A maffia árnyékában |Taekook|

Hatvanhetedik rész

*Jungkook szemszöge*

Füst mindenhol.

A fegyver magam előtt tartva alig láttam, még úgy is, hogy rajtam volt a maszk.

Amikor megkezdtük az akciót a rendőrség könny- és füstbombákat szórt szét.

Mindenhonnan kiabálások, egy-egy lövés hallatszott.

Hobinak igaza volt. Nem számítottak ránk, így viszonylag könnyen ment az ügy.

Mi is nagy szerepet kaptunk az egészben. Kettesével kutattuk át az épület szobáit, és vittük ki az embereket, akiket elkaptunk.

Így folyton új párokat kaptunk, de sokkal gyorsabban sikerült átfésülni az emeletes házat.

Mikor mindenkit elfogtunk kimentünk, és a kettesével-hármasával ülő embereket pásztáztam.

Majd Yoongi és Namjoon mellé sétáltam

-Jiminék még benn vannak-jött a válasz a fel nem tett kérdésre.
-És még ő nincs köztük-motyogta Namjoon.
-Hogyhogy?-ráncolta a szemöldökét Yoongi.
-Az összes nagykutya itt van, de ő sehol-

Hobiék léptek ki az épületből az utolsó embert hozva. Túlságosan ismerős volt az arca.

-Ő az-Namjoon arcára ki volt ülve a halálfélelem.

Még sosem láttam ő ennyire ijedtnek. Hobi is értette Namjoon arckifejezését, és egy rendőrautóba ültette az embert.

Jimin és Jin mellénk lépett.

-Lia? Taehyung?-kérdezték.
-Nem voltak itt-suttogtam.

Hobi sétált elénk. Túlságosan aggodalmas képet vágott.

-Egyik épületben sem találták őket.

Hirtelen elsötétült a világ. Ha Jimin nem kap el, biztos elesek. De a többiek sem voltak nyugodtabbak.

Namjoont úgy kellett visszafogni, hogy ne menjen oda a fickóhoz. Ha Jin nem kapja el a ruhája ujját, biztosan elmegy és összeveri.

Hobi javaslatára visszamentünk az őrsre, mert közben megérkezett a
kommandó is erősítésnek, és közös erővel elrendezték a hátra maradt
fennforgást.

Hobi irodájába érve leültem a kanapéra, mert úgy éreztem, hogy vagy elájulok, vagy kiadom azt a kevés reggelit is, amit a többiek belém
erőszakoltak.

-Van valami ötlet hol lehetnek?-nézett rá Hobi Namjoonra.
-Nincs. Az összes ismert hely nevét elmondtam.

Ryujinék és két rendőr jött még be. Ők voltak a beépített emberek. De nekik
sem volt ötletük, hol lehetnek.

Én már a teljes idegösszeomlás szélén álltam.

-Namjoon. Emlékszel a kettes körzetben levő omladozó épületre?-szólalt meg Ryujin.
-Igen, miért?
-Nem lehet, hogy oda vitték őket?
-De azt az épületet már évek óta nem használtuk. Az építkezési vállalat le is zárta omlásveszély miatt.
-Tudom. De mi sokszor oda vittünk embereket. Tárgyalni-suttogta.
-Még miután lezárták?
-Igen. De rettentő veszélyes. Az egész épület omlik. És az egész riasztóval
van felszerelve. És ugye tudjátok, hogy még van egy kisebb csoport, akiket
nem fogtatok el?

Nézett jelentőségteljesen a fiúkra.

-A kemény mag...
-Mitől kemény?-kérdezte Hobi.
-Hidegvérű gyilkosok. Inkább bérgyilkosok. Nekünk is nem egy összetűzésünk volt velük. Valószínűleg velük őriztetik Liát és Taet-mondta Jin.
-Ha nem lenne baj, ezt most mi intéznénk. Nem fog meghalni senki-mondta Yoongi.