Sorsom végzete

18.rész

Szerda reggel együtt mentünk iskolába, és az egész utat végig pofázta. Azt hittem leütöm, de azért mégis jó érzéssel töltöt el a hangja és mosolyogva figyeltem a vezető fiút.
Az épület elé érve megpillantottam Colint, aki háttal állt nekem, így nem vett észre. Kiszálva a kocsiból Doug azt mondta, hogy van valami dolga és sietve be ment az épületbe. Halkan lépdeltem Colin mögé és ijesztettem meg hátulról. Hangosan felsikított, és megfordult, így szembe találva magát a fulldokló nevetesémmel.

-Nagyon vicces. -grimaszolt, majd megpróbált elmenni, de én vissza húztam a kezénél fogva.

-Kicsit rosszul esik, hogy a báli partnerem állandóan kerül. -karoltam bele és úgy indultunk befelé.

-Ne haragudj. -nézett a szemembe bocsánat kérően. -Nem kelle...

-Nyugi. -vágtam a szavába. -Nem haragszom. -böktem oldalba.

-Jól vagy?. -húzta össze a szemöldökét gyanakvóan.

-Soha jobban. -forgattam meg a szemem és borzoltam össze a haját, amit persze ő nem nézett jó szemmel.
-Szóval milyen ruha vegyek fel a bálra? -húztam fel a jobb szemöldököm ránézve, miközben sétáltunk az osztálytermünk felé.

-Csak légyszi ne rózsaszínt vagy lilát. -mivel ha olyat vennék fel akkor neki olyan nyakkendő kéne, ami nem igazán van innyére.

-Fekete jó lesz? -jutott eszembe anya egyik fekete ruhája.

-Tökéletes. -örült a fejének.
-Jut eszembe. -ült fel az asztal tetejére és dobta le a táskát magáról.
-Mivan veled és Douggal? -nézett rám kíváncsian.

-Hát ez jó kérdés. -húztam fel a lábam a széken ülve.

-Ezt hogy érted? -ivott bele a vizébe.

-Tegnap nálam aludt. -böktem ki, mire Colin pedig a vizet köpte ki.

-Mi a fasz? -mondta hangosan és az osztály többi tagja ránk nézett.

-Nekem mondod. -túrtam a hajamba, ezzel együtt pedig meg szólalt a csengő.

***

Az utolsó órámról kiérve magyaráztam Colinak, hogy mi is történt az elmúlt pár napban.

-Hát ezt nem hiszem el, nem látlak pár napig és ilyenek történnek veled? -hihetetlenkedett amin jót kuncogtam, majd lefordultam balra.
-Te hova mész? Az ebédlő erre van. -bökött jobbra mintha ezt nem tudnám.

-Megnézek valamit. -legyintettem.

-Nem inkább valakit? -nézett rám kaján vigyorral az arcán. Kár volt megemlíteni neki Elliotot. A középső ujjamat felmutatva indultam meg a zeneterem felé.

Reménykedtem benne, hogy ott lesz Elliot, de mikor kitártam az ajtót és egy árva lélek sem fogadott szinte biztos voltam benne, hogy nem is fog jönni, de azért felültem az asztalra és vártam. Vártam egészen addig míg be nem csengettek. Nagyot sóhajtva pattantam fel és indultam haza, mivel nem volt több órám ma. A folyóson sétálva azon rágódtam, hogy lehet be megyek a kórházba, hiszen biztos ott van a hugával. Végül arra jutottam, hogy ha holnap se jön be, akkor viszont tényleg elmegyek.

-Miért nem jöttél a menzára? -hallottam meg közvetlen mellettem Doug hangját.

-Dolgom volt. -mondtam rá se nézve.

-Miféle dolgod? -kérdezősködött.

-Elmentem a dirihez.-néztem fel rá, mire egy kíváncsi pillantást kaptam.
-Ki iratkoztam a suliból. -húztam el a szám, mire Doug megtorpant.