A maffia árnyékában |Taekook|

Harminckettedik rész

*Jungkook szemszöge*

Furdalta az oldalam a kíváncsiság.

Volt egy olyan érzésem, hogy az
árvaházas történetet nekem cenzúrázottan adta elő, de nem faggattam.

Már így is többet mondott el, mint vártam.

-Öten vagyunk a csapatban, Namjoon és Jin vannak itt a legrégebb óta,
Nam az úgy nevezett kisfőnök, és Jin a “tanácsadója”. Aztán ott van Yoongi és Jimin. Yoongi pár évvel előttem állt be és ő a banda másodlagos vezére is. Jimin meg egy évvel utánam érkezett.

-Együtt vannak igaz?-éreztem, hogy megfeszül mellettem.

-Honnan veszed?-a szemöldökét ráncolta, mire csak még szélesebb lett a mosolyom.
-Párban emlegetted őket, és nem is tudom talán a hangsúlyod miatt. Szereted őket, ugye?
-Olyanok nekem mint egy család. És igen, mindketten egy párt alkotnak.
Namjoonék amióta eszemet tudom együtt laknak titokban és van egy
halálosan cuki kislányuk.

Eltátottam a szám. A bandatagoknak gyereke van? A “rosszfiúknak”?
Ráadásul egy kislány?

-Jiminék pedig csak nemrég jöttek össze, de szét nem lehetne szedni őket-kuncogott.

Olyan édes mikor nevet.

-Szeretnél még valamit tudni, vagy ennyi elég volt?
-Tényleg van egy lányuk?-nem tudtam túllépni ezen.

Tae pedig rettentő jól szórakozott rajtam.

-Ha gondolod holnap még képet is keresek róluk-nevetett fel.

Imádtam ezt a hangot. Többet kell megnevettetnem.

-Ők tudják, hogy meleg vagy?-bólintott-és, hogy fogadták?
-Akkor mondtam el nekik, amikor kiderült, hogy Jimint miért rakták ki. Jin ptóbált lelket önteni belé, és elmondta, hogy Namjoonnal ők is együtt vannak. Szóval én is beszálltam a gyónásba.

Felnevettem. Jól esett, hogy ilyeneket is megosztott velem.

Szorosan hozzá bújtam. A kis beszélgetésünk el is feledtette velem, hogy mire is keltünk fel.

De mindketten fáradtak voltunk, így hamar álomba merültünk újra.

Másnap reggel Tae mellkasán ébredtem. Ilyenkor nem is néz ki maffiatagnak.

Végigsimítottam az arcán, mire elmosolyodott álmában, és nyammogott egyet.

Halkan elnevettem magam. Igen, ilyenkor határozottan aranyos arca
van.

Kimásztam mellőle és elindultam a fürdőbe.

Megmostam az arcom és a fogam, majd új ruhát húztam magamra.

Visszamentem a szobába, és az ajtóra tévedt a tekintetem. Egy próbát megér, nem?

Odasétáltam és lassan lenyomtam a kilincset.

Meglepetésemre az engedett,
és az ajtó kinyílt.

Visszanéztem Taehyungra, aki olyan békésen aludt.

Majd halkan becsuktam az ajtót és leszáguldottam a lépcsőn.

Leérve a nappalival találtam szembe magam, balra a konyhát pillantottam meg, és jobbra volt egy kis folyosó egy ajtóval a végén.

Gondolom az lesz a bejárati ajtó.

A kezem már a kilincsen volt, mikor megálltam egy pillanatra.

Eszembe jutott a fenn alvó Tae.

Menekülnöm kéne.

Egy normális ember ezt tenné. Akkor én miért fagytam le?

Le akartam nyomni a kilincset, de a testem nem engedelmeskedett.

Kezem lesiklott róla, és csak álltam az ajtóval szemben.

Döntenem kellett.

Megyek vagy maradok?

Ha megyek még most kell, amíg Taehyung alszik.

De menni akarok-e igazából?

Még soha senki iránt nem éreztem így.

Az ujja köré csavart, megfektetett, ott hagyott szó nélkül, mindezek tetejébe elrabolt és kiderült, hogy maffiatag.

Azt még mindig nem tudtam melyik bandáé, de csak remélni tudtam, hogy nem az, akik után Hobi nyomoz, mert akkor mindketten nagy szarban vagyunk.

De tegnap megnyílt nekem. És éreztem, hogy igazat mond.

Őszinte volt, és az igazat megvallva, nem nagyon számított nálam, hogy mit dolgozik.

Persze nem örültem neki, de mi van, ha ő az igazi? És én most elhagyom?

És azt is szerettem volna kideríteni, miért is rabolt el.

Nagyot sóhajtottam és homlokomat az ajtónak támasztottam.

Miért keresek kifogásokat? Nem értettem saját magamat.

Vagy lehet, hogy pontosan tudtam mit akarok, csak figyelmen kívül akartam hagyni az érzéseimet és logikusan megmagyarázni ezt az egészet.

De ebben semmi logika nem volt.

Elhatároztam magam.

Nem tudtam jó döntést hoztam-e vagy, hogy később nem fogom-e megbánni.

Csak sodródtam az árral.

Felemeltem a fejem, kezemet a kulcsra raktam és elfordítottam azt.

Mindent felramtan egy lapra.

Aki mer, az nyer, aki veszít az megszívja.

Már csak az a kérdés én melyik leszek.

Megpróbálom, vagy hagyom a fenébe az egészet?