The first and the only

18. Fejezet

Blanka

-Vissza kell mennünk! Bent vannak! Most azonnal vissza kell mennünk ég az istenverte épület! - Szabadulnék a rövid barna hajú nő karjaiból, de nem tudok. Olyan erős, hogy kezdek kételkedni benne, hogy valóban nő-e.
-Nem! És hagyd ezt abba! - szól rám.
Előttem egy vörös hajú pláza cica alkatú csajszi jelenik meg.
-Figyelj! Rám! - Kisimítja az arcomból a hajamat, mivel mögöttem...Míra? Vagy...Márta? Nem tudom! A nő mögöttem mindkét kezemet satuban fogja. Könnyeimtől alig látom az arcát, de még így is szép. Telt szája, világos szeme és a különleges eredeti vörös haja feltűnőnek és tekintélyesnek mutatja az alacsony lányt.
-Nem mehetsz vissza és ne is vergődj ennyi! Alison még fedez minket, de már bőven nem sokáig! Induljunk! Kérlek! Megvédünk téged, ha akarod, ha nem.
-Theo....és Scott- teszem hozzá gyorsan. - a kibaszott égő házban van!
-Scott az én barátom Hayley! - szól rám egy fekete hajú déli lány. Egzotikus arcvonásai figyelemre biztat. - Lydia Stilessal van- folytatja miközben a vörös hajú társunk felé mutat. - Alisonnak Isaac a legfontosabb- nem mutat semerre. Feltételezem Alison nincs most velünk. -Malia nagybátyja, Derek is bent van! - mutat a bitang erős nőre mögöttem. -Mindenkinek bent van valaki, aki nagyon fontos a számára mégsem öletjük meg magunkat! Ne makacskodj! Mind jól lesznek! Haza megyünk és ott megvárjuk őket! Bízz bennünk! Nyugodt helyen majd be mutatkozunk rendesen is rendben?
A tekintete és a monológja is annyira meggyőző, hogy hinni akarok neki. Hiszek neki. Kétségtelen, hogy igazat mond. Ha bemegyek semmi sem garantálja, hogy ki is jutok onnan. Bólintok, bár könnyeim sűrűn folynak az arcomról. Malia -mint kiderült- elenged. Lydia kézen fog és az erdőn át futunk, időközben Alison is be csatlakozik. Ez a csaj sem semmi. Egy íjjal a kezében, bőrkabátban Haja barna, göndör fürtökben rebben futás közben. Esküszöm, ha ezek nem vért isznak kávé helyett én vagyok a hülye liba.

Egy óra is eltelik és csak ülök és remegek az idegtől. Semmi más nem jár a fejemben csal az, hogy talán a szerelmem és a bátyám porrá égtek a tűzben. Hogy ezeknek a lányoknak a szerelmei, rokonai, 𝐚𝐳 𝐚𝐥𝐟á𝐣𝐮𝐤, oda veszett.
Egyébként sorjában bemutatkoztak nekem. Szóval tartottak, de már mindenki aggódik.
-Hayley kérlek! Ne sírj! - Guggol elém Alison. Észre sem vettem, hogy sírok. Velük szemben csak egy csepp kislánynak érzem magam, aki picsog amikor valami nem úgy sül el ahogy ő akarja.
-Egy órája eljöttünk és ők sehol...én ezt nem bírom...Alison...menjünk vissza kérlek! Könyörgöm!
-Nem lehet szívem. - Becéz kedvesen. - csak még egy kicsit várjunk! Minden rendben lesz. - Kövér könnycsepp cseppen az arcáról a padlóra.
Léptek zaja kelti fel mindenki figyelmét. Felkapom a fejem, de még a saját lelkemben remény, Alison és a többiek szemében aggodalom és rosszallás csillan.
Sietve kapkodja valaki a lábát odakint. Az ajtó kivágódik és egy fekete hajú velem majdnem egy magas fiú lép be rajta. A lányok rögtön megnyugodnak majd az enyém is egy pillanatra. Harmadszorra Theo lép be kezében egy másik sráccal. Eszméletlen. Egy magas ugyancsak fekete hajú, erős férfi segít neki. Utánuk Chris jön majd még ketten.
-Engedjetek a kanapéhoz! - félre állva utat engedünk nekik. Lefektetik az ájultat ki mellé Lydia roskad le rögtön.
-Stiles! Mi baja??- kérdezi aggódva.
-Túl sok füst. Jobban lesz. Nyugodj meg Lydia. -Válaszol a srác, aki először lépett be az ajtón. Így mindegyikőjüket elnézve, tűnődőm, hogy ki a bátyám. Melyikük lehet Scott?
Lydia a válasz hallatán fúj egyet és megsimítja Stiles arcát. Homlokát a vállára hajtva várja, hogy felébredjen. Alison a legmagasabb, világosbarna fürtös sráchoz lép. Ő lehet Isaac. Arcára csókot nyom, majd szorosan átöleli. Megakad a szemem Theon, aki talán a belépte óta engem néz. Bizonytalan vagyok. Nem tudom mit tehetek és mit nem mivel rengeteg szem szegeződik ránk. A francba is! Nem érdekel. Szeretem őt és majd' kiugrik a szívem, hogy életben van és semmi baja. A nyakába ugorva csak magamhoz szorítom és nem engedem el. Nem amíg nem érzem, hogy teljesen nyugodt lennék. Érzem ahogy a hátamra zárul a karja az arcát pedig a nyakamba fúrja. Nagy levegőt véve beszívja az illatomat. Mindig ezt csinálja.
Percek múlva tud csak levakarni magáról. Könnyek nyoma látszik a felsőjén. Megkönnyebbülésemben sírva fakadtam, de ezt megint csak utólag vettem észre.
-Sst! Most már mind itt vagyunk. Nem vagy te ilyen gyenge. - hüvelykujja simít az arccsontomon, de gyorsan elhúzza onnan a kezét. Tekintetét elkapja rólam, a válla felett hátra néz. Gondolom Scottot keresi. Két ember maradt, akiknek a neve még titok előttem. Egyikük alacsonyabb és barna hajú, a szeme pedig olyan kék, hogy olyat talán eddig sosem láttam. A haja stimmel, de nem látom a hasonlóságot, ráadásul velem egykorúnak néz ki és tudom, hogy a bátyám három évvel idősebb nálam. Az egyetlen lehetőség csak a fekete hajú kicsit magasabb fiú. Igazam van. Theo rá néz, mosolyog és visszafordul hozzám.
-Blanka...khm...Hayley. -Helyesbít. - Szeretném bemutatni Scottot. A bátyádat. -ellép az utamból és helyébe Scott érkezik.
Arca annyira kedves és barátságos, hogy megmelengeti a szívem a mosolya. Igaz, kétségtelenül helyes, nyilván, hisz az én testvérem, mégis olyan gyermeki az arca, hogy ha egy öreg néni lennék szét puszilgatnám és csipkedném.
-Szia...-köszönök rá sután.
-Már annyi ideje vártam, hogy megismerjelek. Olyan szép vagy hogy bőven felül múlod az elképzelésemet.
-Scott szerintem ne folytasd. Így is nagy az egoja. - Szól közbe Theo. Bemutatok neki aztán tovább figyelek Scottra, aki megölel. Annyira szeretném tudni milyen lett volna, ha vele növök fel...
-Anya nagyon vár már haza. - mondja közben.
-Nagyon szeretnék haza menni...- Elhajol tőlem és puszit nyom a homlokomra.
A bátyám válla felett meglátom Christ, akinek köszönhetjük Theoval az életünket.
-Scott...Szeretném, ha Chris a falkába tartozna. Megérdemli. Ha ő nincs én halott lennék.
-Igazából mi is. - Szól közbe Isaac.
-Ezt, hogy érted. - Hajol el tőle Alison
-Ő hozott ki minket. -vakkant Liam.
Rövid csend telepszik közénk, Chris lehajtott fejjel sóhajt mielőtt megszólalna.
-Szívesen tettem. Cserébe csak annyit kérek, hogy védjetek meg Deucalion elől. Hadd legyek a falkád tagja Scott. - Jelentőség teljesen pillant a bátyám szemébe. Szinte látom benne Theot. Azt a Theot akivel már több mint egy éve sodort össze az élet a téren.
-Scott! Nélküle csak a húgod testét találtad volna ott. - emlékezteti Theo.
-És mi sem lennénk. -Csatlakozik Isaac.
-Megérdemli. - szól Liam.
Scott bólogat.
-Rendben bent vagy.
Örömömben Christ is megölelgetem. Büszke vagyok rá, igazából ahhoz képest, hogy ő volt Deucalion kis titkos fegyvere, most pedig itt áll és többen is az életüket köszönhetik neki, nem kis előre lépés.
-Hol van Derek? - eszmél Lydia.
-Te is tudod...hogy nem bírja...-nyögi ki nehezen Stiles aki idő közben felébredt.
Valahogy mindenki elhallgat. Még Chris is tudja én viszont teljes homályban vagyok. Nem bírja? 𝐄𝐧𝐠𝐞𝐦 nem bír? De hát konkrétan fél órája vagyunk egy légtérben. Egy szót sem szólt hozzám azóta se. Sőt egy szót sem 𝐯ál𝐭𝐨𝐭𝐭𝐮𝐧𝐤!
-Láttam ki menni a teraszra hátul.
-Mi a baja?
Utálok kotnyeleskedni, nem az én stílusom, mert én sem szeretem- konkrétan egyenesen utálom- ha valaki bele szól a dolgaimba, de azt érzem, hogy rólam van szó most és ha így van, helyre szeretném hozni.
-Ne foglalkozz vele! - javasolja Isaac.
-Öhm...de? Engem érdekel, attól még, hogy ezt mondod nem fog kevésbé érdekelni.
Ez mondjuk elég flegmán hangzik, Isaac el is hallgat egy pillanatra, Theo arcán széles mosolyt látok. Ismer és a szemeiben pont jól látom, hogy most sem csalódott bennem. Az újabb csendet Stiles töri meg.