A maffia árnyékában |Taekook|

Negyvenhatodik rész

*Jungkook szemszöge*

A telefonom csörgésére riadtam fel.

Tae nevét jelzte, így azonnal felvettem.

-Baj van?-kérdeztem még enyhén álmos fejjel.
-Nincs, de a Főnök új melót bízott rám, amit most is le tudok rendezni, szóval nem tudom mikor érek haza. Sajnálom, nem így terveztem.
-Semmi baj, elszórakoztatom őket. Intézd a dolgodat nyugodtan. Csak vigyázz magadra.
-Köszi. Szeretlek.

Kinyomott. Én meg lefagyva ültem a kanapén.

Jól hallottam, amit hallottam?

Kimondta? Biztos csak véletlen volt, de nekem iszonyat gyorsaságra kapcsolt a szívem.

Meghallottam, hogy Yuna nyöszörög, ezért felindultam a szobába.

Mikor beléptem Lia már ott állt az ágy mellett és Yunát bámulta.

-Látom felébredtetek. Gyere, menjünk le a nappaliba.

Kivettem Yunát az ágyból, Lia egész végig csöndben jött mögöttem. Mint akinek elvitte a cica a nyelvét.

Beraktam a járókába, és megkértem Liát, hogy figyeljen rá, amíg én tápszert csinálok.

Mivel a járóka a fotel széléhez volt húzva, Lia könnyen ki-be mászkált onnan, így bemászott mellé, és beszélni kezdett hozzá.

Mikor visszaértem mindketten
csöndben nézték egymást.

-Lia, baj van?
-Ha lenne kistestvérem ugye apáéknak kevesebb idejük lenne rám?
-Valószínűleg. Egy kisbaba nagyon sok törődést igényel. De ez nem azt
jelenti, hogy téged nem fognak szeretni.

Komolyan nézett rám. Én kivettem Liát a járókából, és leültem vele a
kanapéra.

Etetni kezdtem, és ő a pici kezével a kisujjamat kezdte markolászni.

Elmosolyodtam.

-Te is szeretnél kisbabát?-meglepődtem Lia kérdésén.
-Egyszer majd biztos. De még nem most.
-Én is szeretnék egy kistestvért-nézett Yunára elmélyülten.

Elnevettem magam.

-Majd lehet, hogy lesz. De most a szüleid nagyon sokat dolgoznak, nem lenne idejük egy babára.
-Kár-szomorodott el Lia.
-Nem azt mondtam, hogy nem lesz, hanem hogy lehet sokára. Nagyon
sokára. Addig meg itt van neked Yuna.

Kicsit felvidult. Közelebb mászott hozzánk, és megfogta Yunának azt a kezét, amivel az előbb az én ujjamat fogta.

Közben Yuna befejezte az ebédet, így
megbüfiztettem és visszaraktam a járókába.

Lia egyből bemászott mellé és játszani kezdett vele. Yuna csak kalimpálózott és gügyögött.

Gyorsan meg is örökítettem fényképpel, olyan aranyosak voltak.

Kimentem a konyhába a nagyobbik leánynak is készíteni valami harapnivalót.

Egy tányérra raktam a szendvicsek és kivittem neki.

-Edd meg, sok erő kell hozza, hogy Yunával játsz.

Olyan gyorsan falta be a szendvicset, hogy csak pillogtam, majd ment is
vissza játszani Yunához.

Leültem a kanapéra és csak néztem őket.

Hirtelen megszólalt a telefonom. És Jimin nevét írta ki. Vonakodva felvettem.

-Szia! Taehyungtól elkértem a számodat, remélem nem baj-hadarta egyszerre.
-Semmi baj. Namjoon megadta mindenkinek a számát, szóval már el voltál mentve.
-Huhh, akkor jó. Már azt hittem nem veszed fel. Otthon vagytok?
-Taenak munkája van, nem tudom mikor ér haza, én vagyok itthon Liával és Yunával.
-Nagy baj lenne, ha átugranánk?-kérdezte.