Sorsom végzete

17.rész

Este 9 körül végeztek az átműtéssel. Sikeres lett. Milo bentmaradt a kórházba, ahogy anya is. Így hárman indultunk haza.

-Te hova mész? -szólt utánam Doug.

-Mondjuk a buszhoz? -húztam össze a szemöldököm.

-Kocsival jöttem.-forgatta meg az ujján a kocsi kulcsát.

-Te idióta. -indultam meg felé.
-Képes volt lázasan vezetni, mikor még menni is alig bírsz? -fontam keresztbe a karom.

-Gyerekek menjünk már, befagy a picsám. -szólt közbe Jace, mire mindketten rákaptuk a fejünket, majd vissza fordulva egymáshoz Doug kihívóan nézett rám. Szememet forgatva mentem el mellette és sétáltam a kocsijához.
Mikor kitettük Jacet csend telepedett kettőnkre, végül egy idő után  megszólalt.

-Mész a bálba? -kérdezete lazán,miközben lekanyarodott balra. Colinnak köszönhetően muszáj lesz.

-Igen. -néztem ki az ablakon.

-Magad vaagy...?

-Nem,nem magam. -vágtam a szavába ránézve. Arcára mintha meglepődötség ült volna ki.

-Szóval van párod? -nézte az útat összehúzott szemöldökkel.

-Mondhatni. -rágtam a szám szélét. Doug állkapcsa egy pillanatra megfeszült.
-És neked? -babráltam az ujjaimat.

-Persze, hogy van. -aucs...még jó hogy van neki.

Ezek után a házunk elé érve meg sem szólaltunk.

-Köszönöm a fuvart és vigyázz magadra. -száltam ki a kocsiból, majd mikor becsuktam az ajtót jöttem rá, hogy mit mondtam. Baszki. Doug elhajtott én pedig csak néztem a távolodó autóját. Megráztam a fejem lemondóan és a házhoz sétáltam. Zárva volt az ajtó, gondolom Solék nincsennek itthon, így előhalásztam a táskámból a kulcsot.

Egy forró zuhany után rendeltem pizzát,majd mikor csengettek futva szaladtam le a pénztárcámmal és nyitottam neki ajtót...hát nem a futár volt.

-Gondolom nem rám számítottál. -nézett a kezembe lévő pénztárcára.

-Nem nagyon...mit keresel itt? -vágtam értetlen fejet.

-Nem jöhetek el? -húzta egy féloldalas mosolyra a száját. Rohadék.

-Hát persze, hogy el jöhetsz. -forgattam a szemem.
-Fáradj csak beljebb Doug Hale. -álltam el az ajtóból, hogy bejöhessen.

-Pizzát rendeltél? -sétált be mellettem.

-Aha. -csuktam be az ajtót.

-Akkor jó, mert pont éhes vagyok. -nézett rám a válla fölött vigyorogva, majd felsétált az emeletre.

-Te hova mész? -csörtettem utána.

-A szobádba...még nem voltam ott.

-Nem véletlen. -dünnyögtem,majd elé érve siettem be a szobámba. Gyorsan felkaptam a földről a melltartót és dugtam a hátam mögé, pont ekkor ért be Doug is.
Szemeit körbe vezette a szobámon, majd tekintette megakadt rajtam.

-Mit dugdosol? -csukta be az ajtót háta mögött és sétált felém lassan.

-Semmit. -vontam meg a vállam, mintha tényleg semmit sem dugdosnék. Doug elvigyorodott és már nagyon közel volt hozzám. Elkezdtem hátrálni, míg ő egyre közeledett felém, neki ütköztem az íróasztalomnak mire elém ért. Kezeit megtámasztotta két oldalam mellet az asztalon. Sarokba szórított.

-Hazudsz. -suttogta.

-Képzelődsz. -suttogtam vissza. Egy pajkos mosollyal az arcán símitott végig a karomon és a hátam mögé nyúlt. Próbáltam ellenkezni, de nem sikerült, mivel erősebb nálam, így mindkét karomat megfogva húzta előre. Szemeit levezette a jobb kezembe lévő fekete melltartómra és széles vigyor terült szét az arcán.