The first and the only

11.Fejezet

Blanka

Már egy hete, hogy Theo visz el az iskolába és hoz el onnan nap végén. 𝑀𝑖𝑛𝑑𝑒𝑛𝑘𝑖 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑒 𝑙𝑎́𝑡𝑡𝑎́𝑟𝑎 ℎ𝑜𝑧 𝑒𝑙 𝑒𝑔𝑦 ℎ𝑒𝑙𝑦𝑒𝑠 𝑠𝑟𝑎́𝑐 𝑎𝑧 𝑖𝑠𝑘𝑜𝑙𝑎́𝑏𝑎𝑛 𝑒́𝑠 𝑣𝑖𝑠𝑧 ℎ𝑎𝑧𝑎 𝑜𝑛𝑛𝑎𝑛. Meg kell mondjam eleinte kicsit kínossá vált a helyzet, amikor ki derült, hogy nincsen hol laknom, beszólások és megjegyzések érkeztek sorjában, elejével bántottak a jelzők, de mikor láttak Theoval elakadt a szavuk. Hallották, hogy nem magyarul szólok hozzá és látták, amint puszit nyom a fejem búbjára. Büszke voltam és vagyok is. Azt nem tudom mire vagyok büszke, de az vagyok. A bántó szájak elhallgattak én pedig kezdek boldog lenni. Theoval gyakoroljuk az alap dolgokat, amit egy farkas megtehet. Teszteljük azokat az adottságokat, amikkel rendelkeznem kéne és hogy a kötés szakadása milyen mértékű eddig. Nagyjából a felét kaptam meg annak az erőnek eddig ami járna. A többit még mindig kihunyva tartja a kötés, amit valami istenverte boszorkány intézett rám. Így sokkal nehezebb a dolgom. Megvan a felturbózott hallás és szaglás, amihez társul, hogy az érzelmeket is ki tudom szagolni. Megtudok gyógyulni, ahogy azt a tetkó által megtudtuk és a szemem vörösen ragyog, ha kellő képpen felidegesítenek. De ennyi. Abból a temérdek erőből egy fikarcnyit kaptam meg még csak. Végül is ha nézem a jó oldalát, mire ezeket megtanulom kezelni és hozzá szokom, jöhet a következő adag és szépen lassan talán tökéletes alfává válhatok.
Már majdnem tíz perc is eltelt azután, hogy mindenki elhagyta a termet. Mindig is szerettem utoljára ki menni, mert így nem kell tolonganom az ajtóba. De ezúttal nem egyedül vagyok... A hátam mögött érzem még egy ember jelenlétét. Érzem a szagát. 𝑇𝑜̈𝑚𝑜̈𝑟 𝑎𝑑𝑟𝑒𝑛𝑎𝑙𝑖𝑛 𝑒́𝑠 𝑡𝑒𝑠𝑧𝑡𝑜𝑠𝑧𝑡𝑒𝑟𝑜𝑛. Felállok, hogy a cuccomat össze kapkodjam és elhúzzak innen, de utánam szól.
-Tudod Blanka. - Szólal meg. 𝐷𝑎́𝑣𝑖𝑑. Az osztálytárs, akit legszívesebben annyira elkerülnék ahogy csak lehet. Ő az a srác, aki elkezdte az egész szivatásomat, ami aztán végig söpört az egész osztályon. A lelkem mélyén gyűlölöm, de mások imádják. Jellemző.
-Nagyon tetszel nekünk. - Folytatja. Össze zavarodottan nézek rá. 𝑁𝑒𝑘𝑢̈𝑛𝑘? 𝐷𝑒 ℎ𝑎́𝑡 𝑒𝑔𝑦𝑒𝑑𝑢̈𝑙 𝑎́𝑙𝑙 𝑒𝑙𝑜̈𝑡𝑡𝑒𝑚. Közelít én hátrálok egészen addig amíg nem tudtam már hová menni. Neki ütközök a padnak, Dávid pedig kettő lépésre tőlem megáll.
- Nekünk...? - Kérdezem, mire ő jelentőségteljesen lenéz az ágyéka felé majd vissza rám. 𝑂! 𝐷𝑎́𝑣𝑖𝑑𝑛𝑎𝑘 𝑒́𝑠 𝑎 𝑘𝑖𝑠𝑠𝑒𝑏𝑏𝑖𝑘 𝐷𝑎́𝑣𝑖𝑑𝑛𝑎𝑘. 𝑀𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑛𝑒𝑚 𝑙𝑒𝑝 𝑚𝑒𝑔.
- Ha gondolod aludhatsz nálam ma. - Ellépi azt a két lépést és közvetlen elém kerül. Kezével a hátam mögé támaszkodik, szorosan közel a fenekemhez. Le hajol a fülemhez és bele suttog.
-De ne számíts sok alvásra. - Meg sem lep. Dávid mindenek mellet az a srác is, aki, habár csak tizenkilenc, de az iskola összes nő nemű egyede megvolt már neki. 𝐼𝑔𝑒𝑛 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 𝑙𝑒𝑔𝑓𝑖𝑎𝑡𝑎𝑙𝑎𝑏𝑏𝑎𝑘 𝑖𝑠. Kivéve én. Nem sok kedvem van ahhoz, hogy erre éppen akkor kerítsünk sort, amikor otthon egy helyes, nagyon szexi félig vérfarkas pasi vár, aki imád birtokolni másokat és aki megérzi Dávid szagát rajtam amint belépek az ajtón.
-Köszönöm az ajánlatot Dávid, de jól megvagyok Budán is.
-Nálam jobban meglennél. - Keze a hátsómra csúszik, az egész testével nekem dől, mozdulni sem tudok tőle. Az ajkai a nyakamra tapadnak, engem pedig elönt az undor... 𝐻𝑎 𝑛𝑒𝑚 𝑒𝑛𝑔𝑒𝑑 𝑒𝑙 𝑎𝑧 𝑏𝑖𝑧𝑡𝑜𝑠, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑙𝑒ℎ𝑎́𝑛𝑦𝑜𝑚.
-Engedj el! - Tolom el magamtól, de szinte el sem mozdul. El sem tudom képzelni mit tesz a férfiakkal az, ha az alfelük akar valamit. 𝐼𝑡𝑡 𝑒́𝑠 𝑚𝑜𝑠𝑡 𝑎𝑧𝑜𝑛𝑛𝑎𝑙. Az egyik undorító hideg keze a pólóm alá csúszik. 𝑇ℎ𝑒𝑜 𝑝𝑜́𝑙𝑜́𝑗𝑎 𝑎𝑙𝑎́.
-Ha nem szállsz le rólam sikítok! – Fenyegetem, de őszintén a hangom annyira kétségbeesett, hogy szerintem ez csak plusz löketet ad ennek a seggfejnek. Felemeli a fejét és a száját, a nyakamról, a számra szorítja. 𝑁𝑒𝑚 𝑠𝑧𝑜́𝑙 𝑎 𝑐𝑠𝑒𝑛𝑔𝑜̈. 𝑀𝑖𝑒́𝑟𝑡 𝑛𝑒𝑚?! 𝑈𝑡𝑜𝑙𝑠𝑜́ 𝑜́𝑟𝑎...𝑇ℎ𝑒𝑜 𝑙𝑒𝑛𝑡 𝑣𝑎́𝑟...𝑀𝑖𝑡 𝑐𝑠𝑖𝑛𝑎́𝑙𝑗𝑎𝑘?!
Már érzem ahogy a keze a mellemet markolja. A szája az enyémen a nyelve átcsúszva simogatja az enyémet. Egyetlen dolog jutott eszembe. Összecsukom az állkapcsomat. Fogaim bele mélyedtek a nyelvébe. 𝐽𝑎𝑐𝑘𝑝𝑜𝑡. Elenged és távolodik tőlem én pedig a cuccomat felkapva szaladok le. Az iskola teljesen ki ürült, mire ki tudtam szabadulni. Theo türelmetlen. Már biztos mérges rám. Leérek a harmadik emeletről és futó lépésben megyek Theo felé.
-Ne haragudj csak... Feltartott a tanár. Kérdezte, hogy van e hol laknom már. - Nem hallhatja, hogy hazudok. A szívem alapjaiban rohan a félelemtől és a sietségtől is.
-Jólvan gyere. - Puszit nyom a fejem búbjára. Sosem csókolt meg nyilvánosan és most ez menti meg talán az életemet, amíg nem érek haza és mosom ki Dávid ízét a számból.
A hazafelé tartó út feszült, érzem, hogy ideges. Érzi, hogy ideges vagyok. Érzem a dühét, ő is érzi az enyémet. Érzem, hogy féltékeny...
Kérdezget az iskoláról. Hogy milyen napom volt. Azt felelem, hogy szokásos. Elmesélem, hogy a töri tanár folyamatosan ki cseszik velem, hogy DÖK képviselő vagyok és hogy már nem piszkálnak. Ezekre mind csak bólint. Tudja, hogy hazudok neki és tudja, hogy titkolózok, de addig én lapulok, mint szar a fűben amíg ő nem hozza fel a témát.