Sorsom végzete

1.rész

Elsuhanó tájat néztem az autónk lehúzott ablakán. Az augusztusi szellő lágyan fújta szerteszét a hajamat, miközben nővérem dúdolászva vezetett mellettem. Kihajoltam az ablakon és az alkaromra hajtottam le fejemet. Egy piros lámpánál megállva tekertem fentebb a számot. Egy motor cikázott a kocsik között, hogy előre jusson. Mellénk érve megállt a lámpa előtt, körbenézett és tekintete megakadt rajtam. Nem volt rajta bukósisak, így az egész arcát lehetett látni. Mély zöld szemei pajkosan vizslatták az én barna szemeimet. Nem kaptam el tekintetem, még mindig álltam a szemkontaktust. A lámpa sárgára váltott és a kocsik hangja felcsendült. A fiú közelebb jött, majd megszólalt.

-Drága, ha akarsz valamit nyugodtan szólíts le...nem harapok, de ne szugerálj. -vigyorgott előre nézve, majd egy utolsó pillantást rám lövelve a gázra lépet.

-Senki nem szugerál te barom és semmit nem is akarok. -kiabáltam utána, a vissza pillantójából láttam ahogy mosolyra húzódik a szája, majd eltűnt előttünk.

Sol kérdő tekintettel nézett rám, mire megvontam a vállam és még fentebb vettem a rádióban szóló zenét. A házunk előtt megállva pattantunk ki a kocsiból és vettük ki a kajákat, amit nemrég vettünk. Beérve a házba ledobtam a cipőmet és az iskola táskámat. Konyhába érve a pultra tettem a szatyrokat.

-Na végre, hogy megjötettek. -sétált le anya az emeletről. -Volt minden? -nézett bele a szatyorba.

-Nem. Nem volt tojás, cukor, liszt, vanília cukor és olaj...soroljam még? -szivattam, anya pedig kidülett szemekkel meredt rám.
-Nyugi csak szivatlak. Volt minden. -vigyorogtam rá.

-Kis szemét. -hihetetlenkedet én pedig felnevettem. -Milyen volt az első tanítási nap? -érdeklődött miközben pakolta ki a cuccokat. Igen nos ma van szeptember elseje.

-Jó szar. -húztam el a szám, anyum pedig felkacagott.

-Hidd el kislány nagyon gyorsan el fog telni ez a pár év. Élvezd ki. -mosolygot rám. Még csak másodikos vagyok, de rühellek oda bejárni. Az osztályom egy rakás szar...tisztelet annak a pár kivételnek.

-Segítsek valamit? -pakoltam ki én is szatyorból.

-Na gyere kisasszony. -így történt az, hogy anyával ketten megfőztünk, majd megvacsoráztunk. Sol elment a barátjához Noahoz, már három éve együtt vannak. Noah nekem olyan mintha a bátyám lenne. Van egy öcsém is...Asher, de ő még csak négy éves, így ő már hamar elaludt.

Vacsora után elmentem lezuhanyozni és már bújtam is az ágyamba. Felhívtam a legjobb barátnőmet Lisat és még beszélgettem vele egy óra hosszán át. Lisa másik suliba jár, így őszintén nem a legjobb, de már csak három év, és ha minden igaz, akkor egy egyetemre megyünk. Persze csak ha felvesznek. Ezután még hajnal háromig néztem sorozatot, majd elnyomott az álom.

***

Másnap reggel nyilván elaludtam az éjszakai maraton sorozatom nézése által. Ügyes vagy Destiny. Gyorsan kipattantam az ágyból és felöltöztem, fogatmostam, majd mentem is le földszintre. Felhúztam a cipőm és már siettem is a következő buszhoz, amit épphogy elértem.

15 perc múlva már a folyóson sétáltam fel a másodikra. Azért nem siettem, mert már 10 percet késtem és ahogy ismerem Mr.Hale már úgy is beírt. Hát igen nem vagyok amúgy sem a szíve csücske. Benyitottam a terembe, még elnézést se tudtam kérni, mert már tanárúr meg is szólalt.

-Áh Destiny...miért is csodálkozok magán?-kérdezte szerintem inkább magától. -Üljön le a helyére gyorsan.-majd folytatta is az anyagot.

-El aludtál? -kérdezete Colin miközben leültem mellé a hátsó padba. Talán ő az egyetlen személy az osztályból, akivel jóba vagyok. Na jó itt van még Olivia és Mia...de ők teljesen mások. Nem vagyunk azok a legjobb barátnők.