The first and the only

15. Fejezet

Theo

Lassan gurultunk be a ház elé. Hogy őszinte legyek amíg jöttünk haza megfordult a fejemben megannyi forgatókönyv azok után, ahogy az étteremből kivéve fogadott a kocsink. Legnagyobb szerencsémre ezek közül egyik sem történt meg. Élünk mindketten és sérülés nélkül szállunk ki a karcmentes autóból.
-Tényleg köszönöm az ajándékot. Ez nekem tényleg rengeteget jelent.
Bólintok, hisz ahhoz képest amit Blanka ad nekem minden nap ez nagyjából semmi. A könyvei megérdemlik a figyelmet ahogy ő maga is.
Kinyitom az ajtót, de két lépés múlva a lábam nem visz tovább. Az izmaim megfeszülnek és kiderül számomra, hogy a házban nem ketten vagyunk. A bal kezemet Blanka elé emelem, hogy elzárjam őt a feltételezhető veszély elől és hogy jelezzem neki ezt a veszélyt. Nem elég kifinomultak még az érzékszervei az enyémhez képest, nem érzi meg azt amit én másodpercek alatt, kell neki még egy kis idő. Ahogy hallom, hogy gyorsul a szíve és már az érzem, hogy közeledik a pánik a számára. Most már az ő érzéke is bekapcsolt. Nem tudom honnan jön az istenverte szag, de minta egyszerre lenne ott mindenhol és mégis sehol sincs. Az utóbbi gondolatomat hamar megcáfolja a tény, hogy egy alak ül a kanapémon. Kattogok azon, hogy kié lehet ez a szag. Rohadtul ismerős, de egyszerűen nem tudom, hogy kié. Azt érzem, hogy örül vettek. Habár egy embert látok és talán egy ember szaga ennyire intenzív, de mások is vannak ez egészen biztos. A jobb kezemre eső lámpakapcsolóval nem csak a szoba, de a szaggal kapcsolatos kétségeim is megvilágosodnak. Fekete haj, kigyúrt test és az arc ami annyiszor jött már szembe velünk az elmúlt hónapokban. Amikor Blanka először mesélte, hogy a moziból a srác velünk szemben sétált egyáltalán nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, hisz habár véletlenek ritkán, de olykor előfordulnak. Naiv voltam aztán amikor megjelent az étteremben majd a ruha boltban és a menedzser irodájában is már nem csak gyanús volt, de egyenesen tudtam, hogy vagy velünk van vagy ellenünk és lám az utóbbi lett.
- Raeken! Örülök, hogy újra látlak!
A srác akcentusa erősen spanyolos.
-Nem mondhatom, hogy kölcsönös.
-Kár, eddig ti voltatok az én vendégeim, most viszont én ülök a lakásotokban és én vagyok a vendég.- Ha nem lenne füle, az elégedett mosolya már körbe érte volna a fejét. Ez a pali aztán állati jól csinálja basszus . Egy időben tanulhattam volna tőle.
-Hívatlan vendég nem vendég, hanem betolakodó. Észlény.- Tekintete Blankára villan a mondat után. Lehet okosabb lett volna ha befogja, de ő Blanka és mind tudjuk, hogy amikor a világon az összes lény tudja, hogy csendbe kéne maradni Blanka akkor imád beszélni. Nem látom az arcát mert egy pillanatra sem akarom le venni a szemem a 𝐃𝐫𝐚́𝐠𝐚 𝐯𝐞𝐧𝐝𝐞́𝐠𝐮̋𝐧𝐤𝐫𝐨̈𝐥. Hallom, hogy a szíve még mindig ugyan azt a gyors ritmust veri a mellkaséban, de nem tudom, hogy az adrenalin és a hirtelen felháborodása vagy a félelem teszi ezt vele.
-Szerintem nem kéne ennyire magabiztosnak lenned kislány. - Lassan közeledik a hátamon pedig feláll a szőr tőle. Van egy olyan sejtésem, hogyha nem hagyja abba Blanka neki fog ugrani aminek két kimenetele van és sajnos egyenlőre nem tudom eldönteni, hogy melyik végre van nagyobb esély.
-Amíg a kis barátodnak kell őrt állnia előtted a szememben nem vagy több csak egy remegő kölyök az anyja nélkül.
Ahogy lassanként az arcomba sétál érzem a szagán, hogy nem több mint én. Vagyis nem több mint egy béta. Egy minimális tekintélyt sem érdemel. Eszetlen és nem ismeri a manipuláció művészetét, haragból cselekszik és görcsösen meg akar felelni. Sajnálom ezért. Magamra emlékeztet, de így legalább ki egyenlített szinten téphetem le a fejét, ha hozzá nyúl Blankához. Hát nem csodás?
-Valami érdekfeszítőt is mondasz vagy csak beszólogatni jöttél? Mert ez esetben kívül sokkal tágasabb. - Azta. Imádom ezt a nőt.
Még egy lépést tesz felénk. Én őt nézem, de nem viszonozza. Blankára mered gyilkos tekintettel ami nekem nagyon nem tetszik.A kezét a levegőben kapom el amikor éppen Blanka arcához nyúlna. Kis farkas mögöttem hátra hőköl én pedig igyekszem nem elroppantani drága barátunk csuklóját.
-Még egy mozdulat és kéz nélkül maradsz. Már ha megmaradsz. - Elengedek egy félmosolyt amitől Blanka a hétköznapokban olvadozik, bár szerintem a velem szembe kerülő 𝐅𝐞𝐧𝐲𝐞𝐠𝐞𝐭𝐞́𝐬 nem osztja a véleményét.
-Miért ne érhetnék az áruhoz?- Na ezt nem kellett volna. Hosszú idő után újra találkozik a tekintetünk most viszont rá aranysárga vibráló íriszek néznek vissza. Meguntam a jó pofizást, a pulzusom nagyjából a holdat simogatja a vérnyomásom szerintem már meg is kerülte. Elég volt. Bár a szeme ugyan azt sugallja mint az enyém annak idején, nem tudok elmenni amellett, hogy kit is fenyeget az ittléte. Blankát. Ah! Igen! Bele estem ebbe a lányba, de mit csináljak? Ha már megtörtént és már le se tudom tagadni akkor megfogom tenni amit meg kell, hogy megvédjem. Lehet, hogy nem vagyok szuperhős vagy a szőke herceg fehér lovon. Bazdmeg még szőke sem vagyok! De ha kell Blankáért felégetek akár egy egész államot. Ebbe bele tartozik az is, hogy sajnos vagy nem sajnos, de megölöm azt aki árunak nevezi és ártana neki.
Utolsó figyelmeztetés képpen morgom egyet, de nem lép vissza. Szembe száll velem.
-Ha bele halsz is elviszem a lányt! A főnök hónapok óta a fülemet rágja ezzel és most végre elkaptam és ha törik ha szakad én elviszem.
-Ez esetben Barátom....
Pillanatok telnek csak el, de érzem a kezemen a forró nedvet, a levegőt pedig vérszag tölti be. Nem tehettem mást. A fiú holtan esik össze előttem a nyakán három nagy, vérző karmolással. Levegőért küzd, de csak a vér bugyogó és a torka gargarizáló hangja tölti be a teret. Harcol az életéért mint minden normális lény a halál küszöbén. Lassan bele nyugszik és feladja. Szívesen nézném még ahogy kileheli a lelkét azok után, ahogy beszélt, de sajnos közbe szólnak. Hátulról támadnak meg minket mint a tipikus gyávák. Hosszú percek telnek el, de négyen sem tudnak dűlőre jutni velem szemben. Csak karmolásokat kapok és adok. Morgást hallok magam körül és magamból is. Vér folyik. Az övék az enyémmel együtt. Nem tudni kik ezek és kinek dolgoznak csak azt tudom, hogy habár gyógyulok, direkt mindig ugyan ott hasítanak fel és már kurvára fáj a vállam és a hátam. Valószínűleg éppen fel akarnak nyitni, hogy megvizsgálják a tüdőm, de nem hagyhatom magam. Négyen egy ellen? Nem túl korrekt.
Nem látom Blankát mert egy seggfej folyamatosan előttem ugrál. Pár percel később azonban egy hang szólal fel erőteljesen a semmiből. Egy hang amit sajnos túl jól ismerek.
-Elég!
Az összes csicska parancsszóra szedi ki a hátamból a karmát, az ajtóban pedig maga Deucalion feszít. Fantasztikus. Gyorstalpaló, Deucalion egy nagyjából hatvan és hetven közt járó vak alfa aki nem csak, hogy kurva idegesítő és rejtélyes, de ezek szerint levakarhatatlan egy pióca.
Blanka mögött áll és egyenesen a szemembe néz. Nem nem vagyok hülye tudom, hogy vak, de tényleg képes a szemembe nézni és a mai napig nem tudom, hogy hogy csinálja.
-Térdre Raeken!.- Parancsol rám.
-Felejtsd el.
Egy kést ránt elő amit Blanka torkának szegez. Nem ijednék meg alaphelyzetben, de az a kés nem csak egy kés, az idáig bűzlik a madárberkenyétől.
-Térdelj le és add meg magad nekem! Tudod mint a régi szép időkben. - Teljesen nyilvánvaló mire készül. Ha megadom magam úgy viszi el Blankát, hogy nem tettem ellene semmit, de ha megteszem magával visz, hisz...
-Nem ölnéd meg.- Jelentem ki hangosan.
-Nem? Miért nem? Fejtsd ki kérlek.
-Kell neked az ereje. Nem ölnéd meg.
Felnevet.
-Hát már annyit éltél emberek között, hogy el is felejtetted a Farkas természet szabályát?-Felrántja a szemöldökét majd Blanka füléhez hajol. Neki suttog, de amit mond azt nekem címzi.
-Ha megölsz egy alfát...-rám pillant, mert tőlem várja a folytatást.
-Megkapod az erejét...
-Így van Fiam. Térdelj le ha nem szeretnéd, hogy a lány mellette végezze.- Célirányosan a vérben fekvő srácra néz.
-Add meg magad nekem!- Teszi hozzá mintha csak csábítani akarna.
Blanka szemébe nézek és vissza tükröződik róla a rettegés. Vörösen csillog a tekintete, de egyetlen csepp könny se hagyja el a szemét. Tartja magát, mert ő mindig is erős akart lenni mindenki szemében. Sugall a szemével valami, de ha nem tudnám mit akar pár pillanat múlva ki is mondja.
-Meg ne próbáld Theo!- Parancsol rám, de tudom, hogy neki még sokkal több elintéznivalója van az életben, mintsem ilyen fiatalon meghalni. Tudja, hogyha megadom magam akkor azzal a büszkeségemet porrá zúzódna és ezért kér arra, hogy ne akarjam megmenteni.
-Kérlek...-Szinte ki leheli ezt a sokat mondó szót, de látom ahogy a penge megremeg a hangszálai felett. Blanka többet ér a büszkeségemnél. Inkább leszek egy senki ha így még mellé fekhetek le este. Lassan térdre ereszkedem a kezeimet pedig a fejem fölé emelem ezzel jelezve, hogy megadtam magam.
-Helyes. Fogjátok. A szemét bekötni és vigyétek ki a kocsiba. Adam segíts a lánnyal.
-De főnök .... megölte Maxit....-szólal fel az egyik bátrabb talpnyaló.
-És?
-A barátunk volt. Had öljük meg, hogy megbosszuljuk.
Na szép. Én it aranyosan megadom magam meg ilyenek ezek meg már bosszút állnának. Nem kár a kölyökért én még mindig úgy érzem. A gyengék elhullanak. Megbukott az 𝐞́𝐬𝐳𝐧𝐞́𝐥 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐨𝐤vizsgán. Ha ezeknek itt összesen lenne annyi esze, hogy megértsék, hogy a haver pajti mit cseszett el akkor simán elsétálnának mellette. Sajnos ezekben még mindig van érzelem, úgy tűnik Deucalion elengedte a gyeplőt az évek alatt.
-Nem! A barátotok elbukott. ez van . Ha Raeken nem élve tér vissza a bázisra nem sokkal élitek őt túl értem?- Mindenki bólint aztán a fekete kendő eltakarta előlem az eseményeket. Van egy olyan tippem, hogy ezek sem a bánásmódjukról híresek. Be löknek az autóba majd kezdetét vette az út ami csendesebb volt mint egy hullaház még meg nem unom. Húsz percbe telt mire kitalálok valamit, de legalább sikerült megtörni a csendet.
-Most amúgy hova is megyünk?
-Hát a...- A srác szava elakad aztán egy tompa puffanás után egy másik szólal meg.
-Dugulj el Matt!
Kezdő ez a Matt gyerek, de a másik ügyes. Rögtön kapcsolt.
-Jó bocs!
-Blanka miért nem velünk utazik? - kérdezem.
-Mert a főnök így gondolta. Ez van. Egyébként se látnád! Hülye!- válaszol Matt.
Azt a kurva. Inkább kaptam volna egy füldugót is.
Az út során kiderül a számomra, hogy Matt vezet, mellette az anyósülésen Chris amolyan kis főnök, jobbról és balról közrefog Nathan és Nick. Kicsit dagadt az egom azzal, hogy négy embert raktak mellém, hogy vigyázzanak rám. Mindenesetre Chris figyelemreméltó. Talán lehet még belőle valami, ha hagyja Blankát és bízhatok benne.
Nick és Nathan ki lökdösnek a kocsiból majd pontosan az autótól számítva a tizenkilencedik lépésre kerül tető a fejünk fölé. Az ajtótól számítva a harmincnegyedik lépére fordítanak el jobbra. A két kezemet a fejem mellett két oldalra erősíti egyetlen egy ember. Deucalion tudja, hogy nem fogok rögtön menekülni. Addig nem amíg nem látok és amíg Blanka a markukban van.
-Chris! Vedd le a kendőt Theoról! Adam te vedd le Blankáról!
Ahogy Chris ki köti majd le veszi a szememről a takarást egy pillanatra furcsa újra látni, de egy- két pislogással megoldódik az irritáció. Blanka előttem ül egy széken. Nem mozdul de veszi a levegőt. Semmi baja látszólag, de nekem a látszólag nem elég.
-Mi baja?
-Oh! Csak kapott egy naagy dózis altatót sajnos túl sokat beszél. Nagyjából negyed óra múlva magához tér. - Feleli Deucalion mosolyogva majd a két kicsi béta felé fordul.
-Értesítsetek, ha Blanka magánál van.
Bólintanak Deucalion pedig elhagyja a helységet.
Hamár helység elég lepukkant. Csövek és régi autó darabok mindenhol, de az nem kerüli el a figyelmem, hogy a rácshoz amihez én is kötve vagyok hozzá van vezetve jó nagy adag áram. Ez itt nagyon vicces lesz. De így, hogy négyesben vagyunk, van lehetőségem puhítani Christ.
-Chris! Őszintén el elmondhatom mit gondolok rólad? - kérdezem.
-Nem. - dobja oda nyersen.
-Kár mert azt akartam mondani, hogy az összes balfék közül te vagy az egyetlen aki viheti még valamire.
-Mert? - hallani a hangján, hogy meglepte az elismerésem és ezzel nem csak ő van így. Én is meghökkentem amikor le esett mit mondtam.
-Mert benned van potenciál. Van eszed, gyorsan reagálsz, valamilyen szinten lojális vagy és nem utolsó sorban azért elég jó a fizikumod. Érted ? Már az is elismerés, hogy mellém tettek be. Mindenki tudja, hogy ha akarok másodpercek alatt meglógok.
-Azt nem hinném.- Rázza a fejét.
-Na látod éppen erről beszélek! Éppen azt taglalom neked, hogy bármikor ki juthatnék, hogy szét tépjem a torkod, de te még csak meg sem remegsz a súly alatt. Fantasztikus.
-Figyelj haver! Vagyok olyan jó mint te. Szóval tedd meg, hogy nem veszélyezteted a saját testi épségedet és nyugton maradsz. Ja és ne próbálj befolyásolni. Nem fog menni. - Közelre lép. Majdnem teljesen az orrom elé és mosolyog. Fel akar bosszantani, de én őszintén meg akarom őt győzni.
-Tudod el kelne egy ilyen ember a csapatunkba. Ugye tudod, hogy ki az a Scott McCall?
Bólint.
-Igaz alfa. Na most az a csaj ott le kötözve a kishúga. Aki nem mellesleg ugyancsak alfa. Nem is akármilyen. Annak született érted ? Tudod milyen ritkán születik egy farkas alfának? Kétszáz évente egyszer.
- Te most arról papolsz nekem, hogyha elengedlek titeket akkor majd maga Scott McCall fog felkeresni és örökös feloldozást adni a bűneim alól?- szarkasztikusan a homlokára csúszik a szemöldöke.
- Tudod te mennyi erőt kapok Deucaliontól? És ha na adj isten Blanka az ő áldozata lesz tudod te mennyi erőm lesz akkor? - folytatja.
-És te tudod, hogy ő és a bátyja ketten együtt egy falkában mennyi erőt termelnek? Megsúgom amit most tőlük megkapsz annak a hatszorosát kapod tőlünk . És jó ember lehetnél!
-Nem hiszem hogy annyira sok különbség lenne falka és falka közt.
Mosolygom azon, hogy azt hiszi tényleg nincs különbség pedig ég és föld a kettő. Nincs annál nagyobb bizonyíték Chris értékére mint az, hogy én magam akarom rábeszélni a csatlakozásra.
-Figyelj! Én nem azt kérem, hogy engedj el most azonnal had fussak, sőt nekem nem kell segítened, de mondok valamit. Ami itt van az semmi ahhoz képest amit ott kaphatsz. Nem csak erőt. Barátokat és biztonságot kapsz velünk. Még Deucalion veletek vívatja ki a saját harcát addig Scott meghalna értünk. Nem véletlenül ő az igazi alfa! Csak gondolkozz el rajta. Egyet kérek. Ha érdekel a dolog védd meg a lányt. Ő ártatlan és még annyira tiszta. Ne hagyd, hogy ide vesszen.
Bólint. Látom a szemében, hogy komolyan elgondolkozik azon, amit mondtam. Hátra lép kettőt majd Blanka nyöszörgésére leszek figyelmes.
-Mmmh Theo...
Elmosolyodom.
-Ezt a mondatot jobban szeretem egy másik pozícióban, de itt vagyok Kincs. Nyugi.
-Megteszed, hogy hagyod a szexvicceidet? Szétszakad a fejem!
Kuncogok. A beszélgető táram pedig hátat fordít nekem és Adamhez szól.
-Szólj a főnöknek, hogy ébren vannak!