A maffia árnyékában |Taekook|

Harminchetedik rész

*Jungkook szemszöge*

Kezembe kaptam és felvittem az alvó Liát a szobájába.

A pizsamája kinn volt az ágyon, gyorsan átöltöztettem.

Az egész teste olyan forró volt. Tae lépett be a szobába egy tállal a kezében.

-Írtam Jinéknek hogy holnap ide jöjjenek Liáért. Nem szeretjük másra bízni amikor beteg.

Bólogattam. Érthető, hogy ők akarnak rá vigyázni.

Rosszul éreztem magam, mert miattam maradtunk kinn a hűvös levegőn.

-Ne hibáztasd magad. Amikor elhoztam már sejttem, hogy ez lesz. Többször be szokott lázasodni ilyenkor. Gyenge az immunrendszere. Holnapra már kutya baja sem lesz.

Egy vizes rongyot rakott a homlokára, mire Lia mocorogni kezdett.

-Csak figyelni kell, hogy ne menjen feljebb a láza. Menj csak el fürödni és lefeküdni, majd én vigyázok rá-rám emelte tekintetét és elmosolyodott.
-Rendben-suttogtam.

Úgy döntöttem veszek egy forró fürdőt. Rám fért a mai nap után.

Átsétáltam a folyosón lévő fürdőszobába, tele engedtem vízzel a kádat és beültem.

Elfáradtam. Főleg, hogy Lia is itt volt, utána meg összebalhéztam a
szüleimmel.

Na az nagyom durva volt. Mikor kérdőre vontak, hogy miért nem járok be, és közöltem velük, hogy otthagyom az orvosit, anyám ordítani kezdett, apám csak csöndben nézett maga elé.

Én meg csak ültem a kanapén és nem mondtam semmit.

Miután kitombolták magukat jött a hidegzuhany.

Sejtettem, hogy nem fognak támogatni, de azt nem, hogy kirakják a szűrömet és idézem "addig ide nem jössz vissza amíg meg nem jön az eszed".

Szó szerint kiraktak. Apám úgy rángatott ki az ajtó elé és vágta is rám.

De túlélem.

Majd, ha Lia jobban lesz, visszamegyek Taehyunggal és közlöm azt is, hogy vele vagyok együtt.

Bár abból nagyobb balhé lesz, mint a mostani.

De mivel a szüleim a mai nagyon rosszul érintett. Meg sem kérdezték, hogy vagyok, csak a lényegre térve az orvosiról kérdeztek.

Szeretem őket mert a szüleim. De eddig tartott az engedelmességem.

Miközben anyám ordított azt is a fejemhez vágta, hogy nem fogom így
semmire sem vinni, és hogy nem erre neveltek.

Ja, meg azt is, hogy biztos valami lány keze van a dologban, hogy elkezdtem lázadni.

Érdekes lesz a következő beszélgetésünk...

A kádból írtam Hobinak hogy sikerült kiakasztanom a szüleimet, mire jött is a válasz, hogy gratulál nagyfiú lettem.

Megforgattam a szemem és elnyúltam a kádban.

Rosszul kéne éreznem magam mert ők neveltek és fizették az iskolám.

De csak szabadságot érzek. Nem arról van szó, hogy nem akarok tanulni.

Csak a szüleim szemében csak az orvosi és a jogi pálya szerepelt.

Amikor mondtam, hogy nem fogok orvosira járni, egyből azt kérdezték "nem tetszik, inkább átjelentkezel a jogi karra?".

Szerintem kisebb sokként érte őket, amikor közöltem, hogy a tánccal
szeretnék kezdeni valamit.

Mikor Jiminnel hazafele jövet beszélgettem, kiderült, hogy ő is imád táncolni, és tánc szakra akar menni a helyi egyetemre csak eddig még nem mert belevágni.