam már, hogy újra lássam, s most, hogy ez megtörtént, minden önbizalmam elillant.

-Úr isten!-anyám fel kiált a hátam mögül, majd már látom is magam mellett meg jelenni, de nem áll itt meg, Jungkook karjaiba veti magát. Tátott szájjal nézem az ölelkező párost, hisz azt hittem, hogy Kook nem fogja ezt engedni anyámnak, hisz most annyira más. Ijesztőbb, és mintha felsőbbrendűnek érezné magát. Mégis úgy öleli az egyetlen szülőmet, mintha a sajátja lenne. Őszinte mosolyt látok az arcán, ettől pedig még zavartabbnak érzem magam. Úgy váltogatja a hangulatát, a kiállását, mintha két különböző ember lenne egybe olvasztva.
-Jungkook te egy hónap alatt sokkal, de sokka helyesebb lettél mint voltál.-anya két keze közé fogja az arcát, s úgy nézi meg magának a nálam két évvel idősebb férfit, tette miatt pedig muszály az arcomat bele temetnem a tenyereimbe. Ennél nem is lehetne kínosabb.

-Köszönöm szépen Hyuna.-mosolyog rá.

-Mit gondolsz Tae?-fordul felém mosolyogva, miközben még mindig Kook arcát fogdozza.

A megszólításra egyből fel emelem a fejem és ijedten nézek rájuk.
Erre mi lehet a helyes válasz? Nem érthetek egyet, hisz már így is látom mennyire el van szállva magától, hát ha még igazat is adok anyám kérdésére. Viszont, Kook tisztában van vele, mit érzek iránta.

-Mit keresel itt?-kérdezem sóhajtva, terelés képp.

-Érted jöttem!-válasza meg lep, még ha gondoltam is, hogy ez lehet az oka, hisz meg ígérte.
-Van tíz perced össze pakolni. Egy hónapra jössz! Búcsúzz el mindenkitől.

-Tíz perc?!-szemeim tágra nyílnak, és hírtelen azt sem tudom mit csináljak.

-Messze van japán.-adja a választ, semleges hangon, ami zavar, de inkább némán bólintok és el indulok a szobámba.

Miután össze pakoltam a bőröndömet, könnyes búcsút vettem édesanyámtól, majd a cuccaimért nyúltam, amit nem találtam magam mellett, ezért ijedten néztem körbe, majd szinte egyből észre vettem, hogy a bőröndömet a maszkos férfi cipeli a kocsi felé, míg a kézi táskám Jungkook kezébe foglalt helyet.

Pironkodva néztem arcára, de semmilyen érzelmet nem tudtam le venni róla. Ártatlan szemekkel pislogott rám, ami egyáltalán nem passzolt a mostani kinézetéhez, ez a kettőség pedig meg bolondít. Hogy lehet egyszerre ilyen aranyos és szexi, mégis titokzatos? Egyre inkább érzem úgy, hogy nem tudok róla semmit, viszont most lesz rá egy hónapom, hogy kiismerjem.

Miután el búcsúztam végleg anyától, Jungkook be tessékelt az autóba, majd ő is be szállt, s velem szemben foglalt helyet, ugyanis ez egy kisebb limuzin.