The first and the only

13. Fejezet

Blanka

Amikor ki nyitom a szememet, a szívem majd' ki ugrik a helyéről amikor meglátom, hogy Tamara az ágyon ülve, kegyetlen arccal várja, hogy felébredjek. Mellkasomhoz kapok mintha úgy próbálnám a helyén tartani a kalapáló szervemet, ami éppen haza rohanni készül. Esküszöm, mint egy pszichopata úgy ül előttem.
-Tami...baj van? - felülve próbálok minél biztonságosabb pozícióba kerülni.
-Hol van? - kérdezi Kegyetlenül.
-Mi hol van? Semmi sincs nálam...
Amikor észreveszem, hogy a tekintete a kezemre mered, hirtelen leesik a tantusz.
-Hol van a seb a kezedről??- Egy pillanatra sem veszi el onnan a tekintetét. Az se biztos, hogy az elmúlt pár percben egyáltalán pislogott akár egyszer is. Atya isten. Ez egy kicsit baj.
-N...nem volt olyan mély. Simán begyógyulhatott mostanra.
-Egy huszonnégy óra sem telt el Blanka! -Valami fehér apró dolgot emel fel úgy, hogy jól lássam. A kötést, amit a kezemre tettem.
-Ez! Pedig tiszta! Egyetlen egy csepp vér vagy genny sincs rajta! Mi folyik itt Blanka!?
Szóhoz sem jutok, szerencse, hogy a csesszük le Blankát, mert meg akart védeni minket hadműveletnek ezzel korán sincs vége.
-Nem mutattad meg amikor megvágtad. Miért? Láttam, hogy megtörtént! Véres volt a kés! Tudom, hogy megvágtad magad! És az, hogy simán megmondod ki mikor hazudik!? Lehet, hogy csak bele trafálsz, de ez!? Ezt mivel magyarázod?! És hol a tetoválásod!? Amit pár héttel ezelőtt meséltél, hogy megcsináltatsz! Felszívódott?! Mert biztos, hogy elmentél megcsináltatni! Te nem futamodsz meg egy ilyen előtt nem is beszélve arról, hogy mennyire vártad és hogy mennyit jelentett volna neked! Mit titkolsz Blanka!?
Ettől a gondolatmenettől köpni-nyelni nem tudok. El se hiszem, hogy ennyire összetette a képet. Túl okos egy bige az biztos.
-Figyelj Tami! A helyzet az, hogy elmondanám, nagyon nagyon szívesen, de nem szabad. Nem azért, mert nem szeretném, hanem mert nem hozna semmi jót egyikőnk nyakára sem.
-Csak nem bízol bennem miért kell ezért hazudni!? Legalább mond ki! Baszki! Velem éltél és végig titkolóztál!?
Hirtelen megcsap az érzés, hogy tartozom neki, legalább az igazsággal. Sohasem szerettem hazudni és ez a bűntudat most fejetetejére állította a józan eszem érveit.
-Jó! Elmondom! Csak ne csináld ezt tovább kérlek!
Elhallgat és annyi vádló és számonkérő pillantásokat lő felém, hogy majdnem komolyan elkezdek kihajolgatni előlük.
-Amit...most hallasz soha senkinek semmikor nem mondhatod el világos!? Akkor sem, ha összeveszünk mert ez...ez a te életedbe is kerülhet értem?
Vonakodva bólint bár előre látom, hogy amint ki mondom képen röhög.
-Szóval ez itt most... elég fura mert ezt sosem mondtam még ki, de....nem igazán vagyok...ember.
-Mert mi vagy?? Tündér? Nem itt van a helye sem a viccnek, sem az nagyképűségednek.
Pár pillanatig gondolkozom, mert nem tudom hogyan tovább. Színtisztán látom, hogy hülyének néz és már fejben írja a beutalómat a Semmelweis klinika elmegyógyász szakosztályára.
-Nem. Tami ez most, tényleg nem vicc.
-Mi vagy akkor, ha nem Ember és nem tündér? Droid?
-Nem Tami én...
-Ó! Vagy véletlen lemaradtam róla, hogy megcsípett egy pók és te vagy Peter Parker csak nőben?
-Figyelj rám és...
-Vagy esetleg megtalált Bruce Banner és úgy gondolta kell neki egy nőci hulk is?! -Szinte már hisztérikus nevetésben vágja hozzám a nagyobbnál nagyobb hülyeségeket.
-De hogy ne csak Marvelt mondjak. Beled esett Aquaman és most van egy sellő a hasadban és nem engedi, hogy bántsanak? Ó! És te vagy wonder woman húga??-
Látom, hogy nem fogok mellette szóhoz jutni ezért a csuklójához kapok, hogy figyeljen rám. Amint a tekintete találkozik az enyémmel, én már csak homályosan látom őt, vörös foltokkal, de tudom, hogy ő mit lát. A farkas szememet és az agyarakat. Érezem a nyomó, szúró érzést a fogamban. Tudom, hogy ott vannak. Igazából a terv csak az volt, hogy megmutatom a szememet, de egy pici bónuszt is sikerült szolgáltatnom neki. Innen is látszik, hogy csak most kezdtem. Ráadásul még egy akaratlan morgás is ki szakad a torkomból. Igaz, ennek hallatán Tamara figyelni kezd rám, elég tekintélyt parancsolóan hangzott, szinte már tiszteletre méltat ez a hang. Gyorsan próbálom eltüntetni az agyarakat, hogy mégsem tűnjek félelmetesnek és nehogy elrémisszem magamtól a barátnőmet. Mikor már minden jó és már csak a szemem maradt farkas alakjában próbálok valamit leolvasni Tamara testtartásából. Az állát lassan az alaksorból kéne összekaparni, ami picit vicces hiszen mégis csak a második emeleten vagyunk. Illetve vicces lett volna, ha nem rettegne szegény lány. Amikor felkelek az ágyról, hogy vizet hozzak neki kissé összerezzen. Fáj, de meg tudom érteni.
-Igyál egy kicsit kérlek. – ülök vissza mellé és amikor a kezébe adom a poharat rám pillant. A szeme homályosan csillog a könnyeitől, a szíve ezerrel ver. Ha nem hallanám is tudnám hiszem a nyaki ütőere csaknem ki szakad a helyéről.
-Figyelj Tami! Eddig sem bántottalak, ezután se foglak. Egyáltalán nincs semmi félnivalód tőlem. Ugyan úgy szeretlek és ugyan úgy a legjobb barátnőm vagy. Azzal, hogy eltitkoltam csak a te épségedet védtem. Ugye megértesz?
Bólintása után a nyakamba veti magát. Reszket, mint a nyárfalevél, de lassulni kezd a szíve, ami lassú, de haladás.
-Sajnálom Blanka! Annyira sajnálom, hogy megvádoltalak. Te vagy az egyetlen barátom.

Elég szar, hogy az őszinteségem hátulütője az, hogy amúgy halálos veszélybe is kerülhet az illető miattam. Nem csak a mivoltam miatt, de már csak azért is, mert amúgy mindenki engem akar megtalálni. Szívás nem? Oh dehogynem hatalmas szívás. Az egész tényhez még az is hozzá tartozik, hogy ha Theo meghallja, hogy teljesen váratlanul őszinteségrohamot kaptam és nem csak elmondtam, de meg is mutattam mi vagyok száz százalék, hogy ki hullik az összes haja. Elég nagy kár lenne, mert imádom a haját. Pont ezért ülök be mellé kicsit befeszülve.
-Szia Blanka. - huh azért lehet beteg, de hiányzott.
-Szia!
-Na milyen volt? -kérdezi miközben éppen ki áll a parkolóból.
-Jó volt. Sokat nevettünk, ettünk, voltunk moziban szóval tetszett. Kellett már egy picit a társaság váltás.
-Au! - Ráncolja szemöldöke a homloka közepére csúszik.
-Bocs! Túl teng manapság mellettem a tesztoszteron! Kell a szünet. -Halk kuncogás után szólal meg csak.
-És van kedved sétálni egyet ezzel a Tesztoszteron tartóval vagy ne is álmodozzak róla miss. tökéletes hormon? -Cukkol
-Hát talán meggondolom.

Amikor le parkol a Duna partjától nem messze egy picit, De javu érzés kap el. Az exemmel is itt sétálgattunk amikor minden jó volt vagy azt akartuk, hogy minden jó legyen. Volt, amikor egy elfajult vita után ide hozott engesztelésül, vagy itt próbáltam könnyekkel gyógyítani a lila foltokat és a lelki sebeimet. De most nem vele vagy miatta vagyok itt. Csak is Theo miatt és ez az egész valami furcsa keretet ad nekem és az életemnek. Minden utam egyszer a Duna partra hoz. Amint ki szállunk a kocsiból Theo az ujjait az enyémbe fonja. Puha keze pontosan illik az enyémbe. Plusz pont. Már megy le a nap, későn jött értem Tamihoz, mert az incidensünk után még beszélni akart ezért pont a rózsaszín, év végi naplementére értünk ki, de nem is bánom. Sokkal jobban kedvelem a napnyugtát és az azt követő estét.
-Theo?
-Hm?
-Mesélsz nekem róluk?
-A falkáról?
Bólintok
-Persze hát, van Scott ugye a bátyád. Ő a nagybetűs alfa, mindenki példaképe és vezetője, de amúgy szerény csávó. Mellette van Stiles- sóhajtással szakította félbe a mondatot- hát ő, csak egyember de baszki nagyon sok esze van. Malia, na vele ne akarj ki cseszni mert szemrebbenés nélkül eltöri a csontjaidat és ez tapasztalat. Kíra, ő igazából egy cuki-muki csajszi, Scott barátnője. Liam, egy konkrét Béta elég kevés dologra jó, de verekedni azt tud és állati gyors. Aztán ott van Lydia, a kis királynő, hülyének tetteti magát, de több esze van, mint mindnyájunkat együttvéve. Isaac, igazából sok vizet nem zavar, ő is egy béta és mióta farkas azóta nagyon megduzzadt az egoja és minden második csajra rámozdul. Na és persze a kihagyhatatlan Derek Hale.
-Ezt miért mondod ilyen hivatalosan? -Szakítom félbe
-Mert ő egy veterán. Na jó erősen túlzok, de az a csávó annyit megélt, hogy csoda, hogy megvan még a józan esze.
-Miért mi történt vele?
-Hát elkezdem az elejétől. Először is meghalt a szerelme, aztán meghalt a családja egy nagyon nagy része és a húga pár évvel ezelőtt. Rá szállt az alfa falka meg minden ilyen szarság, komolyan mondom az ember egy túlélő.
-Hát basszus tényleg.
-Ja azt ki hagytam, hogy végre talált magának egy csajt aztán ki derült, hogy egy mutánst dugott.
-Na jó az ilyen dolgok gyakoriak ott? Mert akkor nagyon erősen...-
Fogom fogni a kezed. -Mondanám, de két ok miatt is megakadtam a beszédben. Az egyik oka, hogy Nem foghatom a kezét Bacon hillsben a másik pedig az éppen szembe érkező srác arca. Ugyan az a fekete irreálisan rövid haj és a kidolgozott felsőtest. Ugyan az a srác, aki mellettem ült a moziban. Rám mosolyog amikor elhalad mellettem a meglepettségem bizonyára az arcomra íródik mert Theo pár másodperc múlva megszólal.
-Mi a baj baba?
Baba? A szokatlan becenév után a szemöldököm a ráncolásból az egekbe szökik amikor Theora nézek.

Értetlenül rázza a fejét.
-Először is. Baba?
-Baj? - Mosolyog
-Neeem
-Jobb is mert nem hagytam volna abba
-Másodszor, az a srác, aki az előbb rám mosolygott.
-A feketehajú?
-Aha
-Mi van vele?
-Ő ült mellettem a moziban.
-Oké, és? -Nevet
-Csak fura! Megijeszt egy kicsit.
-Biztos csak véletlen ne teperd túl.
-Jó oké!

Nem hittem volna, hogy maga Theo Raeken lehet ennyire kedves is, de egyelőre odáig vagyok érte. Hazaérve kissé szikrázó hangulatban találjuk magunkat és egymást. Amikor a szám az övéhez ér, nincs olyan természeti katasztrófa, ami elválaszthatna tőle. Imádom, hogy az enyém és senki másé. Imádom, hogy az övé lehetek és azzá is tesz, amikor csak kérem. Ahogy a csókja bejárja a testemet az összes porcikám egyszerre remeg meg. A szívem hevesen zakatol amikor megmarkolja a combomat. Sóhaj hangzik a számból amikor egyé válunk újra, a szobánkban. Minden mozdulatunk újabb és újabb gyönyörhullám rohan át a testemen, de ez még semmi ahhoz képest, ami hosszú percek múlva vár rám. Hangos nyögéssel élvezünk el mindketten szinte egyszerre. Csókkal húz vissza a bódulatból aztán mindent elkezdünk elölről. Izzadva fekszünk egymás mellé, mikor már minden forog körülöttünk a gyönyörtől. Legalább is én biztosan, Theo mosolya pedig csak még jobban megbódít.
-Isteni vagy baba!