Sorsom végzete

8.rész

A szobámba ületem mikor is eszembe jutott Milo anyukája. Gyorsan felálltam az ágyról és kimentem anyához.

-Anya beszélhetnénk? -mentem a konyhába ahol a többiekkel beszélgetet. -Négyszemközt?-gyanakvóan állt fel a székről...sejti, hogy valami gond van,túlságosan ismer már.

-Menjünk ki. -fogta meg a kezem és vezetett ki. Leültünk a hintaágyra és szembe fordult velem. -Mi a baj?

-Van egy barátom,és...és az anyukája nagyon beteg. -vettem egy mély levegőt,anya pedig sajnálkozóan nézett rám. -Új májra van szüksége. -nyeltem egy hatalmasat.

-Segítek. -hunyta le a szemét és szorította meg a kezem.

-Köszönöm. -bújtam oda hozzá, ő pedig elkezdte simogatni a hajam.

-Holnap a kórházban utána járok...mindennek. De a kis barátodat hozd el hozzám korházba, hogy eltudjak mindent intézni. Jó? -tolt el magától és nézett a szemembe.

-Jó. -mosolygtam el halványan.

***

Hétfő reggel Bellamy vitt el a suliba, mert ahogy ő mondta "nincs jobb dolga". Az épület előtt megállt...megláttam Dougot és a többieket elmosolyodtam.

-Őz a fiú? -utalt Dougra.

-Nincs olyan hogy csak "ő". -néztem rá. -ŐK mind csak a barátaim.

-Aha hogyne. -vigyorgott el,én pedig szememet forgatva száltam ki a kocsijából.

-Csak ügyesen Des. -húzta le az ablakot és kiabált ki nekek, mire bemutattam neki és nevetve elhajtott.
Mély levegőt vettem és oda mentem a fiúkhoz,akik már rég észre vettek.

-Desti.-karolt át Jace mikor odaértem.

-Ki volt az a srác? -tette zsebre a kezét Doug.

-Bellamy. -döntöttem oldalra a fejem.

-Pontosabban. -húzta fel flegmán a szemöldökét. Épp válaszolni akartam amikor egy csaj kezdett el kiabálni Dougnak.

-Már mindenhol kerestelek. -állt mellé és csókolta meg. Aucs.

-Nos megtaláltál. -húzta féloldalas mosolyra a száját. Hánynom kell.

-Nem csinálunk valamit? -tette a mellkasára a tenyerét. Most ez komoly nyilvánosan kérdezte meg előttünk, hogy nem e mennek el baszni?

-Cica most nem megy. -tolta el, mire a csaj lebigyesztette az alsó ajkát.

-Suli után gyere át hozzám. -adott még egy utolsó csókot neki és elment.

-Fúj.-csúszott ki a számon akaratlanul is.

-Gond van?-kapta felém a fejét Doug.

-Nem tudom, mond meg te. -rántottam vállát.

-Tudod...Doug szereti az egyéjszakás kalandokat, na jó van ami több egy éjszakánál....max három nap.-mondta Milo.

-Jesszus. -suttogtam magam elé.

-Mi az drága, csak nem féltékeny vagy? -mosolyodott el az említett személy.

-Na ne röhögtes. -kerültem ki, de direkt neki mentem egy kicsit. Seggfej.

Órák után a fiúk kint álltak a parkolóba, na meg az csajszi is. Beszélnem kell Miloval. Oda sétáltam hozzájuk, majd egyből rá is tértem.

-Milo nem megyünk el valahová? -néztem rá mire értetlenül állt hozzám, de nem csak ő, hanem Jace  és Doug is. Idióta. Nem igaz, hogy nem jut eszébe, hogy azt mondtam anya orvos és segítünk.