Sorsom végzete

10.rész

Az étterem elé érve, kiszáltunk a kocsiból és egyszerre vonultunk be. Leültünk egy kis helyre, majd Doug kikért egy nagy tál adagot, ami elmondása szerint elég lesz hármunkra.

-Jajj rossz emlékeim vannak erről a helyről. -kalandozik el Jace.

-Nekem mondod? -horkant fel Doug. -Nem a te öledbe hánytak. -rázza a fejét, de a szája szélében ott bújkál a mosolya.

-Te erőltetted rám.

-Mit én erőltettem rád te idióta?Te mondtad hogy "Uh már alig várom, hogy megkóstóljam, biztos kurva jó." -próbálta utánozni Jace hangját, amin mind felnevettünk.

-Életem legnagyobb hibája. -rázza a fejét mosolyogva.

Időközben a pincér fiú meghozta a sushikat és letette elénk. Doug vigyorogva vett ki magának és egyből meg is ett egyett.A fiúk pedig hihetetlenkedve nézték. Sofia tányérjára is tett ki, majd megmutatta neki, hogy, hogy kell enni. Istenem mindjárt szemen szúrom magam ezzel a pálcával. Nos nyilván nekem nem szedett, de nem is kell. Próbáltam kiszedni én is magamnak, de nem ment, nagyon nem...persze ők ezen jót szórakoztak.

-Basszátok meg. -vettem el inkább a kezemmel miután a tizedik alkalommal is kiesett a pálcák között.
Sofia szerint nagyon finom, amit persze Doug egy önelégült büszke vigyorral jutalmazott. Nagy nehezen megtudtam fogni a pálcával, majd mikor már nyitottam volna ki a számat, hogy megkóstóljam le esett a tányéromra. A két fiú ezen kibaszott jót nevettek.

-Istenem de szerencsétlen vagy. -emeli a plafonra a fejét Doug miközben rázza a fejét, de egy apró mosoly megjelent a szája szélén.

-Tudod nem mindenki rendelkezik jó sushi evős pálca tudással. -húzom össze a szemem, majd végül egy villáért nyúlok és belebaszom a sushiba idegesen. Újra a számhoz emelem és beleharapok. Fúj. Ez nagyon rossz. Jesszus, hogy lehet ezt enni? -mondom magamba, de próbálom fent tartani a látszatot.

-Na? -néz rám Jace és Milo.

-Nem rossz. -mondom ki nagy nehezen. A szalvétáért nyúlok és úgy teszek mintha megtörölném a számat, de közben csak beleköptem a számban megrágott borzalmas kaját. Persze, hogy ez feltűnő volt és mind tudták, hogy mit csinálok. A két fiú felkiáltott.

-Hah. Látod. -fordul Doug felé nevetve Milo. Doug már nem tudta rejteni a mosolyát és úgy hihetetlenkedet rám meredve.

-Ezt komolyan nem hiszem el. -mondja tettet sértődötséggel. -Beleköpted a szalvétába, és úgy tettél mintha megtörölted volna a szádat. -nevet fel végre.

-Doug ez tényleg borzalmas. -nézek a szemébe nevetve és undorodva is, mert még mindig a számban van a sushi íze. Az italért nyúltam, majd kiöblitettem a számat vele és megittam. Tudom nagyon nőies.
A többiek még mindig nevetnek.

-Tényleg nem értem, hogy ez. -mutatja fel a kezében lévő pálcák közötti sushit. -Hogy nem ízlik valakinek? -eszi meg teli tömött szájjal.

-Jó az ízlésünk. -von vállat Milo és veregeti meg saját magát.

-Pfff. -iszik bele az innijébe.
-Nem baj, legalább Sofinak ízlik. -karolja át a mellette ülő lányt.

-Ezért mondta, hogy jó az ízlésünk. -suttogom az orrom alatt, de úgy tűnik, hogy Sofin kívül mindenki meghallotta. A mellettem ülő két fiú próbálja vissza tartani a nevetését, míg Doug a szája szélén bujkáló mosolyát, de közben kérdő tekintettel vizslat. -Szóval Sofi. -néztem a lányra, aki rámkapta a fejét. -Mit kell rólad tudnunk? -támaszkodom meg a könyökömön.

-Hát...-majd el kezd magáról beszélni. Túl tökéletes bassza meg...túl szép...túl jó...túl kedves, én meg ellenszenves voltam vele. A mondandója végére mosolyogva hallgattam végig. Talán nem is a lánnyal volt problémám, bár az kétség kivül sok nekem, hogy pár perc lezajlása alatt már a nyelvét dugja le más fiú torkán...de hát mindenki más. Szóval talán nem is Sofival volt bajom, hanem Douggal.