Újabb álmok, amik régen emlékek voltak. Azt hiszem, hogy el tudnám fogadni a tényt és elengedni, hogy Daniel lelépet, de akárhányszor lecsukom a szemem, mindig őt látom.
Anya reggel bevitt a suliba és útközben végig csak faggatott, tudom, hogy aggódik értem, de nem akarom.
-Anya tényleg jól vagyok.
-Szóval akkor nincsennek vele álmaid és nincs pánikrohamod reggelente? -húzta fel a szemöldökét rámpillantva.Nem mondtam semmit, nagyon jól tudta, hogy igaza van és én is.
Miután lelkemre kötötte, hogy ha bármi bajom van azonnal hívjam, majd kitett a sulinál.
Az folyósón sétáltam, mikor valaki utána kiabált.
-Des...várj meg.-rohant felém Colin és megfogva a kezem húzott maga után.
-Mivan? -értetlenledtem.
-Tracy. -jelentette ki.
-Még mindig rád van kattanva? -nevettem fel.
-Az nem kifejezés. Elhívott a bálba, majd mikor szépen közöltem vele, hogy barátnőm van, ki akadt. Ezek után állandóan követet és, hogy hagyjon békén azt mondtam neki, hogy már elhívtam valakit.
-Na az király, de miért sietünk akkor előle.
-Tudni akarja, hogy ki az.-húzta el a száját és gyorsított a tempón. Már majdnem beértünk a terembe mikor az ajtó elé lépett.
-Hát megvagy. -nézett Colinra gonoszan,majd rám. -Szóval te vagy az? -méregetet.
-Mármint? -húztam fel a bal szemöldököm.
-Téged hívott el a bálba? -tette csipőre a kezét.
-Deho...-akartam mondani, de Colin közbe szólt.
-Igen őt.-nézett Tracyre amolyan "na most mit fogsz csinálni" nézéssel.
-Seggfej. -ment el mellette, úgyhogy neki is ment egy kicsit. Colin vigyorogva figyelte ahogy elmegy, majd felémfordult és amikor szembe találta magát a dühös arckifejezésemmel leolvadt a mosoly az arcáról.
-Baszki. -húzta el a száját és gyorsan befutott a terembe.Kinyírom.
Mikor én is bementem a terembe,Colin nem a helyén ült, ami ugyebár mellettem van, hanem előre. Megráztam a fejem és leültem a helyemre. Nem tudom, most sírjak vagy nevessek ez a barom miatt.
Az többi óra elég unalmasan telt,mikor ebédszünet volt, megint a zeneterembe mentem.Nyugisan ettem az asztal tetején ülve, amikor bejött valaki. Érdeklődve néztem hátra, és megint az a fiú volt mint múltkor.
-Te mindig itt ebédelsz? -sétált felém.
-Csak mostanában. -vettem be egy újabb falatot a számba.
-De ugye tudod, hogy ide tilos bejönni szünetekben? -ült fel mellém az asztalra.
-Akkor te miért vagy itt? -néztem rá.
-Nekem van engedélyem, a zenekarba játszom. -vigyorgott el, amin felhorkantottam.
-Nem gondolod, hogy akkor be kéne zárni az ajtót? -döntöttem oldalra a fejem.
-Ali volt itt utoljára, de mindig elfelejti. -rázta a fejét lemondóan.
-Milyen hangszeren játszol? -fordultam teljesen felé érdeklődve,mikor szóra nyitotta a száját közbe szóltam.
-Várj.-emeltem fel a mutató ujjam. -Kitalálom, zongora. -vigyorogtam rá, mire elmosolyodott. -Kitaláltam?
-Nem. -nevetett fel.
-Gitár. -pillanatot rám.
-A másik tippem az lett volna. -bólogattam hevesen.
YOU ARE READING
Sorsom végzete
RomanceNéha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet.
