Másnap reggel már nem aludtam el, így nyugodtan tudtam készűlődni. Fogat mostam, feltettem egy kis szempillaspirált meg szájfényt. Felvettem egy fekete bemelegítőt egy sötétkék pulcsival és egy fekete baseball sapka amire a kapucnit húztam. Végül lementem a konyhába ahol anya csinálta a reggelit.
-Reggelt. -köszönök, mire felém kapja a fejét.
-Jó reggelt kisasszony. Ma délután jön Sarah. -Sarah anya nővére,sokat szoktak hozzánk járni a családjával van három gyereke és mindennél jobban szeretem őket.
-Király. -tettem el a szendvicsemet. -De most sietek, szia anya. -köszöntem és már ki is léptem a házból.
A gimi elé érve megláttam Dougot a motorjának támaszkodva. Gyorsan felsiettem a lépcsőn és húztam lentebb a sapkámat, hogy ne vegyen észre, de hát nyilván észre vett. Nyilván.
-Hova hova ilyen sietősen szépségem? -szólt utánam.
-Mint látod órára.-kiabáltam neki rá se nézve. Mikor már nyitottam volna ki az iskola ajtaját valaki gyengéden megfogta a karomat maga felé fordítva. -Segíthetek valamibe? -néztem rá unottan.
-Gyere el velem valahová. -kérte.
-Nem megyek sehova. Főleg nem veled. Amúgy is, nem kéne neked órára menned?
-Nem, ma úgy gondoltam kihagyom.-rántotta meg a vállát.
-És elszomorít a tény, hogy nem lógod el velem a napot. -bigyesztette le az alsó ajkát.
-Mondjuk azért, mert nem ismerlek?-kérdeztem szarkasztikusan.
-Ez baromság, egy suliba járunk, meg tegnap is beszélgettünk. -húzta féloldalas mosolyra a száját és játszotta a hülyét.
-Attól mert még beszéltünk két mondatot egyáltalán nem ismerjük egymást. -forgattam a szemem és sétáltam be az épületbe.
-Suli után itt várlak. -kiabálta utánam, de nem reagáltam rá semmit.
-Láttam, hogy Douggal beszéltél. -lépet mellém egy csaj.
-Olyasmi. Miért? -kérdezetem rá, mert kíváncsi voltam, hogy miért is érdekeli.
-Vigyáz vele. -nézett rám jelentőségteljesen és tovább ment. Nem értettem, hogy most ezt mire véljem, de nem is nagyon érdekel. Sikeresen felértem a harmadik emeletre, és a teremben elfoglaltam a szokásos helyemet.
Ebédszünetben a menzára indultunk Miaval és Oliviaval, miközben a matek dolgozatról beszéltek. Hangos ricsaj csapta meg fülünket az ebédlő felől, mire hirtelen megtorpantunk, majd gyorsabban szedtük a lábainkat.
-Ez meg mi? -néztem a lányokra és ők is furcsán néztek fejüket rázva, hogy nem tudják mégis mi folyik itt. Honnam is tudták volna? Hisz most értünk ide.
-Fogalmam sincs. -szólalt meg Mia.
Kitártam az ajtó és és egy hatalmas tömeg vett körbe valamit vagyis inkább valakiket. A lányokkal furán néztünk egymásra, majd oda mentünk. Átfurakodtunk az emberek között és meg láttuk, hogy két fiú verekszik.
-Héhéhé valaki szedje már szét őket! -kiabáltam. Egy fiú rámnézet és bólintott, majd segítettem neki és szétszedtük a két fiút.
-Szét rugom a segged te kretén.-szólalt meg a fiú akit én fogtam le, mikor a másik fiú nagynehezen elsétált.
A számomra még mindig ismeretlen fiúi idegesen fújtatott a tenyerem alatt amivel a mellkasánál fogva állítottam meg. Lenézet rám, majd fejét kicsit oldalra billentve szánakozva nézett. A másik srác aki a másik barmot fogta le ide jött hozzánk.
YOU ARE READING
Sorsom végzete
RomanceNéha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet.
