Sorsom végzete

16.rész

Reggel kipihenve keltem fel és kezdtem el készülödni. A fogamat mostam mikor berontott valaki.

-Ah bocs már nagyon kellet. -állt a wc elé Noah, háttal nekem. Hát igen, ha róla van szó bármikor bejön elintézni a dolgát, mégha én is vagyok bent.
Ha kell, hát kell.

-Nem hiszem el, hogy nem tudod vissza tartani amúgy meg. -mondtam habos szájjal,miközben számba volt a fogkefe.

-Ebből nem értettem semmit. -húzta le a wc-t és menet ki.

-ÜLŐKE.-kiabáltam utána,mert úgy hagyta.

-Még most sem értelek. -kiabálta vissza.

Miután elkészülődtem lementem reggelizni, majd indultam is suliba. Meg akartam keresni Colint, de ma nem jött suliba.

Ebédszünetnél elmentem anyához és útközben beszaladtam a gyrososba venni neki és nekem is kaját. A kórházba érve megláttam a recepciós pultnál.

-Szia anya. -integettem neki messziről kezemben a szatyorral. Mikor észrevett elvigyorodot és megindult felém.

-Csak nem ebédet hoztál?-karolt át és nézett bele a szatyorba.

-De igen. Hátra megyünk? -néztem rá ő pedig mosolyogva bólintott.

A kórház háta mögé mentünk és ültünk le a lépcsőre enni,miközben elmeséltem neki, hogy tegnap Dougnal voltam és, hogy mi volt.

-És veled mi van? Nem vagy fáradt? Olyan sokat dolgozol. -bigyesztettem le az alsó ajkam.

-Már megszoktam. -legyintett.

Miután megettük kidobtuk a dobozt és mentünk is vissza.

-Visszavigyelek?-kérdezete anya.

-Csak ha ráérsz. -vontam vállat, és pont ekkor toltak be három embert hordágyon, egyett pedig hullazsákba. Még a hideg is kirázott.

-Mi történt? -kérdezete anya.

-Baleset volt. -mondta az egyik nő felnézve a papírokból.

-Máj. -gondolkozott el anya. -Lehet Milo anyukája kap új májat. Des menj vissza a suliba,és majd hívlak. -puszilta meg a homlokom és rohant el. Egy ideig lesokkolva álltam ott, majd amikor valaki nekem jött kirángatott a gondolataimból.

-Bocsi. -mondta egy ismerős hang rám sem nézve.

-Elliot? -fogtam meg a vállánál fogva.

-Destiny. -lepődött meg.
-Most sietek, ne haragudj. -ment tovább, de mentem vele együtt.

-Mit csinálsz itt? -kérdezetem meg.

-Autóbaleset volt, és a húgom ott volt. -nézett körbe aggódva. Baszki.

-Gyere. -fogtam meg a kezét sürgetve.

-Meg kell keresnem a húgomat. -rántotta ki a kezét és ment el. Gyorsan utána mentem és a pólójánál fogva húztam vissza.

-Anya orvos, csak gyere velem, itt ugyse tudnak mit mondani. -kezdtem el húzni magam után. Kérlek csak ne az elhunyt legyen a húga.Könyörgöm.
Anyát keresve rohangáltam az épületbe, majd mikor épphogy megláttam hátulról oda szaladtam.

-Anya. -kiabáltam neki, gondolom meghalotta, mert megfordult.

-Des mondtam, hogy menj vissza az iskolába. -nézett rám könyörgően.

-Nem tudod, hogy, hogy hívják a sebesülteket?

-De itt van. -mutatta fel a kezében lévő mappát, én pedig gyorsan kikaptam a kezéből.