Jeon Jungkook, aki csak a szülei miatt ment orvosira, azt hitte könnyű és unalmas élete lesz, de miután kapott munkát egy kávézóban és találkozott Kim Taehyunggal az élete gyökeresen megváltozott.
Kim Taehyung maffiatagnak nem szabadott volna szerel...
Reggel felkeltem, és elindultam a munkahelyemre. Négy napja kezdtem itt. Egy kis kávézóban kaptam munkát, valószínűleg itt fogok dolgozni a nyár további részében. Mikor odaértem Yeji már ott volt, együtt lepakoltuk és előkészültünk a vendégek fogadására.
Negyed kilenc körül megérkeztek az első vendégek. Minden rendben ment, Yejinek kilenc környékén ki kellett ugrania valahova, és rám hagyta helyet, amitől először megijedtem, de megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj.
Minden rendben is ment, szerencsére gyorsan tanulok. A munkatársak is rettentő segítőkészek voltak, ha nem tudtam valamit, rögtön jöttek és segítettek vagy magyaráztak.
Már vagy egy órája vittük az üzletet, nem volt túl nagy tömeg hála égnek, amikor új vendég érkezett.
Épp a konyhából jöttem kifele egy másik asztalhoz fölvenni a rendelést, amikor besétált Ő.
Fekete haja kicsit a szemébe lógott, fehér pólóban, egy sima farmernadrágban. Észbontóan nézett ki. Figyelmeztetnem kellett magam, hogy csukjam be a szám.
-Jungkook, nem mész felvenni a rendelést?-kérdezte Han, a munkatársam. -Ja, de igen-lehet kicsit tovább bambultam el a kelleténél, mert ő csak kuncogott egyet.
Kimentem az asztalokhoz és előszőr felvettem a pár rendelését, de egész végig magamon éreztem a tekintetét. Bele is pirultam a gondolatba, mert nem tartottam magam olyan formásnak, hogy bármit lehessen nézni rajtam.
Siettem, a konyhásoknak leadtam a pár rendelését, majd az ő asztalához indultam.
-Jó napot mit adhatok?- kérdeztem és rámosolyogtam, ezzel próbáltam leplezni kisfiús zavaromat.
Már épp szólásra nyitotta a száját amikor egy női hangot hallottunk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Taehyuung-kiabálta Yeji. -Szia Yeji, rég láttalak-mosolygott rá és megölelte. -A szokásosat?-kérdezte. -Igen. -Jungkook, az úrnak egy adag bibimbapot és egy bögre feketét-kacsintott rá. -Rendben-mondtam.
Ezek szerint egy rendszeres vendég itt. Taehyung. Illik hozzá. Határozott és kellemes hangzása van.
-Taehyung, majd be tudnál jönni az irodámba? Szeretnék beszélni veled-kérte Yeji. -Persze, nagyon szívesen-mosolygott rá.
Na várjunk. Akkor ők most együtt vannak, vagy csak barátok? Yeji mintha olyat mondott volna, hogy van valakije.
Gyorsan leadtam a rendelést. És tettem a dolgomat, de mindvégig éreztem a tekintetét magamon.
Egy tíz per múlva el is készült az étel, fogtam és kivittem neki.
-Parancsoljon, jó étvágyat. -Köszönöm-majd egyből a telefonjába merült.
Elindultam a dolgomra, később el ne felejtsem megkérdezni Yejiterről.
Álljon meg a menet Jungkook. Azonnal verd ezt ki a fejedből. Nem a te dolgod, te csak itt dolgozol.
Ezért el is indultam, mert közben új vendégek érkeztek.
