Sorsom végzete

11.rész

A kocsiba ülve idegesítettem Dougot, minden féle hülyeséggel. Megszólalt egy jó szám, így fentebb vettem a hangerőt és elkezdtem hangosan énekelni, ami átment nevetésbe. Doug csak mosolyogva rázta a fejét rajtam.

-Ahhj oké. -halkítottam egy kicsit lentebb a számot és felé fordultam. -Merre megyünk?

-Valamerre. -kanyarodik el jobbra.

-Elviszel egy erdőbe, megölsz és elásol, majd ott hagysz, és leéled boldogan az élted? -felnevet.

-Nem is olyan rossz ötlet. -húzza az agyam.

-Haha. -grimaszolok rá. -Mikor érünk már oda? -vágom bele a fejem az ablakba. Már elhagytuk a várost is.

-Nyugi...nem soká.

-Ezt mondtad 15 perccel ezelőtt is.

-15 perc az nem sok dili. -mosolyog el és fentebb veszi a zenét.

-Te most komolyan ignorálsz? -hihetetlenkedek, de ő csak elneveti magát és vezet tovább.

Egy fél óra múlva leparkoltunk. Wowh csoda. Egy erdő közepén.

-Kezdem azt hinni, hogy tényleg el akarsz tenni lábalól. -szálok ki a kocsiból.

-Túl nagy a képzeleterőd.Na gyere. -int egyett a kezével, hogy kövessem.
Már egy ideje sétálunk az erdőben, miközben én kérdésekkel bombázom.

-Nem tudod befogni igaz? -néz rám hátra a válla felett mosolyogva.

-Elhoztál egy erd...-áll el a lélegzetem. -Hű. -szalad ki a számon. Egy gyönyörű tó volt előttünk, amit körbe ölelték a fenyvesek,miközben a nap sugara megcsillant a sötétszínű vízen.
-Ez...gyönyörű. -motyogom amikor felsétálok a gerendára. Hátra pillanatok Dougra aki csak mosolyogva figyel. Leveszi a pólóját...majd a cipőjét is, végül pedig a nadrágját.

-Ez egy kicsit gyors nem gondolod? -viccelődök vele, ő meg felnevet.

-Túl sokat beszélsz kislány. -kacsint rám és végig fut a gerendán, majd egy szaltóval a végén belecsobban a vízbe.Mosolyogva figyelem míg fel nem jön a víz alól. A gerenda szélére megyek és legugolok elé.

-Na mit szólsz Destiny Jenkins,bejössz hozzám a vízbe? -borzolja össze a vízes haját. Látja, hogy habozok ezért közelebb úszik hozzám és két kezével feltolja magát,úgy hogy arcunk egyvonlaban legyen.-Nyugi már láttalak fürdőruhába. -suttogja a fülembe. Fejemet rázva ellöktem magamtól, vissza a vízbe. -Vagy...nem tudsz úszni? -húzza fel a bal szemöldökét.

-Azt csak hiszed. -pattanok fel és lerugom magamról a cipőm. -Fordulj el.

-Naa, most miért? -biggyeszti le alsó ajkát.

-Nem fogok vetköző showt tartani neked, szóval fordulj el. -döntöm oldalra a fejem. Egy sóhajtással meg is fordult. Levettem magamról a nadrágot majd a pulcsit és amikor ki bújtam a pólóból Doug arca hirtelen vissza fordult a másik irányba. Oh, hogy az a szemét kukkoló. -Héé...te suttyó. -förmedek rá, mire nevetve fordul felém és alaposan végig mér.
-Ha kibambultad magad. -keresem a tekintetét, majd végül arcomra emeli szemeit és összefonódnak az enyéimmel. -Mutatok én is valamit. -fejezem be a mondatom és dubla szaltóval én is belecsobbanok a vízbe.Önelégült mosollyal jöttem fel a víz alól és úsztam Doughoz.

-Jó...elismerem, ez jobb volt, mint az enyém. -teszi jobb kezét a mellkasához mosolyogva.

-Csípj meg. -emeltem oda karom.

-Mi? -értetlenkedik.

-Csípj meg....vagy te tényleg elismerted, hogy valamiből jobb vagyok nállad? -döntöttem oldalra a fejem,ő pedig felnevetett.