The first and the only

14. Fejezet.

Blanka

Gyermekként sokszor számoltam a napokat, főleg karácsony előtt. Alig vártam és bár a húgom mindig mindenkinek sokkal fontosabb volt, én ugyan úgy megéltem a gyermekkoromat ahogy az összes többi. Elvégre mindenhol bebizonyították már, hogy mindig, de mindig a nagy tesó szív. Rafe Cameron se véletlen kattant be. Mindig mi szívunk a kicsik kedvéért. Ez egy világi hagyomány és ki lennék én, hogy ítélkezzek e- felett. De ha a tanulmányaimat akarnám használni, hogy bizonyítsam, Vörösmarty is oltári nagyot szívott amikor az apjuk meghalt és ki derült, hogy hoppá, neki kell eltartani mindenkit. Na de vissza az eredeti gondolathoz. Ma december huszonnegyedike van, reggel. Még akkor is vártam ezt a napot amikor már egyedül éltem, de most vegyes érzelmeket kelt bennem. Részben örülök mert nemsokára haza mehetek. Haza haza. De ez az út könnyen jelentheti egy másik utam végét.
január 4- én utazunk. Ami, ha azt vesszük vészesen közeleg.
-Jó reggelt! -Theo rekedt hangja szakít ki a gondolatmenetből. Jobb is, ha folytatom a gondolkozást vagy elsírom magam, vagy...elsírom magam. Nincs más opció.
Megpördülök a konyhában a hangja hallatán.
Előbb keltem fel, szóval nagy nehezen ki másztam mellőle és le jöttem magunknak reggelit készíteni. Amikor megjelent mögöttem éppen befejeztem a második tükörtojást.
-Jóreggelt! Ülj le mindjárt viszem a tojást csak be fűszerezem. -Hallom ahogy mosolyogva válaszol.
-Konyhatündér! Csináltam volna magamnak.
-Ülj le! Ne kelljen veszekednem veled! - mutogatok a fakanállal, amit a tojást-a-tányérba-operálás projektnél hívtam segítségül. Kezét az egekbe emeli, mintha csak pisztolyt tartanék rá.
-Igen is asszonyom. Isten ments, hogy szembe szálljak veled, abból csak rosszul jöhetek ki.

Milyen igaz.
-De. -Mindig van egy, De ha Theo Raeken a párod. - úgy beszéltük meg, hogy sokáig fetrengünk ma az ágyban és Én csinálom a reggelit kishercegnő.
-Ki vagyok akadva a beceneveidtől Theo, komolyan. - Elhelyezkedem én is vele szemben a saját, gőzölgő tányérommal.
-Most miért? Hidd el nem viccből mondtam. -Harap a kenyérbe.
-Nem? Hát nyafogós, tehetetlen cafkának nézel? Szép. - összeszűkült szemmel játszom a sértődöttet, de egy vidám villanása és a szám felfelé görbülő íve, mint mindig, most is elárulja, hogy csak színészkedem.
-Aha. Azt viszont még hozzá tenném, hogy ha nem is így gondolnám is kishercegnő vagy. - A, Ha szócska durván kihangsúlyozva hangzik el, de a szeme csillanása őt is elárulja.
-Miért? - a zöldségek felé nyúlok tervezve, hogy amíg Theo ki fejti a gondolatmenetét én addig befejezem a reggelimet.
-Amint át lépjük a Kaliforniai határt és főleg miután beérünk Beacon hillsbe te leszel mindennek a középpontja. Ja és valószínűleg porcelánbabaként fognak kezelni, mintha törékeny lennél és ettől már most kikészültem és te duplán ki fogsz.
Istenem! Már előre látom, ahogy konkrétan még a széltől is óvnak és én ettől megfulladok.
-Oké az megvan, hogy engem már most az infarktus kerülget, amiért még lélegezni is segíteni akarnak, de téged ez miért zavar?
Megrágja majd lenyeli a falatot és folytatja.
-Mert ismerlek. Először is ha középpontba vagy, hogyan kerülök észrevétlenül a szoknyád alá? - Kuncog.
-Nem is hordok szoknyát te seggfej! - A paprika, ami éppen a kezembe volt most már Theo feje felé tart. Kár, hogy ki hajol előle.
-Szar lehet. Te takarítasz. - Az a huncut fény, ami mindig megvillan a szemében egyszerre vesz le a lábamról és dühít fel. Mégis nevetve rázom meg a fejem.
-Na a másik lényeg pedig az, hogy alábecsülnek majd téged és ettől én a falra mászok. Azt hiszik nem tudsz semmit és te vagy a törékeny hugica pedig te aztán sokat ki bírsz.
-Hah! Lebuktál! -Szinte látom a kérdőjeleket a feje körül. - Az előbb még nyafogós cafka voltam, most meg én vagyok a Wonder woman?
-Figyelj, ha ki bírod velem az estéket nem lehetsz annyira gyenge. Elvégre egy félistennel szexelni minden este nem könnyű.
-Nem is minden este miről beszélsz? Maximum a többi barátnőddel vagy minden este, de velem nem.
-Aha akkor lehet a 𝐃𝐳𝐬𝐞𝐳𝐦𝐢𝐧𝐧𝐞𝐥 voltam tegnap. Ja el is felejtettem. -Cukkol
Egy másik paprika után nyúlok és már lendítem is meg amikor Theo felkiált.
-Ne! Ne! Ha hozzám vágod azt is nem megyünk este sehova! -Megállok és leveszem a kezem a levegőből.
-Nem is mondtad, hogy megyünk valahova!
-Hát most mondom! Megyünk vacsorázni.
-Fantasztikus Theo! Van kettő farmerem és öt pólóm! A te ruháidba menjek?
-Aha. Azokba úgyis nagyon jó a segged.
-Haha móka mester.
Mindkettőnk tányérja a mosogatógépbe kerül amíg Theo öntelten mosolyog, mint a vadalma.
-Egyébként az nem 𝐃𝐳𝐬𝐞𝐳𝐦𝐢𝐧 hanem 𝐉𝐚́𝐳𝐦𝐢𝐧.
-Ne javítgass ki hercegnő! - Közelít. Nevetek, de csak mert tudom, hogy a fenyegetése csak jó lehet számomra. Az állításom pedig most is beigazolódik. Mire észbe kapok a forró száját érzem az enyémen. Halk morgása a jel arra, hogy imádja a pillanatot amikor szabad utat kap, és a nyelve átcsusszan a számba. Imádja ahogy én imádom őt. Mikor éppen kezdenék bele merülni a csókjába és az érzésbe ahogy bele markol a fenekembe elszakad tőlem. Hál' istennek a kezét nem veszi el egyelőre.
𝐍𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐫𝐨𝐬𝐬𝐳 ö𝐭𝐥𝐞𝐭 𝐞𝐳 𝐚 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐧𝐚𝐩𝐢 𝐬𝐳ó𝐫𝐚𝐤𝐨𝐳𝐚́𝐬 𝐤𝐞𝐭𝐭𝐞𝐬𝐛𝐞𝐧. Csókom át tér a nyakára.
-Sajnálom hercegnő, de lassan indulok.
-De hát hova? Karácsony van! Nem is dolgozik senki!
-Titok.
Fura. Nem titkolózik soha, előttem meg főleg nem.
-Jó. Akkor ne mond el. De ha egy csajhoz mész most mondom, hogy vissza se gyere!
-Először is, miért mennék csajhoz? Másodszor ez még mindig az én házam.
-Mindennek a fele az enyém. - Mosolygom.
-Nem vagy a feleségem. -Pislog, mint aki azt hiszi, hogy valamiről lemaradt.
-Még! -Kacsintok.