The first and the only

19.Fejezet

Theo

Épp kezdem hiányolni a lányokat, amikor mosolyogva le sétálnak a lépcsőn. Valljuk be egyik se piskóta és muszáj azt is elismernem, hogy régebben Maliaval volt egy, s más, de nem komoly. Sőt igazából említésre se méltó a dolog. Kicsi flört kicsi ez kicsi az aztán átejtettem. Ez voltam én. Igazából nem érdekel ki mit gondol vagy gondolt rólam annak idején.
Az összes srác kezébe sört nyomtam, habár nem lehetünk részegek a hiper-szuper gyors gyógyulás miatt, azért még jól jön néha egy-egy üveg sör a haverokkal. Legalább is a haver jelöltekkel. Hátha így nem figyelnek annyira arra, hogy megbámulom Blanka feszes popsiját amikor a nappali helyett ő az egyetlen, aki a konyhába veszi az irányt. Az a kerek, feszes fenék atyaisten! Nem kellene ilyenekre gondolnom a fiúk közt, kezdek nyugtalankodni, deréktól lefelé pedig éledezni.
-Theo! -Szól rám mosolyogva Scott. Baszki!
-Hm? Mi az?
-Kérdeztem, hogy hogy ment ez az egész Deucalionnal? Hogy sikerült bele galoppoznod a csapdájába? - Kérdez aztán bele kortyol a sörébe.
𝐇á𝐭 𝐭𝐮𝐝𝐨𝐝 𝐒𝐜𝐨𝐭𝐭 é𝐩𝐩 𝐚 𝐡ú𝐠𝐨𝐝𝐝𝐚𝐥 𝐫𝐚𝐧𝐝𝐢𝐳𝐭𝐚𝐦 𝐚𝐦𝐢𝐤𝐨𝐫 𝐚𝐳 ét𝐭𝐞𝐫𝐞𝐦𝐛𝐞 𝐦𝐚𝐣𝐝𝐧𝐞𝐦 𝐥𝐞 𝐛é𝐧𝐢𝐭𝐨𝐭𝐭𝐚𝐤 𝐚𝐳𝐭á𝐧 𝐢𝐭𝐭𝐡𝐨𝐧 𝐜𝐬𝐚𝐤 ú𝐠𝐲 𝐫𝐚𝐣𝐭𝐮𝐧𝐤 ü𝐭ö𝐭𝐭𝐞𝐤. 𝐉ó 𝐬𝐳𝐭𝐨𝐫𝐢 𝐧𝐞𝐦?
Nyilván mindezt nem áll szándékomban kikotyogni.
-Hát...haza hoztam...Hayleyt...az egyik barátnőjétől és már a lakásban vártak.
Scott bólint. Gyatra sztori még gyatrább előadásmód, de bekajálta.
A lányok közénk ülnek, de Blanka egyelőre, sehol. A konyhába ment az előbb, de azóta nem jött ki onnan. Be kéne néznem hozzá, de Derek megelőz. Nagyon nem tetszik ez nekem. Ki battyog a konyhába és őt sem látom már, pár perc múlva Blanka hangos nevetése hallatszik ki a helységből. Az agyamat beborítja a lila köd, a kezem erősen ráfog a sörös üveg nyakára. Akaratlanul is elképzelem ahogy Derek rá nyomul a csajomra és a pulzusom máris az egekben.
Eluralkodik rajtam a féltékenység.
-Theo! Mi van veled? - Szól rám Stiles.
-Mi lenne Stiles!? Semmi!
-Folyamatosan hozzád beszélt Alison te meg csak meredsz magad elé. - Világosít fel Isaac.
-Bocs Alison, de három napig állva szundítottam valamennyit. Fárad vagyok. - Kamuzok.
Amikor felállok a kanapéról a lábam automatikusan a konyha felé visz. Magamnak is azt szajkózom, hogy csak ki dobom az üveget, de valójában leszarom ezt a nyamvadt üveget! Látni akarom mi folyik a konyhámba.
Blanka a konyhapulton ül, Derek vele szemben nagyjából két lépésre a konyhaszigetnek dől karba tett kézzel. Olyan tipikus Derek póz.
-Egyszer tényleg visszavittek tíz évvel ezelőttre? - Mosolyog Blanka mire Derek hevesen bólogat.
Ja vágom ezt a sztorit. Derek újra tizenhét lett a kattant vérjaguár ex nője miatt. Nagy cucc.
-Oh Theo! - Vesz észre 𝐚 𝐛𝐚𝐫á𝐭𝐧ő𝐦.
-Sziasztok. Csak ki dobom az üveget, aztán megyek aludni. - Játszom a lazát. Egyáltalán nem vagyok laza. Be vagyok feszülve, mint egy kölyök a vizsgán.
-Megyek én is.
-Maradj, ha akarsz beszélgess Derekkel nyugodtan. Én fáradt vagyok.
Bólint, bár szemmel láthatólag észrevette az élt a hangomban. Látszik, hogy mindenkinél közelebb áll hozzám.
Kidobom az üvegem és jó éjt kívánok mindenkinek mielőtt feltrappolok a szobámba. Az ágyamra ülök, és várok. Blankán áll, hogy feljön-e vagy lent marad. Én semmit nem követelek tőle. Nagyjából tíz perc múlva nyílik az ajtó. Blanka belép és becsukja maga után. Rögtön felpattanok és közvetlen elé sétálok. Ő hátrál, ami némileg furcsán jön ki, de a falig van tere én viszont egyre csökkentem a távolságot kettőnk közt. A háta a falnak a mellei pedig hozzám préselődik. Legszívesebben itt helyben tépném le az összes ruhát róla, megfordítanám és az egekbe repíteném magunkat, de nem lehet. Majdnem két tucat fül hegyeződik ránk, a leghalkabb menet sem fér bele, Blanka amúgy sem bír a hangjával.
A szájára csúszik a tekintetem. Már 𝐧𝐚𝐩𝐨𝐤 ó𝐭𝐚 nem csókoltam meg és most csak ez jár a fejemben. Nem érdekel, hogy Derek rá nyomul-e vagy sem, most a legfontosabb az, hogy előttem áll, a szemében lobog a vágy és a hiány. Az 𝐞́𝐧 hiányom.
Ki dugja a nyelvét, hogy benedvesítse az alsó ajkát az én torkom meg úgy kiszárad ettől, hogy lassan vattát köpök.
A kezét a nyakamba teszi és a tarkómat simogatja, amitől konkrétan megremeg a lábam. Imádom ahogy hozzám ér.
Halvány mosoly látszik az arcán ahogy oldalra dönti a fejét és végig néz az arcomon. Bele markolok a csípőjébe és magamhoz szorítom. Tudom, hogy érzi, hogy a farkam lassan ki szakítja a nadrágomat, de most muszáj lemondanom a saját javaimról. Csóknál több most nem fér bele. Nem szabad! Bárcsak az ágyékomnak is lenne agya, hogy ezt felfogja.
-Miért nézel így? - kérdezem.
-Hogyan?
-Ilyen...alsógatya olvasztóan.
Elneveti magát.
-Az nem 𝐛𝐮𝐠𝐲𝐢 𝐨𝐥𝐯𝐚𝐬𝐳𝐭ó a köznyelvben?
-Én nem hordok bugyit! - Tiltakozom.
Megint csak nevet. Ha Blanka nevet az én bajaim is csak úgy elszállnak.
-Azért nézek 𝐢𝐠𝐲 mert hiányoztál.
Ettől a mondattól bizsereg a szám...és a farkam.
-Hát éppenséggel én sem panaszkodom a jelenlétedre.
-Seggfej! - Nyakon vág aztán közelebb hajol hozzám.
-Egy csók belefér ugye? -Suttog.
-Szerintem bőven belefér- Suttogok vissza.
A száját az enyémhez nyomja és tökéletes csókba kezd. Lassú és aranyos, olyan 𝐥𝐚́𝐧𝐲𝐨𝐬 amíg ő irányít, semmi nyelv semmi nyál, csak kis apró puszik a szájon. Aranyos de sajnos nekem nem elég. Átveszem tőle a stafétát és hevesebb csókba vezetem, ahogy a nyelvünk összeér halk nyögés szakad fel belőle. Talán elég halk ahhoz, hogy ne jusson ki a szobából, de mindenféle képpen elég hangos ahhoz, hogy engem az őrületbe kergessen vele. Lassan felrobbanok, de türtőztetem magam. A hangja végig vibrál az egész testemen, szinte a szám már magától működik, ahogy a kezem is magától vándorol fel a pólója alatt. Már pizsamában van és hála a magasságosnak Blanka utál melltartót hordani főleg alváshoz. Felkúszik a kezem a feszes kis mellére és bele markolok. El sem hiszem, hogy lent legalább három pasi csorgatja utána a nyálát most meg a nyelve az én számban, a melle a kezemben, a kőkemény mellbimbója pedig a hüvelykujjam alatt van. Olyan jó érzés a győzelem.
Elengedi a szám én sóhajt egyet. Csalódás fut végig rajtam amikor elvesztem a száját.
-Nem kellene...-súgja.
-Tudom...Csak annyira...jó lenne.
-Lesz lehetőség rá, hidd el. Mi mindig megoldjuk.
Lehajolok és a füle mögötti vékony, puha részt puszilgatom.
-Mhm. - válaszolok.
Oldalra dönti a fejét, hogy minden milliméterhez hozzá férjek és másodpercek múlva kirázza a hideg. Olyan édes az illata, hogy már ez is fáj. Végig simítom az ajkammal a fülcimpáját, valamiért ez a nő odáig van a fülekért, még a szava is elakad amikor hozzá érek a füléhez. Bizarr, de az még bizarrabb, hogy imádom emiatt. A tenyere a mellkasomnak feszül készen arra, hogy eltoljon magától, de képtelen megtenni. Amint a füléhez értem, megadta magát.
-Utállak. -Jelenti ki egy sóhaj kíséretével.
-U-um. Imádsz engem szépségem.
-Ahh! Ne hívj így Theo! Nem szabad!
A fogam közé fogom a fülcimpáját aztán a számba veszem. Esküszöm, mintha Blanka lába megingana egy pillanatra.
-Hagyd abba kérlek! - Gyakorlatilag leheli a szavakat.
Le cuppanok a füléről. Igen, ez volt életem legfurább mondata. Széles mosollyal néz fel rám. A fogai olyan fehérek, hogyha rá világítanék tükörként verné vissza a vaku fényét.
-Most feküdj le. Hosszú nap volt. -Kérem.
-Inkább nem mondom ki hangosan azt, amit mondani akartam.
Ennek a kijelentésnek nagyon örülök, ha még egy szexre utaló mondatot meghallok biztos, hogy eldurran az agyam.
Blanka be vackolja magát az ágyba, ahogy a lába közé veszi a takaróját az extra rövidnadrágja aló ki villan a selymes feneke. A számat kell harapnom belülről, hogy észnél tartsam magam. Megőrülök ezért a lányért. Olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit soha senki ezen a világon. Nem csak arról van szó, hogy mennyire felspannol a teste látványa, vagy az érintése, de érzelmileg is rengeteg új dolgot érzek. Féltem őt, minden áron magam mellett akarom tudni és vigyázni rá, pedig tudom, hogy bőven megtudná magát védeni. Mellette először érzek féltékenységet vagy együttérzést. Boldoggá akarom tenni és jelenleg már egy mosolya is megér nekem minden fáradtságot.
-Mi az? - már annyira békés a szeme, hogy szinte magam előtt látom, hogy elalszik. Észre sem vettem, hogy az ajtóban állok még mindig és őt nézem.
-Semmi...Te tényleg megijedtél, amikor ott hagytál...minket?
Bólogat, az arca egy pár percre elkomolyodik, ami nem tetszik. Nem akarom, hogy szomorú legyen vagy emlékeznie kelljen rá.
-Szóval féltettél engem Mayers?
Elmosolyodik.
-Csak szeretnéd Raeken.