A maffia árnyékában |Taekook|

Tizenhetedik rész

*Taehyung szemszöge*

Jungkookkal már vagy egy hónapja találkozgatunk, amikor a főnök
meghosszabbította a "szabimat" egy héttel, mondván, hogy eddig nagyon
szépen dolgoztam rám fér a pihenés.

Meglepődtem és volt egy rossz érzésem ezzel kapcsolatban, de legalább volt időm Kookival találkozni, és többször mentem látogatóba Liáékhoz.

Többnyire a Yoongi-Jimin páros is ott volt. Namjoon és Jin nagyon jól
fogadták a hírt.

Kiderült, hogy ők maguk közt már egy éve fogadást kötöttek arra, hogy mikor jönnek össze. Szóval támogatják őket. Jiminnek nagy kő esett le a szívéről.

Borzasztóan aggodalmaskodó, de pont ezt lehet szeretni benne.

Egy szó mint, száz, mindenkinek szépen alakul a párkapcsolata.

Az enyém kicsit macerásabb, mert Kookie nem tudja, hogy bandatag vagyok.

Bár nem hülye, szerintem már sejti, csak én meg nem akarom belekeverni
ebbe az egészbe, úgyis csak egy éjszakáról lesz szó.

Rengeteg helyen voltunk randikon, szinte bejártuk egész Szöult, sok
étteremben, parkban, sütödében jártunk. Még arra is sikerült rávennie, hogy vidámparkba menjünk.

Pedig utálom a vidámparkokat, de vele iszonyatosan élveztem az ott töltött időt.

Vagy csak egyszerűen róttuk az utcákat beszélgetve. Egyre vidámabb vagyok, és ez a többieknek is feltűnhetett, mert nár kérdezgettek.

De én próbálom hárítani, mert nem akarok megint olyan balhét, mint öt éve.

Most épp egy palacsintázóban ülünk és Jungkook beszélt a szüleiről.

Hát, nem túl szimpatikusak. Az alapján, amit Kookie mesélt róluk, tárgyként tekintettek rá.

Kitanítatták, és próbálták saját maguk hasznára formálni. Ez nem túlságosan jött össze, mert heteró fiúk helyett van egy meleg fiúk, aki most nagyon gondolkodik azon, hogy eléjük áll, otthagyja az orvosit, és inkább tánctanárnak megy.

Ilyenkor mindig Jimin jut eszembe, ők ketten biztosan jól kijönnének.

Jimin is imád táncolni, és ha kiszállunk azzal is akar foglalkozni.

-Holnap mit csináljuk?-kérdeztem.
-Hmm. Menjünk el állatkertbe-csillant fel a szeme.

Ezzel csak egy baj volt, én utálom az állatkertet.

-Muszáj?-kérdeztem.
-Igen. Már szinte mindenhol voltunk csak ott nem-lebiggyesztette az
ajkát, és azokkal a nagy szemekkel nézett rám, amiknek nem tudom nemet mondani.
-Jól van legyen. De én állom a belépőket.
-De..
-Vagy ez vagy nem megyünk-mondtam.
-Jól van-szorította össze dacosan a kis ajkait.

Túl hamar sikerült kiismernünk a másikat.

Olyan mintha már évek óta ismernénk egymást.

-Viszont nekem dolgom van háromtól. A barátomnak lesz a szülinapja, és vele megyek megünnepelni.

-Hova mentek?

-Még nem tudjuk. De valószínűleg egy bárba. Egy hete volt a kicsi Yuna keresztelője, és azzal vonjuk össze.

Igen. Egy hete voltunk a barátjának a kislányának a keresztelőjén. Ő lett a keresztapja, és elhívott engem is, hogy ismerjem meg azokat, akiket leginkább tart a családjának.

Rendes emberek. A kislányuk meg imádnivaló.

És nagyon jól állt Kookie kezében a kisgyerek. Amit nem felejtettem el szóvá tenni, amitől ő a füle hegyéig elpirult.

De még mindig nem feküdtünk le.

Pedig lassan jó lenne, mert pár nap múlva nehetek vissza dolgozni. És szeretném addigra lekoptatni Jungkookot, hogy ne essen baha.

Ha kiszálltunk remélem meg tud bocsájtani nekem.

Hazakisértem, mert tanulnia kellett és engem is vártak Namjoonék.