A maffia árnyékában |Taekook|

Ötvenötödik rész

*Taehyung szemszöge*

Hulla fáradt voltam. Én vezettem, Yoongi az anyósülésen aludt. Azt mondta, hogy ott alszanak nálunk, mert semmi kedve többet menni a kelleténél.

Befordultam az utcánkba, és leparkoltam az autót. Yoongi felkelt arra, hogy nem jár a motor, így kimásztunk és az ajtó felé vettük az irányt.

Közben felhívtam Kookiet, hogy nyisson ajtót. De nem vette fel, és Jimin sem.

Kezdtem megijedni, hogy történt valami.

Megcsörgettem Jint is, és amikor az ajtó elé értünk ki is nyitotta. Már épp kérdeztem volna. Hogy hol vannak, amikor Jin csöndre intett.

-Hadd mutassak valamit-suttogta-semmi bajuk.

Mi összenéztünk, nem értettük mi ez az egész. Halkan beléptünk a lakásba, és levetkőztünk.

-Jimin mááár. Ez így nem ér. Folyton te nyersz.
-Ez van drágám. Nem foglak nyerni hagyni-jött a válasz.

Na itt már végképp elvesztünk. Mi a fene folyik a lakásomon?

-Taehyung ne foss be, és mikor belépünk hacsak meg mertek nyikkanni agyonváglak titeket. Világos?-nézett ránk komolyan Jin.
-Rendben. De mi történik?-kérdezte Yoongi.
-Gyertek. De némán-emelte fel az ujját az előttünk álló.

Beléptünk a nappaliba és nem hittem a szememnek. Jimin épp fegyvert fogott a nekünk háttal álló Jungkookra.

Majdnem felkiáltottam, de Yoongi oldalba vágott.

Jimin felfedezett minket és ránk vigyorgott.

-Újra. És ne hidd, hogy nyerni hagylak.

Jungkook felvette az alapállást, amit már rengetegszer láttam Jintől és
Jimintől is.

Rettentő gyorsan mozdult. Jimin kezét bal felé, a fegyvert pedig az ellentétes irányba rántotta, amit Jimin meglepett arca követett.

Majd Jungkook egy ügyes csuklómozdulattal ráfogta a pisztolyt, de Jimin lábával kihúzta Jungkook bokáját, aki elvesztette az egyensúlyát, és a padlón kötött ki.

Jimin a nyakához hajolt, és egy kés került a kezében. Jungkook pedig tehetetlen volt.

-Győztem-jelentette ki büszkén Jimin.
-Ez így nem ér. Eddig szó sem volt gáncsolásról.

Jimin feltápászkodott és felhúzta Jungkookot is.

-Mai nap utolsó leckéje. Mindig, ismétlem mindig legyen valahol tartalék húzásod és fegyvered, amit még itthon is hordasz. Például bokára felcsatolni egy kést. Vagy egy kisbicska a zsebedbe.

-Igaz. Egy fegyverrel sosem indulunk útnak-szólalt meg Jin.

Erre Kookie megfordult és mikor meglátott hirtelen lefagyott. Mind kettejüknek teljesen át volt izzadva a pólója, és kapkodták a levegőt.

-Ti mióta álltok ott?-kérdezte Jungkook.
-Pont elég régóta-mondtam feszülten.

És a másik kettőre néztem.

-Jungkookie miért is tanult tőletek ilyen dolgokat?
-Hogy meg tudja védeni magát. Nem lehetsz örökké mellette. És ezt mind egy nap alatt tanulta-emelte fel az állát Jimin.

-Taehyung. Nem fogok engedélyt kérni erre. De jó lenne, ha nem elleneznéd,
és nem lenne emiatt feszültség közöttünk-szólalt meg Kookie is.

Szóhoz sem jutottam. Félreértés ne essék, örülnék neki, ha meg tudná védeni magát, de nem akartam, hogy belefolyjon a banda dolgaiba.

-Sosem kellett engedélyt kérned semmire, csak...

Közelebb jött, és a szemembe nézett.

-Meg akarok tanulni vigyázni magamra. Ez nem azt jelenti, hogy be akarok szállni-túl jól ismert-csak, ha vészhelyzet lenne, esetleg az utcán vagy bárhol, nem állnék úgy, mint egy tönk.

-Tudom, csak aggódok-simítottam arcára.
-Nem kell. Jiminék vigyáznak rám.

Bólintottam, és Jiminre néztem.

Tudtam, hogy pontosan azért kezdték el tanítani, hogy ne aggódjak annyit. Hálás is voltam érte.

-Erről jut eszembe. Yoongs-Jimin odasétált az említett elé.
-Te holnap nem dolgozol.
-Mit szeretnél?-vonta össze a szemöldökét Yoongi.
-Nem vinnéd ki lőni Jungkookot?

Hirtelen megállt bennem az ütő. Lőni? Eddig csak önvédelemről volt szó.

-Na álljunk csak meg...

Senki nem figyelt rám.

-Már volt a kezében ma, és egész jó volt. De te és Taehyung vagytok a
fegyver mániások, de ő holnap dolgozik. És te tudnál neki segíteni-nézett kiskutya szemekkel Jimin.

Jungkook is könyörgően nézett rá, de hátát, az én mellkasomnak döntötte.

-Legyen, de akkor korán indulunk. Még mielőtt ezek felkelnek. A sötéthez is szoknod kell-egyezett bele Yoongi.
-Köszönöm-suttogta Jungkook.

Yoongi bólintott és Jiminnel elindultak fel a szobájukba.

-Jin, te is maradsz estére?-néztem rá.
-Igen, már nem vezetnék haza. Holnap visszarendezzük a kanapét. Menjetek ti is lefeküdni. Ezek szerint mindenki korán kel.

Lekapcsoltuk a villanyokat, és mindenki eltűnt a saját szobájába.

-Elmegyünk együtt fürödni?-nézett rám Kookie a válla fölött.
-Mehetünk.
-De akkor a kádba, elfáradtam-motyogta.

Egy véleményen voltunk. A fürdőbe sétáltam és megengedtem a vizet. Kookie utánam hozta a ruhát és a törölközőket.

Mikor megtelt a kád, elzártam a csapot és beszálltunk. Jungkook a
mellkasomra feküdt.

-Nehéz volt?-kérdezte.
-Nem annyira. Egész simán ment. Neked honnan jött az ötlet ehhez az
egészhez?

Tényleg kíváncsi voltam, mert nem ezt néztem ki Jungkookból. Mondjuk azt sem, hogy a kötözéses eset után marad, de mégis itt van.

Mennyi meglepetést tartogat még?

-Igazából Jimin ötlete volt, én meg egyet értettem vele. De nagyon tetszik-felcsillant a szeme.

-Mondjuk csak addig, amíg nem kell élesbe használnom-fintorodott el, mire elnevettem magam.
-Tudom, de örülök, hogy Jintől és Yoongitól tanulsz. Ők az egyik legjobbak.
-És te?-kérdezte.

-Én nem annyira. Mármint, én inkább a rend tételbsn, és a békítésben
vagyok jó. Ha két banda összezörren általában engem küldenek. Namjoon és Jimin az üzletelésben verhetetlenek, Jin közelharcban, Yoongi meg fegyverrel. Bár azt nagyon ritkán hasznosítja, és olyankor is figyel, hogy ne legyenek halálos áldozatok.

-Így nem tapad vér a kezetekhez-mondta Kookie.
-Nem azt mondom, hogy...
-Ki ne mondd-tette a szám elé az ujját-nem akarok tudni a hullákról kérlek.
-Bocsánat.
-De ugye nem lehet hozzátok kötni őket?
-Nem. Teljesen máshol vannak, mint a banda bajos dolgai.
-Helyes-visszafeküdt a mellkasomra.

Nem értettem a kérdést, de úgy látom megnyugodott. Kiszálltunk a kádból, és befeküdtünk az ágyba.

Mindketten nagyon fáradtak voltunk, így hamar elaludtunk.

Még sötét volt, mikor motoszkálásra keltem.

-Kookie?
-Felkeltettelek? Ne haragudj. Yoongival indulunk.
-Hány óra?-kérdeztem.
-Öt óra. Aludj még, Jin azt mondta, ti csak nyolcra mentek megbeszélésre.

Visszadobtam magam a párnára. Csak annyit éreztem, hogy Jungkook egy
csókot nyom az arcomra és már vissza is aludtam.