The first and the only

6. Fejezet

𝐁𝐥𝐚𝐧𝐤𝐚

Egy hónap is eltelt már azóta, hogy megpróbáltak élve elégetni a saját lakásomban. Azóta ki engedtek a kórházból és Tamaránál lakom. Nagyon jó a kapcsolatunk, ő néha elmegy estére a barátjához. Nekik sem valami egyszerű a kapcsolatuk. Fura. Mindegy is. Őket legalább összeköti valami... Minden este felhívtam az első két hétben. Sosem vette fel. Az utóbbi két hétben pedig rá jöttem, hogy meg kell tanulnom magam uralni az életemet. Elhatároztam, hogy felállok a nulláról és újra kezdem a könyvet. A fejemben megvan a nagy része, újra fogalmazom és ezzel minden kezd majd helyre állni. Közelednek az ünnepek. Ilyenkor mindig gyújtok egy gyertyát a szüleimre. Egy gyereknek talán a legfájdalmasabb dolog, ha tudja, akikkel él nem a valódi szülei és őket sosem ismerheti majd meg. Most viszont, mivel álmaimban is gyakorta, sőt, szinte minden este megjelenik a tűz előttem nem merem meggyújtani azt az istenverte gyertyát. Az égő házam, és az ember, aki kimentett minden éjjel kísért. Nem tudom ki volt az. Hogy férfi volt-e vagy nő. Esetleg egy tűzoltó, vagy csak egy szomszéd. Semmit nem tudok, de mindenki közül neki tartozok a legnagyobb hálával ezen a világon.
-Tamara? -Kisétálok a szobámból és leülök mellé a kanapéra.
-Igen? - megállítja a 𝐋𝐮𝐜𝐢𝐟𝐞𝐫 című sorozatot a Tv-ben és felém fordult.
-Te... Láttad ki hozott ki a lakásomból, aznap? - ül pár percet a kérdésemen aztán megrázza a fejét.
-Nem. Azt láttam csak, hogy egy padon fekszel kint a parkban. Tudod, ami itt van a velünk szemben. - Bólintok. - Na ott fekszel és már a mentősök stabilizálnak, hogy szállítani tudjanak.
-Rendben. Azért köszönöm.
-De ha már leállítottam, elmegyek boltba. Kell valami?
-Elmegyek én... Szeretnék sétálni egyet. -Felállok és már a cipőm rajtam is van a kabátommal és a sálammal együtt. Még csak november utolsó hete van, de már bőven elviselem a sálat magamon.

-Kell kakaó por. De az amelyik nincsen megcukrozva! -Bólintok- fahéj, liszt, tej, kenyér és élesztő. – Öleléssel indít útnak.

Idekint nem esik a hó, sajnos ez Magyarországon az elmúlt években nem szokás. Pedig emlékszem milyen boldogok voltunk régen Izával, a húgommal. Amikor fehér karácsonyok követték egymást és már délben a friss hóesésben játszottunk, este pedig az utcai lámpa halvány fénye alatt az útra fagyott havon korcsolyáztunk órákig. Hiányoznak ezek az idők, amikor forró kakaóval a tv előtt Dartsot nézünk apunkkal. A kezemet a kabátom zsebébe csúsztatom, mert kezd pirulni a hidegben.

Be lépve a boltba kezdem keresni azokat a dolgokat, amiket Tamara elmondott nekem. A kosárba bele pakolom a tejet, fahéjat, kenyeret, lisztet és az élesztőt. Egyetlen egy dolog maradt és mehetek haza. Kakaó por. Nem cukrozott. Megvan. Csak... Nem érem el. Most őszintén! Mi a francnak kell a polc legtetejére tenni egy ilyen dolgot? Főleg úgy, hogy ünnepek vannak. Egy kakaó por az egyik legkeresettebb dolog ilyenkor az üzletekben. Idióta eladók. Lábujjhegyre állva próbálom elérni azt a francos kakaó port. Lehetőség szerint figyelek arra, hogy ne lökjem fel az egész polcot, de egyszerűen nem érem el, mivel valamelyik hitehagyott betolta a falig az összeset. Kezdem már feladni, amikor egy kéz nyúl el mellettem és leveszi azt, amit én is megpróbáltam. Megfordulok és meglátom ki áll mögöttem. Ő. Theo. Akkora düh lobban bennem, mint még sohasem és azt hiszem ez az arcomon is látszik nagyon szépen. Ki kapom a kezéből azt, ami nekem kell és olyan gyorsan, akkora ideggel totyogok el mellette, hogy szerintem egy kamion nem mert volna az utamba állni. Végre tudtam őt gyűlölni erre megjelenik. Azt érzem végig itt volt... Fizettem aztán sietve távoztam a boltból. Az utcán érezem, a tekintetét a hátamon, tudom, hogy jön utánam, bár nem igazán titkolja ő sem. Amint alkalma nyílik rá megszólal.
-Blanka várj már! Kérlek! - Csak sétálok tovább. Jó mondjuk a séta egy kicsit gyenge szó rá szinte futok előle.
-Blanka! Légyszíves! - továbbra sem válaszolok. Elkapja a csuklóm és vissza ránt, annyira, hogy a mellkasának ütközőm. Komolyan mondom! Úgy csinál velem mintha egy istenverte rongybaba lennék!
-Az istenit Blanka meg akarnak ölni!
-Mi van?! -Magához ölel és megfordul. Már csak azt hallom, hogy sóhajt egyet és összeesik előttem. A hátából egy tű áll ki. Nyugtató. Pár pillanat múlva az én vállamba egy ugyan ilyen tű szúródik. Elsötétedik minden, melegség jár át aztán már csak azt érzem, hogy zötykölődöm, aztán még egy szúrás a tarkómba és újra elsötétül minden előttem.