The first and the only

17. Fejezet

Theo

-Istenem Theo haladj már! -korhol Blanka a hátam mögül.
-Bocs! Lehet, hogy Christől a méreteket is el kellett volna kérni. Van egy olyan halál meglepő tippem, hogy ezt nem az én méretemre tervezték.
Kuncog bár rögtön rá szólok. Túl szorult a helyzet ahhoz, hogy nagyobb zajokat megengedjünk magunknak. Vékonyak a falak és a szellőzőrendszer elég üres ahhoz, hogy vezesse Blanka aranyos nevetését. Igen. Épp a szellőzőben kuporgok és próbálok minél gyorsabban előre haladni. Nagyjából tizenöt perce mászhattunk be és szépen haladtunk is. Mostanra észre vehették az eltűnésünket, de minden reményem szerint nem néznek minket annyira okosnak, mint amilyenek valójában vagyunk. Mit meg nem adtam volna, ha Blanka feszes popsija után kellene másznom, de ezt az ötletet az első másodpercben leszavazta, hivatkozva a gyerekkorában ki alakult, nevetségesen súlyos pók fóbiájára. Ezért araszolok előtte és ölöm meg a 𝐬𝐳ö𝐫𝐧𝐲ű𝐦ás 𝐟é𝐥𝐜𝐞𝐧𝐭𝐢𝐬 𝐛𝐞𝐬𝐭𝐢á𝐤𝐚𝐭.
Chris terve volt az egész, ami be kell valljam elég dicséretes tőle. Ő az utódom. Na jó nyilván én mérföldekkel jobb vagyok még tőle is, de azért egész szépen felzárkózott. Van még mit tanulnia és ha éppen szerencsés csillagzat alatt született a tervünk akkor 𝐭𝐚𝐥á𝐧 felfogadom fegyverhordozónak. Scott egy luxus nyaralót i odaadna most neki, bevenni a falkába szinte már semmiség. Hirtelen komolyság fog el. Le olvad a vigyor az egoista arcomról- Az egoista ál𝐥𝐚𝐭𝐢 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐞𝐬 arcomról- mert rá jövök, hogy mind ez valóban az én hibám. Akár mennyire röhejes is félek Scott és a többiek haragjától, ha megtudják, hogy hozzá értem a húgához.
Mit hozzá értem? 𝐁𝐞𝐧𝐧𝐞 𝐯𝐨𝐥𝐭𝐚𝐦.
𝐓ö𝐛𝐛𝐬𝐳ö𝐫.
Lehet, hogy ezt a manővert a farkam bánna. Nem...nem a farkas farkam.
Csak az a baj, hogy nagyon szívesen megtenném még ezerszer is. Nem hinnék el, hogy bele szerettem, szívtelennek ismernek. Sőt mi több Stiles és Liam konkrétan körbe röhögnének, ha a szerelem vagy a szeretet szót ejteném ki a számon. Az a két seggfej imád engem kínozni.
A Scottol való félelmem vezetett oda, hogy eltitkoljam, hogy rá találtam a húgára. A titkolózás pedig halál közeli élményt szült mindkettőnk számára. Csoda, ha élve ki jutunk. Ennek fejében torpanok meg és érzem ahogy Blanka a seggemnek ütközik.
-Hé! - korhol újra halkan. - Mi a francot csinálsz?
-Amint innen ki jutunk, pakolsz és indulunk Kaliforniába, megértetted? - szigorú a hangom. Kérlelhetném is órákon át, de ez sokkal egyszerűbb és gyorsabb. Nem kérdezem, javaslok, kérek. Közlöm. Ez lesz és kész.
-De...mi lesz akkor
-Velünk? - vágok a szavába. - Nem az a lényeg most. Önző voltam és ezzel majdnem elveszítettelek. Inkább élek úgy, hogy látlak, de nem érek hozzád, vagy titokban, minthogy soha többé ne lássalak. Amit mondtam az végleges. Pakolsz és megyünk. A holnapi gépre veszek két last minute jegyet magunknak. Nem nyitok róla vitát!
És pontosan ezzel nyitom meg a vitát. Tovább mászok Blanka csoszog utánam és már robban is a bomba.
-Nem nyitsz vitát? Tehát nem dönthettem el 𝐞́𝐧 hogy mit szeretnék csinálni? Ez pont nem az a szituáció amikor van bele szólásod.
-Igenis van beleszólásom! Rám vagy bízva! Scott tudja, hogy meg vagy és velem vagy, ha pedig szorult a melleid alá egy kis empátia akkor nem cseszel ki velem. köszönöm.
-Ja! Hogy most már szívem sincs csak 𝐕𝐚𝐥𝐚𝐦𝐢 𝐚 𝐦𝐞𝐥𝐥𝐞𝐦 𝐚𝐥𝐚𝐭𝐭. Kifejezetten 𝐢𝐦á𝐝𝐨𝐦 amikor tárgyiasítanak, köszönöm Theo. - A szarkazmussal fűtött tekintete lyukat éget a hátamba.
-Te is tudod, hogy hogy értettem! Hagyd abba a hisztid! Megyünk és kész!
-Hiszti!? - és lehet, hogy nem gondoltam át a hiszti szó használatát Blankával szemben.
-Ne hangoskodj! Gyere és majd meg...
A talaj hirtelen eltűnik a lábam alól. Durva puffanással érek földet éppen valaki hátán. Lehetséges, hogy az agyam hirtelen feladta a szolgálatot. Beverhettem valahova a fejem, amit az adrenalintól még gondolom nem érzek de a nyakamat rá hogy Scott áll fölöttem. A homály ki tisztul a szemeimből, de Scott nem tűnik el, mind inkább felém nyújtja a kezét és mosolyogva talpra ránt.
-Pont jókor. Egy gonddal kevesebb. - utal a pasasra a földön. Szegényke, feltehetőleg nem így tervezte a napját.
-Hol van a húgom? - valahogy nem lep meg, hogy ez a következő dolog, ami elhagyja a nagy alfa száját.
-A szellőzőben. Valószínűleg hallgatózik, de nem lenne jó, ha megszólalna. Meghallják és váratlanul rajta üthetnek.
Scott bólint.
-Jogos. Utána küldöm a lányokat addig másszon tovább. A kijáratnál várják őt.
A szellőző rendszer belső ajtajai különféle helységbe nyílnak, de van egy ajtó, ami ki vezet, az épület háta mögé. Felkapaszkodom oda, ahonnan épp az imént zuhantam le és Blanka arcát keresem. Szerencsénknek hála nem látok senki mást csak őt.
-Figyelj! Menj tovább és a veled szembe lévő ajtón menj ki! Zsákutcába fogsz érkezni, az lesz a kijárat. Nézz körül kétszer is, hogy biztos jó nyílásnál vagy-e Rendben?
Blanka helyeselve bólint.
-Rendben meglesz.
Szemével balra mutat, amivel szerintem azt akarja kérdezni, hogy Scott lát- e minket. Hosszú pislantással és egy alig látható fejrázással válaszolok. Arcon csókol és eltátogja a 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐥𝐞𝐤 szót mit én is viszonzok. Különleges pillanat hiszen most először közöljük tisztán az érzéseinket. A szívem nagyot dobban amikor elengedem a nyílást és vissza zárom.Az, hogy pont elválásnál kellett ezt elmondanom neki igazán rám vall, de így nagyobb lesz a motivációm, hogy kijussunk a srácokkal. 
-Oké. Merre? Van terved ugye? - kérdezem Scottot szinte már túlcsorduló lazasággal. Mi történt a kamu képességemmel? A francba ez is akkor hagy cserben amikor a legnagyobb szükség van rá.
-Terv: juss ki és ne halj meg. Heló Raeken. -Lép be Stiles baseball ütővel. Nagyokat sóhajtozva ki fújja magát az egyetlen emberünk. Úgy értem az egyetlen 𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 emberünk. Habár megáldották ésszel nem épp félelmetes személyiség. Ránézésre egy léleknek sem ártana aztán mióta körül veszi a gonosz és a jó játszmája megtanult ezt-azt. Még ellenem is kiált egyszer régen. Egy éve is már, de nem beszélünk róla mégis, le sem tudná tagadni, hogy gyűlöl engem. Megtűr maga mellet mert Scott azt mondta, de ő ide, Blankáért is Liamet küldte volna nem engem.
A Falra festett ördög, Liam rohan be a szobába, ami egykor talán iroda lehetett.
-Ki nyiffant pár rossz arc, azt hiszem zöldet kaptunk.
A vállai felemelkednek majd leereszkednek a szusszanásai közben. Alacsonyabb nálam, de a béta kölyök eléggé ki gyúrta magát mióta utoljára láttam. Mondjuk még mindig nem jobb, mint én.
-Zöldet? - kérdi Scott.
-Én értem. - Emeli arca mellé a kezét Stiles.
Oh hát hogyan is ne értené? Ez a két seggfej úgy egymásra érzett az elmúlt évben, mint anya és fia. Mondjuk hasonló kapcsolatban is állhatnának. Liam Scott első és egyetlen tiszteletbeli bétája. Durva, hogy a srác csak és kizárólag Liamet harapta be a falkába mások csak úgy mellé álltak. Liamnek elég nagy az arca ettől, de mivel most már vissza kerülök a régi kerékvágásba vissza tudok venni neki belőle. És fogok is. Ha ez az idióta rá mozdul Blankára én esküszöm, hogy...
-lényeg, hogy mehetünk. Az ajtónál is mindenkit elintéztem. Deucalion papa sehol. - Rázza az öklét Isaac. Komolyan? Ezek elhozták ide az egész sulit?? Atya világ túl sok szem, ami rám és Blankára fog fókuszálni. Ráadásul túl sok srác. Sokkal több annál, mint amit el tudok viselni, mint fenyegetés. Félre értés ne essék bízom a csajomban, de valljuk be ezek a 𝐤𝐚𝐩𝐮𝐬𝐧𝐚𝐤 𝐢𝐬 𝐫ú𝐠𝐧𝐚𝐤 𝐠ól𝐭 elvet sportként űzik és ez kicsit aggaszt. Főleg, hogy elviekben nincsen 𝐤𝐚𝐩𝐮𝐬.
-Induljunk akkor. -Javasolja Stiles.
-Várj! Derek még a jobb szárnyban van. - Tiltakozik Liam.
Derek? Komolyan??
-Menjünk akkor a jobb szárnyba segíteni neki. - Parancsol Scott.
Derek hale. A régi gonosz alfa, aki azóta volt már béta is és jelen állás szerint Omega. Omega, aki Scott falkájában szolgál. Furcsának furcsa, de ez a falka annyira sokszínű, hogy nincs még egy ilyen. Ez az ember akkora, hogy még én is kisebbnek érzem magam mellette. A nők annyira odáig vannak érte, hogy nem képes egy helyre belépni sem úgy, hogyha nő van a közelbe, ne csorgassa a nyálát utána. Blankát tőle például nem féltem. Dereknek elmerném mondani, hogy mi van köztünk és biztos vagyok benne, hogy elállna az utamból, ha a helyzet úgy kívánná. Derek nem alázatos vagy gyáva, egyszerűen tisztelettudó. Fegyelmezett. Gonoszból lett jó akárcsak én. Sorstársak nem tartanak be egymásnak.
Amint a jobbszárny ajtaját elérjük füst szag csapja meg az orromat és közülünk kivétel nélkül mindenkiét.
-Tűz! Az egész épület lángol! - lép ki Derek.
-Keressünk egy kijáratot!
A fő ajtó felé sietünk, de az már rég a fejünk fölé tornyosuló lángok martaléka, körülöttünk mindenhol végeláthatatlan vörös halál. Akaratlanul is eszembe jut a vég gondolata. Mi ezidáig csak jelentéktelen paranoia volt az most a gyilkos valóság. És mégis még itt mindennek a végén egy tűz koszorúban is az érdekel mi lesz így Blankával...Scott szemében lemondó félelem csillan és tudom, hogy neki is ugyan ez a gondolata. Ha nem jutunk ki innen minden bizonnyal Blanka a padlóra került. Miattam és Scott miatt is.
A tüdőmet megtölti a sűrű füst. Pólómmal próbálom szűrni, de hiába. Minden hiába. A plafonról égő deszkák potyognak míg mi fejvesztve keressük a szerencsés kijáratot.
-Erre! - kiált a bal szárny egyik szobájából Chris. Abban a pillanatban büszkeség tölt el.
-Ki ez? - fordul felém Scott.
-Chris. Ő segített ki engem és Hayleyt innen. Bízhatsz benne, velünk van.
Bólint.
Sietve nézem ki merre van, kell-e bárkinek segítség. Stiles tekintete összeakad az enyémmel. Másodpercek peregnek le mégis ezer évnek érződik a bent eltöltött idő. Stiles szeme lassút pislant. Hosszan lent marad, majd megint és megint. Pillanatok múlva a földön fekszik, ájultan. Azt veszem magamon észre, hogy mellette térdelve ébresztgetni próbálom.
-Gyere, hozd. Segítek. - Derek pillanatok alatt felhúzza és át dobja Stiles egyik kezét a vállán. A másikkal én ugyan ezt teszem és így visszük az eszméletlen Stilinskit az ablak felé.