Másnap reggel hulla fáradtan csoszogtam be a fürdőszobába és mostam le azt minimális sminket. Beáltam a zuhany alá és hideg vizet engedtem magamra. Elhúzva a zuhanyfüggönyt felvettem egy rövid mackó nadrágot és egy atlétát. Fogat mostam és már vissza is bújtam az ágyba. Bekapcsoltam a tévét és kezdtem el nézni a "jó barátokat". Valaki csöngetet és mivel anyáék nincsennek itthon így lebattyogtam. Még egyszer megszólalat a csengő majd mégegyszer. Sőt szerintem valaki ráfejelt.
-JÖVÖK MÁR!-most már trapoltam le idegesen.-MI VAN? -rántottam ki az ajtót. Doug állt velem szemben.
-Hűha valaki bal lábbal kelt? -húzta mosolyra a száját.
-Mit keresel itt? -tértem a lényegre.
-A bulin hagytad a cuccaid. -mutatta fel a kezében lévő dolgokat.
-Aha kösz. -vettem el, majd a sarkammal becsuktam az ajtót...vagyis becsuktam volna, de nem engedte.-Akarsz még valamit? -néztem rá kérdően.
-Hát sok mindent szeretnék, de az nem történhet meg. -mért végig.
-Örülök hogy legalább tisztában vagy vele. -mosolyogtam vissza, majd rábasztam az ajtót.
-Ez meg mi volt? -támaszkodott Sarah a pultnak.
-Oh szia Sarah.-mentem oda és öleltem meg.
-Tegnap jöttem. -ja tényleg mondta anya. -Csak Lisaval később érkeztetek én pedig addigra már elmentem, mert össze futottam egy régi ismerőssel. Aztán későn is értél haza...hu szarul nézel ki.-nézte a szétcsuszott arcomat.
-Kösz. -sétáltam el mellette. A konyhába érve elkzedtem lefőzni a kávét.
-Ki volt ez a srác? -kérdezete miután felült a székre.
-Egy....ismerős? Azt hiszem.
-Azt hiszed? -dőlt előre a pulton.
-Hát nem rég ismertem meg. -húztam el a szám. -Meg szerintem amúgy sem nagyon bír. -gondolkodtam el. Igazából az igazat mondtam...csak megfektetni akar.
-Honnan veszed? -érdeklődött tovább Sarah.
-Hát elkezdtem neki panaszkodni Mr.Haleről, hogy mekkora egy seggfej, meg mennyire bunkó velem bla...bla...bla...és mint kidreült az apja. -vakartam meg a hajam,Sarah pedig felnevetett.-Persze te is csak nevess ki. -vettem el a kávét és öntöttem ki a bögrémbe.
-Hát figyelj, hogy reagált rá?
-Doug?-tettem bele a cukrot a kávémba.
-Hát ha úgy hívják...
-Nevetett rajta.-öntöttem bele egy kicsi tejet.
-Akkor biztos nem utál. -vette el a másik kávét.
-Honnan veszed? -kortyoltam bele.
-Hidd el ha nevet azon, hogy leseggfejezted az apját...valószínűleg nem utál.
-Van benne valami. -gondolkoztam el. -De amúgy sem érdekel, max egy barát semmi több. -rántottam meg a vállam, majd témát tereltem.-Nézünk valamit?
-Na ná. -pattant fel a székről, majd a nappalihoz sétáltunk.
Filmezés közben pittyent egyett a telefonom, de nem néztem meg. Rá perc múlva jött még egy üzenet és még egy. Idegesen nyúltam a telefonomért és néztem meg ki írt.
Hát persze, hogy Doug Hale.
Doug Hale
Lentebb vitte az egómat ahogy
rámbasztad az ajtót.
Az is lentebb viszi, hogy megse nézed
mit írok.
YOU ARE READING
Sorsom végzete
RomanceNéha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet.
