Sorsom végzete

24.rész

Hasamra fordulva húztam magamra mégjobban a takarót. Szemeim kipattantak, amikor meghallottam egy halk kuncogást. Egyből bevillantak a képek, hogy mit csináltunk Douggal este. Arcomba szökött a pír és beletemettem a fejemet a párnába.
Végül lassan felemeltem a fejemet és Dougra néztem. Egy szál alsónadrágba feküdt a hátán engem figyelve.

-Szép jó reggelt. -suttogta felém fordulva.

-Azt. -motyogtam fáradtan.

-Egy reggeli durcás Destinyvel van dolgom? -terült szét egy mosoly az arcán, ami engem is erre késztetett.

-Attól függ. -támaszkodtam meg a karomon.

-Mitől? -húzta össze szemeit.

-Máris jobb kedvem lenne egy kis reggelitől és egy nagy adag kávétól.
-vontam fel a szemöldököm.

-Ez egy utalás lett volna? -nevetett fel.

-Igen te barom. -vágtam hozzá a párnát.

-Jó oké, csinálok neked...

-Miért érzem úgy hogy kérni fogsz valamit cserébe? -forgattam a szemeimet.

-Mert kérni fogok valamit cserébe. -tárta szét a kezeit, én pedig fejemet rázva felnevettem.

-Na és mi lenne az? -döntöttem oldalra a fejemet.
Doug közelebb húzódott hozzám és a fülembe suttogta.

-Én egy reggeli csókkal is beérném. -mondta, és figyelte az arcomat.
Halványan elmosolyodtam és arcát megfogva csókoltam meg lágyan.
Kezeit egyből a derekamra tette és gyengéden belemarkolt, közelebb férkőzve hozzám.
-Ezért a csókért egy vödörnyi kávét is csinálnék. -vigyorgott rám én pedig nevetve feküdtem a hátamra.
-Nyugodtan vedd fel a ruháimat, ameddig nekem egy makacs lánynak kell reggelit csinálnom. -hunyorgott rám és kipattant az ágyból. Alsóajkamat beharapva követtem végig tekintettem ahogy kimegy, majd eltűnik az ajtó mögött.

Kikászálódtam az ágyból és Doug szekrényéből kivettem egy melegítőt, amit amennyire csak lehetett megkötöttem, hogy le ne essen rólam.
Felvettem még egy fekete pólóját, majd a tükörbe nézve realizáltam, hogy úgy nézek ki mint egy hajléktalan, de ezt elengedve siettem le a konyhába.

-Nem gondoltam volna, hogy megtudnál csinálni egy rántottát. -támaszkodtam a pultnak, mikor leértem.

-Ennyire lebecsülted a képességeimet? -nézett rám tetett felháborodással.

-Oh még most is lebecsülöm. -húztam el a számat, majd oda mentem mellé és töltöttem magamnak kávét.

-Vigyázz, nehogy ne jusson a rántottából. -húzta össze szemeit rám, én pedig felnevettem.
Azt merje meg.
A lefőzött kávéból öntöttem magamnak, majd a bárszékre ülve figyeltem a nekem háttal álló fiút.

Miután készlett a rántottával mindkettőnknek szedett, és leült mellém a pulthoz. Mikor bevettem a számba az első falatott direkt elhúztam a számat.

-Azt ne mond hogy nem ízlik. -nézett rám hihetetlenkedve.

-Pontosan olyan mintha sushit ennék.
-játszottam rá, majd egyből a kávéért nyúltam. Az arcát látva elröhögtem magam mikor beleittam a bögrébe.

-Haha, nagyon tréfás vagy. -esett le neki és hunyorgott rám.

-Mondták már. -kacsintottam rá és ettem tovább a rántottát.

Mihelyst megreggeliztünk elmosogattam és az engem figyelő Dougra néztem, aki nagyon mesélt valami sztorit. A pultnak támaszkodva hallgattam figyelmesen és mosolyogtam rajta.