The first and the only

24. Fejezet

Blanka

Szétszakad a fejem. Elviekben nem lehettem volna tegnap este részeg, de mivel még nem estem túl életem első átváltozásán, így az alkohol immunitás sajnos rám nem érvényes. Anyám! Mindjárt kidobom a tegnapi összes piát ide Derek kocsijába. Theo hozzám sem szól tegnap óta. Nem mintha amúgy sokat beszélnénk mióta Kaliforniában vagyunk, de most még lopva sem próbálkozik. Nem értem, tegnap éjfélkor még meg is csókolt. Lehet, hogy Scott rászolt, vagy Derek. De hát úristen! Ez az én életem! Nem erőszakolt meg, hiszen elég látványosan viszonoztam a csókját. Most mégsem szól hozzám. Jó, lehet, hogy túltoltam a tegnapot, de mentségemre szóljon, hogy nem így tájékoztattak engem.
-Most hová is megyünk? – Előre hajolok az anyós ülés és a vezető közé.
-Ülj vissza mielőtt még lehányod a műszerfalat hercegnő. – Derek a homlokomnál fogva tuszkol vissza a helyemre.
-Az erdőbe megyünk. Mivel nem volt dolgunk még olyan farkassal, aki ennyi ideig le lett volna kötve, így mi is csak ismerkedünk a helyzeteddel. Úgy tűnik egyelőre a gyógyulás csak a nyílt sebekre érvényes nálad. Ezért vagy részeg.
-Már nem vagyok részeg! – Szakítom félbe Dereket.
-Maradjunk annyiban, hogy az alkoholgőz még nem szállt el teljesen. – Mosolyog rám a visszapillantóból.
-Jó! És? Minek megyünk az erdőbe?
-Át fogsz változni. Teljesen. – Derek leparkol az erdő szélén.
-És ehhez nem kellene Scott?
-Minek? Őt is én tanítottam csillagom. – Rám kacsint, majd nyitja az ajtaját. – Na szedd ki magad a hátsó ülésemről. – Ezzel becsapja a kocsiajtót és Theoval ketten maradunk. Rám sem néz, koncentrál a nyújtózkodó Derekre.
-Mi a baj?
-Szállj ki. Megyek én is mindjárt. – A hangja ugyan olyan parancsoló, mint amikor megismertem. Nem hallatszik belőle semmi érzelem, viszont vibrál körülötte a megbántottság.
Nem állok le vele vitatkozni, csak kinyitom az ajtót és kimászok rajta.
-Van egy pokróc a csomagtartóban, azt hozd kérlek.
Amíg a csomagtartóból kiszedem a kis zöld takarót addig Theo is kiszáll az anyósülésről.
-Minek ez a takaró? Nincs olyan hideg. – Derek kezébe nyomom.
-Mert le kell vetkőznöd.
Mivan?

Nagyon örülök most ennek a pokrócnak. Minden egyes ruhadarabot le kellett vennem. Mindent.
Ez a kis zöld plüss anyag takarja mindenemet. Nem azt mondom, nem vagyok szégyenlős, de Theo már így is mérges rám valamiért. Ha most még Derek előtt is fedetlenül mutatkoznék biztos, hogy vérszemet kapna. Most pedig itt ülök két férfi – Két nagyon szexi férfi – előtt az erdő közepén, egyszál pokrócba tekerve. Mindkettőjük keze szorosan a mellkasuk előtt van keresztbe szorítva és néznek rám. Mint egy elcseszett pornó video elején.
-Elkezdhetnénk!? Ez elég kellemetlen így.
-Persze. Hunyd le a szemed.
Még utoljára Theo szemébe nézek. Düh sugárzik a tekintetéből. Lehunyom a szemem és csak Derek hangjára figyelek. Követem az utasításait.
-Képzelj el magad előtt egy farkast. Amilyet csak szeretnél. Hidd el, hogy benned van az ereje mert így van. Ne tegyél akadályokat elé, ne fogd vissza. Ez vagy te, csak engedd, hogy átvegye az irányítást a tested felett.
Teszem, amit mond. Hirtelen késztetést érzek arra, hogy a tenyerem a talajhoz érjen. Minden egyes fűszál vibrál az ujjaim közt. Szaporábbá válik a légzésem és a szívem annyira ver, mintha ki akarna szakadni a mellemből.
-Ez az. Nagyon jól csinálod. Most csak engedd át magad annak az énednek. Fájni fog, de ne hagyd abba. Túléled és legközelebb már sokkal jobb lesz. Akkor már nem is fog kelleni, hogy melletted legyenek.
Minden, amit eddig éreztem az ötszörösére erősödött. Mindent hallok, ami körülöttem folyik, a közeli kis patak apró csobbanásait, a legyet a fa kérgén és szinte hallom, hogy a hó olvad a fa tövében. Minden szagot érzek. Érzem a korai hóvirágok illatát a levegőben. A kezemre koncentrálok, ahogy az összes csontom egyesével törik darabokra és forr össze újra. A körmeim karmokká formálódnak, ami szúró érzéssel tör utat magának az ujjaim végéből. Az álkapcsom szinte leszakad amíg a fogaim agyarakká alakulnak. A szememet pedig kinyitva minden vörösben cikázik. A gerincem átalakul, ami az eddigieknél sokkal jobban fáj. Mintha ki akarna szakadni a helyéröl minden egyes csigolyám és ez a borzasztó érzés könnyeket csal ki a szememből. Viszont mire ennek a fájdalomnak vége az egész folyamatnak vége. Már csak a hatalmas éhséget és a végletekig gyötrő vadászat vágya marad utána. Homályosan, de Derek mosolyát látom és mellettem egy fekete farkas jelenik meg. Theo. A tekintete hívogat és amint észbe kapnék már ketten rohanunk szabadon az erdő mélyén. Ahogy a szellő végig simít a bundám közt egyszerre csiklandoz és éget, mert csak többet akarok. Ez az az érzés amit semmiért sem cserélnék el. Elérünk a patakig, ami mellett Theo ugyan megáll, de én úgy rohanok a közepébe mintha nem lenne holnap. Látszik, hogy ő megszokta ezt a csodás érzést, de nekem ez még új. Annyira felelősségteljesnek néz ki innen. Annyira édes az aggódás a szemében. Kimászom és lerázom magamról a vizet -Titkon mindig vágytam ebbe a mozdulatba- és Theo felé venném az irányt viszont mire oda érnék ő elfordul és visszafelé veszi az irányt Derekhez. Lassan ballagok mögötte és próbálom felidézni a tegnapot. Táncoltam aztán volt az a balhé a szöszivel, ő Derekkel még ott maradt pár percig addig én még legurítottam kettő rövidet Kirával aztán éjfélkor odajött hozzám és megcsókolt. Aztán már csak az van meg, hogy Scott kivesz az autóból és bevisz a szobámba ma pedig valami borzasztó hányingerrel keltem. Apropó hányinger. Szinte teljesen elmúlt minden másnapos tünetem. Viszont végig tudnám aludni a napot.
A visszaalakulás valamivel gyorsabb és még talán kevésbé is fáj. Érzem, hogy Theo gyorsan rám dobja a takarót, mielőtt még teljesen átváltoznék. Nem tudom, hogy azért teszi ezt, hogy engem megvédjen vagy azért, hogy a saját idegrendszerének ne adjon még egy döfést.
Akárhogy is legalább rajtam van a pokróc. Viszont annyira kimerültem, a változás alatt, hogy perceken belül a földön találom magam. A szívem ezerrel ver, de én magam mozdulni sem birok. Arra sincs erőm, hogy a szememet nyitva tartsam. A kezem remeg, sőt az egész testem remeg. Túl nagy sokk volt ez így elsőre. Sípol a fülem és csak folyik a könny az arcomon. Szinte mintha az egész szervezetem, a hormonháztartásom, az érzelmi központ, minden egyszerre borult volna fel. Érzem, hogy valaki felkapar a földről, de nem visz semerre. Csak leül velem és magához szorít. Theo az. Az illata annyira jellegzetes, hogy már tudat alatt kötöm ehhez az illathoz a biztonságot és az otthont.
-Jolvan, sshh, minden rendben van itt vagyok. -Nyugtat és érzem ahogy a keze a hajamat simogatja.
-Ügyes voltál. Fantasztikusan csináltad.
Bármennyire szeretnék nem tudok neki válaszolni, csak ölelem mintha ő lenne az egyetlen bója a tenger közepén.
Lelassul a szívem, és hamarosan normális ritmust ver a mellkasomban. Leáll a csengés és már kevésbé remegek.
-Oké, lassan vedd a levegőt velem jó? Csak lassan.
Mutatja, hogy mit csináljak és én megteszem. Hiszen bármit megtennék érte. Ha most azt mutatná, hogyan tegyem a helyzetet még rosszabbá azt is megtenném, ha megkérne rá. De ő sosem kérne tőlem ilyet, ő mindent megtenne azért, hogy életben tartson. És ezért vagyunk mi ennyire jó páros.