-Hé Doug!
-Igen haver? -fújta ki lassan a levegőt a velem szemben álló fiú.
-Milo itt van. -bökött hátra a fejével.
-Oh a faszom. -simitotta meg a tarkóját Doug, mint aki nem hiszi el. Kérdő tekinttel nézett rám, mire csak bólintottam egyett, ők pedig elmentek. Még egy ideig lesokkolódva álltam magam elé nézve, de egy kéz megragadott.
-Basszus Lisa megijesztettél. -tettem szívemre a kezem.
-Mit állsz itt magad, mint aki szoborrá vált?-mosolygott rám.
-Semmi...öh kimegyünk a levegőre? -bicentettem a fejemmel az ajtó felé, mire csak bólintott és kimentünk. Leültünk egy egy székre, miközben körülöttünk cigiztek az emberek.
-Na mi az csajszi? -fogta meg a kezem.
-Majdnem csókolóztam Douggal...megint. -sütöttem le a szemem.
-De ebbe mi a baj? -simított végig a hátamon.
-Mi barátok vagyunk...vagy olyasmi.-néztem rá. -A barátok nem csókoloznak. -ráztam meg a fejem miközben ráharaptam az alsó ajkamra.
-Ez baromság. -legyintett Lisa. -Igen is csókolozhatnak a barátok Des...és szerintem ami köztetek van több, mint barátság.-húzta el a száját.
-Ezt hogy érted? -szaladt össze a szemöldököm.
-Ahogy hülyéskedtek egymással és viselkedtek, na meg ahogy néha egymásra néztek....Hidd el nekem két tekintet nem találkozik véletlenül. -mosolygott el.Eltelt egy kis idő, mire Lisa egyik kedvenc zenéje ment bent.
-Bemegyünk? -nézett rám.
-Én nem hiszem, még maradok egy kicsit, de te menj nyugodtan. -mosolygotam rá.
-Biztos? -állt fel.
-Biztos. -bólintottam.
Egy idő után egyre kevesebben lettek bent az emberek, egy csomóan kijöttek rágyújtani. Egy világos barna hajú göndör fiú le ült mellém.
-Hát te mit csinálsz kint? -fordult felém.
-Ki szellőztetem a fejem. -mosolyogtam el.
-Az nekem se ártana. -fújta ki a levegőt.
-Egyébként Owen vagyok.
-Destiny.-biccentettem egyett a fejemmel, majd elnéztem és egy lány szúros pillantásokkal nézett rám.
-Jézusom.-adtam neki hangot.
-Mi az?-nézett rám kérdően Owen.
-Az a lány aki az ajtóban áll, na ha szemmel lehetne ölni...szerintem már hallott lennék.-ráztam meg a fejem nevetve.
-Ezt nem hiszem el.-húzta végig tenyerét az arcán majd a hájába túrt.
-Ismered?-kérdeztem rá.
-Nem mondanám...csak annyit tudok, hogy rám van kattanva. Ne is törődj vele.-legyintett egyett.
-Jesszus.-suttogtam magam elé, amin halkan felnevetett.
-Egyébként te is ide jársz suliba?-kérdezte meg.
-Igen...mégcsak másodikos vagyok.-bólogattam egyett.
-Hát te?
-Végzős.-bólintott ő is.
-Fura még sose láttalak téged.-nézett rám elgondolkodva.
-Nem meglepő.-rántottam meg a vállamat.
-Ezt hogy érted?-húzta össze a szemöldökét, s kérdően vizslatot.
Épp válaszolni akartam mikor meghallottam Doug hangját egyenesen felém.
أنت تقرأ
Sorsom végzete
عاطفيةNéha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet.
