Sorsom végzete

12.rész

Miután anya elvitt a suliba, beérve az épületbe feszülten sétáltam a szekrényem felé. Elé érve, remegő kézzel nyitottam volna ki, de nem sikerült.

-Bassza meg. -vágtam rá.

-Hé. -nyúlt a remegő kezemért Doug. -Minden oké? -fürkészte az arcom.

-Persze, csak nem nyílik. -bicentettem az ajtó felé. Oda nyúlt a kódhoz, majd beírta a számokat.

-Honnan tudod a kódomoat? -vontam fel a szenöldököm.

-Én mindent tudok. -mosolygott el halványan, de után egyből komolyra is váltott.
-Mi a baj? -nézett mélyen a szemembe.

-Honnan veszed, hogy valami baj van? -szórítottam meg a vállamnál táskám pántját.

-Pirosak a szemeid, és remeg a kezed.-támaszkodott a szekrényemnek.

-Keveset aludtam. -vontam vállat. Egy ideg még farkas szemet néztünk, de végül mindent tudó pillanatással elállt a szekrényemtől.

A szemem sarkából láttam, ahogy minden muzdulatomat lesi és fürkészi az arcomat.

-Srácok...-futott felénk Jace lihegve. -Bújtassatok el. -vágódott be közénk és mindkettőnket maga elé húzott, hogy takarásba legyen...már amennyire.

-Mit csináltál te szerencsétlen? -kérdezte Doug, miközben körbe körbe nézegetette az embereket.

-Tartozom Jacksonnek, és még nem adtam meg neki, de tényleg megakartam.

-Annak a Jacksonnek? -mutattam egy viszonylag magas, dühös fiúra.

-Basszus. -pánikolt be mögöttünk.

-Nyugi, ne is törődj vele, hogy meglátott...vagy azzal, hogy épp ide tart...vagyhogy tartozol neki...ja és, hogy valószínűleg kifog nyírni. -húztam el a szám,a fiúk pedig egyszerre néztek rám. -Oké befogom.

-Jace! Látlak ám. -jött felénk Jackson.
-Kinyírlak. -állt meg előttünk és ment volna neki, de Doug lefogta.

-Hé hé, nem kell a balhé...mennyivel tartozik?

-30 ronggyal.

-Holnapra hozom...tényleg. -emelte fel védekezve a kezeit Jace.

-Ha nem hozod...-kezdet bele, de a szavába vágott.

-Igen igen tudom. -forgatta a szemeit, Jackoson mérgesen ránézett, így inkább befogta.

-Holnapra itt legyen. -azzal pedig elment.

-Haver mi a faszt csináltál már megint? -fordult felé Doug. Jace kivett a zsebéből egy zacskót, amibe négy joint volt és meglóbálta.

-Jesszus...tedd el. -néztem körbe, hogy nem e látta egy tanár.
-Minek ez neked? -értetlenkedtem.

-Hát a bálra. -veregette meg a vállam és elment. Értetlenkedve néztem utána.

-A bálra? -kérdeztem, Doug pedig elnevette magát.

-Gondolom még nem téptél be. -karolta át a vállam és úgy sétáltunk a folyosón.

-Olyannak látszok? -húztam fel a szemöldököm.

-A legkevésbé sem. -pillantott le rám vigyorogva.

Beérve az osztálytermünkbe levetődtem a helyemre és pont ekkor jött be Colin is. Vigyorogva sétált felém és pattant le mellém.

-Mit vigyorogsz? -néztem rá, de a szám szélén ott bújkált egy kis mosoly.

-Lassan itt a bál. -nyújtózkodott egyett.