Sorsom végzete

25.rész

Egy teljes hét telt el a bál óta, Doug és én minden délután átmegyünk a másikhoz és azt csináljuk mint minden fiatal. Egyrészt szánalmat érzek saját magam iránt, hisz egyik pillanatban látni sem akartam, a másikban pedig már csókolóztunk. Olyan hatással van rám Doug amit nem tudok megmagyarázni, semmilyen módon. Egy érintése képes elfeledtetni velem minden rosszat amit ő okozott. Annyira kötődöm hozzá, s annyira félek emiatt. Egy hete hogy van köztünk valami, csak nem tudom mi. És ez a tudatlanság az ami már megbénít.

Ma lesz egy buli, amire Lisa nagyon menni akar, hisz ez lesz neki az első bulija, úgy hogy abba a suliba jár, amibe mi. Nem tudom ez miért olyan fontos neki, hisz a legtöbb bulia ott volt, de ha ennyire menni akar, akkor megyek vele.
Emlegetett szamár.

-Sziaa. -rontott be a szobámba.

-Csáá. -mosolyogtam rajta, de az ő mosolya egyből leolvadt.

-Még el se készültél? Fél óra és indulunk. -hihetetlenkedett rajtam.

-Nyugi, nekem pont elég lesz ennyi. idő. -álltam fel sóhajtva az ágyból.

-Nagyon ajnálom. -csapott a fenekemre mikor kinyitottam a szekrényem ajtáját. Nevetve ráztam meg a fejem és próbáltam valami ruhát választani. Végül egy egy fekete bővebb bőr nadrágnál és egy szűk fekete felsőnél maradtam. Hajamat gyorsam kivasaltam és egy nagyon kicsi sminekt is tettem magamra.

-Látod, kész is vagyok. -álltam fel táncolva, mert közbe ment a zene.

-És jól is nézel ki. -vigyorgott Lisa, s ő is elkezdet táncolni.

5 perc múlva el is indultunk sétálva a szórakozóhelyre, mert most kivételesen nem házi bulit szerveztek, és nincs is olyan messze.

-El sem hiszem hogy egy suliba járunk. -ugrándozott Lisa mellettem.
Nevetve figyeltem a lányt, s támasztottam alá a kijelentését.

-És hogy tetszik? -öleltem át a vállát.

-Egyszerűen imádom, de csak azért mert te is ott vagy. -karolt át ő is, s így mentünk végig az egész utcán.
-Egyébként Doug jön? -kérdezte meg mikor már majdnem oda értünk.

-Igen, csak egy kicsit később. -mosolyogtam el.

-Hmm. -nézett rám mindentudóan Lis, miközben bólógatott.

-Mond ki. -forgattam a szememet.

-Nem akartam semmit mondani...csak...-magyarázta ki magát.

-Csak? -húztam fel a szemöldökömet vigyorogva.

-Annyira összeilletek, de komolyan, úgy örülök nektek. -rázta meg a vállam felspanolva. Nevetve löktem el magamtól, s ráztam rajta a fejem.

-Azt se tudom mivan pontosan köztünk. -néztem a  legjobb barátnőmre.

-Itt az alkalom hogy megtudd. -düllesztette rám a szemeit hihetetlenkedve.

-Oké oké. -emeltem fel kezeimet védekezően.

-Erről van szó kérem szépen. -vigyorgott rám én pedig csak elnevettem magam.

Nagyjából fél órája lehetünk a buliba, amikor valaki hátulról nekem jött, de iszonyat erősen.

-Ne lökdöss te barom, neki menetem egy szép hölgynek. -mondta valakinek a fiú, s mikor megfordultam egy ismerős oldalprofillal találtam szembe magam.
-Ne haragudj. -nézett végül rám mosolyogva, s ekkor jöttem rá hogy ki is ő. Amikor Bellamy elvitt minket bulizni, ugyanezzel a sráccal táncoltam, sőt...még csók is volt.

-Nate? -döntöttem oldalra a fejem.

-Destiny. -ugrott be neki is a nevem, s mégnagyobb mosoly terült szét az arcán.
-Szia. -mondta, s neki támaszkodott a bárpultnak.